az ismeretterjesztésről

Az úgy volt, hogy pár éve, amikor már dolgoztam, de még én osztottam be a munkaidőmet, felvételiztem (és felvételt nyertem) az eltére alkalmazott matematika szakra, mert mindig is érdekelt a matek, középiskolában matekversenyes típus voltam (humán tagozaton, szóval annyira nem nagy szám), meg ilyenek. Aztán még félidő előtt abbahagytam, mert akkor elmentem rendes helyre, rendszeres, kiszámítható fizetésért, és a matekot amúgy sem a papírért csináltam, azzal nem tudnék mit kezdeni, csak hobbiból. Hobbizni meg autodidakta módon is lehet, és akkor nem kell másfél órákat várni a TO előtt, hogy utána az ő hülyeségük miatt velem legyenek gorombák.

Na és akkor most valamikor megcsömörlöttem a Virgin Suicides miatt (igen, lenyomtam a könyvet is, de nem derült ki belőle, hogy akkor végül is mi volt az a Tripes otthagyás), mert az nagyon művészieskedős volt nekem, és elővettem a számelmélet könyvemet, hogy akkor kezdem az elején, és bár abból első félévben különösebb megerőltetés nélkül ötöst kaptam, rögtön az első fejezet feladatainál elakadtam középtájon, és onnan se előre, se hátra. Mondjuk már a fejezet közepén felfedeztem egy logikai hibát, de akkor is tisztára hülyének kezdtem érezni magam, mert a bevezető azt írta, hogy ez igazából egy ismeretterjesztő, nem csak matek szakosoknak szánt könyv, mintegy szórakoztató olvasmány. Azért, mielőtt belenyugodtam volna, hogy menthetetlenül elhülyültem, és ha nem akarok égni, akkor ezentúl korlátozzam a társalgásaimat a kelttészták és a háztartási tisztítószerek világára (egyébként engem lenyűgöznek a DM-es tisztítószerek, mert bár tudom ugyan, hogy nincs az, amit némi ecettel meg fahamulúggal véghez ne lehetne vinni a tisztítás terén, de attól, hogy csak arra szolgáló célfolyadékkal biztosíthatom a kerámia sütőlap, illetve a hűtőszekrény optikai és mikrobiológiai sterilitását is, sokkal profibbnak és hatékonyabbnak érzem magam, de erről majd valamikor máskor írok) azért belenéztem a Cambridge kiadású The Higher Arithmeticbe is, ami ugyanarról szól, és akkor megint okos lettem.

A magyar, illetve az angolszász tankönyvek tartalma és hangneme egyébként magába sűríti az egész tanulmányi rendszerben elfogadott attitűdöket, kezdve onnan, hogy mind az amerikai, mind az angol tankönyvek tanulásra használhatóak. Nem azt sulykolják az olvasóba, hogy mennyire hülyék a tankönyv írójához képest, hanem szép részletesen elmagyaráznak mindent, utána együtt örülnek az emberrel, hogy már ezt is tudjuk. A szövegek fel vannak építve, példákkal, lábjegyzetekkel, keretben érdekes triviákkal, nem pedig ad hoc összedobva uzsonna közben. Konkrét példára levetítve, a magyar számelméletes cuccból szinte süt az UV-csekkekre vetett féltő pillantások tüze, a feladatok nehézségét például azzal magyarázza az előszó, hogy az íróknak az volt a céljuk, hogy a diákok a tételek egy részét maguk bizonyítsák be (wtf? Megjegyzem, ez az egyetlen átfogó számelmélet könyv, ami pillanatnyilag kapható, szóval ha valaki nem tud elég jól angolul, és nem képes minden héten pár olyan tételt magától bebizonyítani, amin bizonyos esetekben többszáz évig gondolkoztak, akkor nem sok esélye van), továbbá az egyik feladatnál mintegy mellékesen oda van vetve, hogy ez a feladat természetesen teljes indukcióval is megoldható, így, ennyi. Egy első féléves tankönyvben.

Az angol változatban természetesen végig van magyarázva minden, ami a középiskolai tananyagnak nem (mindenhol) része, a teljes indukcióval kezdi, példát is ad rá, és utána részletesen leírja, hogy abban a példában mi miért úgy van, és boldog tud lenni attól, hogy this proof is a model of simplicity and elegance. És nem arról van szó, hogy nem várja el az embertől, hogy gondolkozzon, hanem csak nem akarja beleverni az orrát abba, hogy esetleg nem keni-vágja még a teljes első év anyagát, amikor elkezdi olvasni a könyvet. És a két kötetnek nagyjából ugyanaz a tartalma, ugyanannyi oldalban, szóval még csak a papírral való spórolásra sem lehet fogni a dolgot.

A fiúm mondjuk a harmadik nap felé, amikor még mindig erről dödögtem neki, idézetekkel, már egy kicsit unta, úgyhogy ő is mesélt egy könyves sztorit, miszerint keresett valami konkrét nukleáris-adatolós típusú cikkgyűjteményt (folyamatosan készülünk a posztapokaliptikumra), és talált egy olyan oldalt, ahol a US Army bridgelni akarja a gapet (így fogalmazott) az Army és az Academy között, és emiatt küldenek mindenféle nukleáris vonatkozású könyvet, ha kéri az ember. De nekem nem mondja meg a webcímet, folytatta, mert tudja, milyen vagyok, meglátok egy szép borítójú kiadványt Indokína nukleáris létesítményeiről, meg ilyenek, és egy szempillantás alatt ellepnek minket a könyvek, ezt viszont ő nem vállalja.

Hát ilyenek vannak mostanában.

Advertisements

17 thoughts on “az ismeretterjesztésről

  1. Trail

    Ami még nagyobb baj, hogy nem csak a felső, de az alap és középszintű oktatás is több sebből vérzik, literszámra.

    Gimnáziumokban nemhogy nincs rendes könyv, de ha akad, a tanárok akkor se használják. Biológia tagozaton négy évig nyeltem a tanárom idióta, elavult egyetemi jegyzetét, miközben a korszerű tankönyv ott porosodott az íróasztalomon. (Khhm… már amennyire korszerű. Na mindegy.)

    Mivel nem a könyvből, hanem a jegyzetből írtunk/feleltünk, ezért nem is foglalkoztunk a könyvvel. Egyrészt időhiány, másrészt az ember bízik a tanárában, ugye. Hiba volt. Akkor jöttünk rá, hogy szart sem ért az egész, amikor ott ültünk az emelt biosz érettségin és szívtunk. Funny?

    Mondjuk valahol nem csodálom, hogy ilyen kaliberű emberek mennek oktatni ennyi pénzért és ilyen körülményekért, mint ami a mai magyar oktatásban van. Egyelőre reménykedem benne, hogy az egyetemen jobb lesz a helyzet. Erősen reménykedem.

  2. sewa

    az alapítványunk kiadott egy könyvet elég igényes formában közösségi tervezés módszereiről. Ezt most a tájépítészek tankönyvként használják és ingyen vihetik tőlünk. De nekünk mondjuk az a célunk, hogy ez adott módszertan elterjedjen és a társadalom javát szolgálja;)

  3. hematoma

    Ha már könyv…
    Születésnapomra megkaptam a Dexter széria két legfrissebb kötetét és gyorsan elolvastam őket egymás után, mikor is feltűnt egy apróság. Miért van, hogy a harmadik részben “Molok” szerepel végig, míg a negyedikben “Moloch”-ként van emlegetve?

  4. Zsu

    Pedig Indokína nukleáris létesítményei érdekesek lehetnek :)

    Abszolút egyet tudok érteni a témával. Én a Corvinuson vagyok, ahol elméletileg színvonalas az oktatás, meg jók a tanárok, meg minden, gyakorlatilag egy összefénymásolt és scannelt cikkek egymásután rakásából tákolt szöveggyűjteményért 4-5ezer forintot elkérnek, és utána csodálkoznak hogy csak fénymásolni vesszük meg, ami megvan egy ezresből, max. A másik fele meg a tanáraim egy része biztos nagyon nagy szaktudású, és tök jó nemzetközi publikációi vannak, de tanítani azt nem tudnak.

    Azért még így is van egy-két jó tankönyv, azokat legalább értékelem, de sajnos ritka.

  5. A.

    Lucia, mit is mondhatnek: igazad van.

    Sajnos a magyar termeszettudomanyos/mernokkepzesen a tanarok az orai jegyzetukbol irnak egy nyar alatt konyvet, amit valamelyik hallgatojuk tordel be. Ezzel teljesitik a publikacios pontokat, felveszik az OTKA tamogatasokat. A kiado pedig kiadja oket, mert a prof hallgatoi majd csengetnek erte rendesen. Ezek valoban igenytelenek, es kozel sem veszik fel a versenyt a kulfoldon elerheto legjobbakkal.

    Volt olyan evfolyamtarsam, aki harminc fele ebredt ra, hogy pl. a Fourier transzformacio nem is olyan hulyeseg, csak nekunk senki nem mondta, hogy mennyi mindenre jo is ez.

    A fo problema az, hogy a felsooktatasbol az ertelmes emberek nagy resze elmenekult, az egyik legjobb statisztika tanarom masfel eve egy tanacsado cegnel teszi a tudasahoz kepest meglehetosen egyszeru munkat, mert el akarja tartani a csaladjat. Kar erte. A mernoki tantargyaknal ez meginkabb jellemzo. Ami marad: az nehany fanatikus, aki tenyleg az eletet tette fel a tanitasra, korbeveve a kontraszelektalt maradekkal (akik ehenhalnanak az iparban is, de az egyetemen legalabb nincs stressz). A nehany fanatikus hulyere dolgozza magat, az elozo postban emlitett kenyszer-szimultan miatt, ok irjak a konyvet is abban az idoablakban, amikor lehet. A maradektol meg mar az is eredmeny, ha jobb-rosszab gyakoraltot kepes tartani. Szoval igy. Mentegetni vegkepp nem akarom oket, emiatt nyomtam meg a cancel gombot en is a doktori kepzesemen.

    Ugyhogy maradnak az MIT-es konyvek, a netre feltett jegyzetek (ingyenesek), stb.

  6. Füles

    egyszer vettem egy barátnőmnek egy gyönyörű angol nyelvű középiskolai biológiakönyvet, hogy gyakorolhassa a szaknyelvet a saját tanulmányaihoz.
    olyan gyönyörű fotók és illusztrációk voltak benne, hogy tényleg nagyon. “a fehérvérsejt bekebelez egy baktériumot” témájú elektronmikroszkópos felvételnél hirtelen azt kérdezte – miért nem láttam én még ilyet a saját tankönyveimben??
    harmadéves orvostanhallgató volt.

  7. lucia

    A: “Amerikában könnyű jó könyvet írni, erre vannak dedikált emberek, dedikált csoportok. Nem csak számelméletből jók, de pedagógiából is” – én úgy gondolnám, hogy egy tisztességesen működő világban ez lenne az egyetemi matektanár definíciója, mármint, hogy ért a matekhoz is, és a tanításhoz is :) mert biztos vannak ilyen komplex tudással rendelkező emberek itthon is.

    és szerintem nem az a gond, hogy kis ország vagyunk, kevés emberrel, hanem hogy a tankönyvkiadó és a szakma elfogadja a szarul megírt, használhatatlan könyveket is. mert nem hiszem, hogy például a számelméletes szerzői ne lennének képesek jobbra, vagy hogy ha tényleg nincs a többtízezer végzett matekos között egy, aki érthetően össze tudná foglalni a szükségeseket, akkor akkora pazarlás lenne megvenni bármelyik angolszász tankönyv jogait, és egyszerűen lefordíttatni, csak a döntéshozóknak erre valahogy nincs igényük. nem tudom, mekkora az a költség, ami ne térülne meg egy olyan könyvvel kapcsolatban, ami évente többezer diáknak kötelező irodalom, de persze tényleg egyszerűbb az állami támogatások nagyobb részét zsebre vágni (gyanítja lucia), mint erre fordítani.

  8. A.

    Hm. Számelmélet könyv. Amerikában könnyű jó könyvet írni, erre vannak dedikált emberek, dedikált csoportok. Nem csak számelméletből jók, de pedagógiából is.

    Magyarországon kevés ember van, aki fél kézzel vizsgáztat, másik kezével publikál, közben órát tart, egyengeti a tanszék útját, doktoranduszokat konzultál, gyakorlatokat szervez. Ezek után nem is csodálom, ha a könyve nem tökéletes.

    Az amerikai egyetemi tankönyveknél néha úgy éreztem, ezek tényleg mérnöki alkotások, majdhogynem remekművek. Arra törekszenek, hogy a fejedben felépítsék a tudást, mint ahogy a palackban összeépítik a kishajót (biztos ismeritek ezt az idétlen hobbit:). A magyar egyetemi matek (és info, és fizika, stb.) tankönyvek inkább olyanok, amik megpróbálják a kishajót belegyömöszölni a palack száján…

    Azt is ertem, hogy a bizonyitasok ismertetesevel tenyleg jo ralatasod lesz az elmeletre, de pl. a BME-n is nagyon keves a gyakorlatban hasznalhato tudas.

    Persze a tankönyveket író tanárok érzik ezt, nem buta emberek, tudják, hogy lehetne ezt jobban. Ezért amikor én egyetemre jártam az ezredfordulón, akkor számos “Szemléletes valószínűségelmélet” stb. könyv jelent meg. Ezek már azért nagyságrendekkel jobbak, de összehasonlítva az MIT-s könyvekkel inkább még mindig csak betörési kísérlet a pedagogiailag is szerkesztett konyvek birodalmaba. Ugyanigy probalnak gyakorlatiasak is lenni, de a magyar akademiai vilag olyan messze all sajnos a valosagtol, hogy ezek is inkabb csak kitekintesek.

    Persze tobb penz, tobb szabadido kellene, es itt hasonlatossa valik a dolog a miert mogorvak a noverek temahoz (nem csak tankonyviro, de harommuszakban dolgozo nover ismeroseim is vannak).

    Szoval egyfelol nagyon emberi, hogy ezek a dolgok szarul mennek, masreszrol viszont jo lenne, ha javulna a szitu. Emberbarat mosolygos noverek, didaktikailag tokeletes tankonyvek, szevasztok.

  9. Levend

    Meg tudnád kérni a fiúdat, hogy küldje el a címet? Nálunk még rettenet mennyiségű könyv fér el, főleg ilyen témájú.

  10. sewa

    Én is szoktam ezen ámuldozni. Ha a szöveg viszont oké, akkor elbasszák a tördelést, de úgy, hogy nagyítóval lehet csak hányinger nélkül végig olvasni. És néha én is örülök, ha egy angol tankönyvszerűséget olvashatok, azt érzem, nem vagyok teljesen hülye.

  11. sarmany

    Fontos kérdésekről írsz, igazad van, meggyőző vagy. Bár a blogod nyilvánossága sem lebecsülendő, mert biztos, hogy jó sokan olvasunk, azért ezeket a szövegeidet (a családon belüli erőszakra vonatkozó törvényekről, egy tankönyv szelleméről)jól el tudnám képzelni akár pl. az ÉS glosszái között.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s