a twilightról

Nem tudok lekattanni erről a családon belüli abúzusról, mint témáról, de úgy látom, az index sem (ami nagyon helyes, ideje, hogy minél több emberben tudatosuljon, hogy az ilyesmi nem olyan, mint a gyorshajtás, hogy tilos, de mindenkivel előfordul időnként, hanem csúnya, rút dolog).

A párkapcsolati abúzus egyébként is komplikált ügy, mert ott ugye elvileg két felnőtt emberről van szó, akik közül az egyiknek meg kellene tudnia védenie magát a másiktól, illetve az áldozatszerepet betöltő fél gyakran elősegíti a magatartásával a körülmények fenntartását (ugyanakkor az, hogy valaki áldozattípus, senkit nem jogosít fel arra, hogy bántsa az illetőt). És gyakran hallani azt, hogy de hát miért nem hagyta ott, vagy ha tényleg bántották volna, akkor biztos elhagyta volna, de ez nem ilyen egyszerű, mert egy ilyen kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy odamegy valaki az emberhez, megüti, majd felajánlja, hogy akkor járjanak. A függő-erőszakos kapcsolatok lassan alakulnak ki, és egyenként nem veszélyes, de együtt legalábbis gyanúra utaló jeleik vannak, amiket egyébként érdemes lenne legalább egy osztályfőnöki órán átvenni középiskolában, a szexuális felvilágosítás részeként (és ha már itt tartunk, vannak további érdekes gyakorlati témák, amikre ha nagyobb hangsúlyt fektetnének, akkor nem lehetne annyi égbekiáltó baromságot olvasni kismamatopikokban: hogy mi az a molekula, hogy működik a mikrohullámú sütő, miért humbug a Pi-víz, illetve a tündérvíz (erre először egy olyat asszociáltam, hogy biztos tündérből facsarják, de sajnos nem), satöbbi). Mert például Stephenie Meyer Alkonyatja is tele van ráutaló jelekkel, és mégsem kapja fel senki a fejét.

Az alkonyatot egyébként szakmai indíttatásból olvastam el, mert lehetséges, hogy lesz még Meyer-könyv a karmaim között, és soha nem árt, ha az ember minél többet kiderít az ellenfélről. Első pillantásra egyébként olyan a könyv, mint egy bő lére eresztett tiniregény, röviden arról szól, hogy a főszereplő lány, Bella, új városkába, új iskolába kerül, ahol meglátja Edwardot, és úgy érzi, a fiú szépsége és vonzereje felülmúlhatatlan. Később kiderül, hogy téved, mert Edward folyamatosan felülmúlja önmagát szépség szempontjából, és a regény szerintem csak azért ér véget párszáz oldal után, mert Meyer kifogy az alkalmazható rokon értelmű szavakból. Ja, meg az is kiderül időközben, hogy Edward vámpír, de ez a tény senkit nem zaklat fel különösebben.

Bennem viszont határozottan mindenféle piros lámpák kigyulladtak olvasás közben, és mostanáig nem tudom eldönteni, hogy Meyer direkt csinálta-e, de az egész sztori tankönyvi példája egy szép, kerek abúzív kapcsolat kialakulásának.

Ott van például a barátoktól/családtól való izolálás. Ez sem úgy szokott történni, hogy akkor a második randin bezárják az embert, slussz, hanem kifinomult lélektani eszközökkel. Hogy a domináns fél a tenyerén hordozza a másikat, elhiteti vele, hogy az ő kapcsolatuk különlegesebb bármely másik kapcsolatnál a világon (Edward például komoly arccal kijelenti valahol középtájt, hogy bár ő százvalahány éve tizenhét éves, de még soha nem volt nővel, mert egyszerűen nem érdekelték – na mármost tapasztalataim szerint egy tizenhét éves fiú félórát nem tud úgy tizenhét éves fiú lenni, hogy eközben ne érdekeljék a nők), és miért akarnának bárki mással időt tölteni, amikor együtt is lehetnek. Edward továbbá arra is különösebb lelkifurdalás nélkül ráveszi Bellát, hogy hazudjon az apjának és a barátainak, amikor róla van szó.

A folyamatos kontroll: Edward mindig lehallgatja azoknak a gondolatait, akikkel Bella beszélget (az övéit közvetlenül technikai akadályok miatt nem képes, bár egy idő után felmerült bennem, hogy esetleg a jel gyengesége ennek az oka), ami számomra a telefonlehallgatás ekvivalense, és ezt Bella cukinak találja. Mert hogy ő ennyire fontos Edwardnak. A vámpírgyerek továbbá váratlanul fel-felbukkan Bella közelében, és ez az utcán meg az iskolában még oké is, de a regény egy pontján kiderül, hogy időnként éjszaka bemászott Bella hálószobájába, hogy kihallgassa, mit beszél álmában. Mit érezne ön egy ilyen információ hallatán?

Az én nem tehetek róla, a környezetem a hibás, ha szeretsz, ilyennek fogadsz el diszpozíció, illetve az áldozat hibáztatása az esetleges erőszakos cselekményekért: Edward ugye vámpír. Tegyük fel, hogy erről tényleg nem tehet, illetve igyekszik is leállni a szerről, bla-bla. De a könyvben folyamatosan felbukkannak olyan kijelentések, tréfás vagy kevésbé tréfás formában, Bellának címezve, hogy te tehetsz róla, kihozod belőlem a vadállatot, illetve egy idő utána lány is elkezd bocsánatokat kérni, illetve kérdezgetni, hogy mit csinált rosszul, miben kellene változnia. Az ilyesmi csak az elején romantikus, később egy ilyen kapcsolatban mindketten leginkább az áldozatot fogják hibáztatni minden rosszért, és ezért is nem szokták a nők elhagyni azt az áldott jó embert, aki verik őket, hiszen ők a hibásak, ők provokálták ki.

Az áldozat infantizálása: Edward folyamatosan azt sulykolja Bellába, hogy mennyi baja eshet a lánynak nélküle, hogy milyen ügyetlen ő egyedül, és bár lehet, hogy Bella valóban kamaszosan esetlen egy kicsit, de azért valahogy sikerült az első tizenhét évét túlélnie. Bella ugyanakkor azon az állásponton van, hogy Edward valamiféle istenség, ereje határtalan, ítélete bölcs, szava arany (objektíve, tehát a leírásból és a saját szavaiból igazából csak annyit tudunk meg Edwardról, hogy egy jó külsővel megáldott, értelmesebb fajta tizenhétéves benyomását kelti, ami százvalahány évesen szerintem nem nagy kunszt). Igen nagy esélyük van rá, hogy kilakuljon köztük egy tranzakcióanalítikus szempontból klasszikus szülő-gyerek kapcsolat, és pár év múlva Edward határozza meg Bellának, mennyit költhet körömlakkra, és milyen filmet nézhet meg a moziban.

És igazából ezeknek a dolgoknak a megléte részben vagy egészben külön-külön nem feltétlenül ártalmas egy kapcsolatban. Két ember viszonyába az fér bele, ami mindkettőjüknek jó és megfelel, de pont így szoktak indulni azok a dolgok, amik egy idő után az egyik félnek nagyon nem felelnek meg, viszont kiút sem látszik belőlük.

És azt sem állítanám, hogy egy vámpírral csak és kizárólag ártalmas párkapcsolatban lehet élni (ezt fontosnak találom leszögezni, még mielőtt az engem olvasó vámpírok tiltakoznának az implicit negatív diszkrimináció ellen). Pozitív példaként Angelt tudnám felhozni, már azon túl is, hogy David Boreanaz sokkal szexisebb, mint egy üres arcú kamaszfiú. Angel például simán beilleszkedett Buffy saját baráti körébe, állandóan magát hibáztatta minden rosszért (a brooding menő nálam, de amikor például gonosz volt, akkor büszke volt arra, amit tett, nem pedig másra hárította a felelősséget), Buffyval körülbelül egyenrengú partnerekként küzdöttek a gonosz ellen, meg mentették meg egymást kiegyensúlyozott arányban, illetve Angel sokkal kevesebbszer bukkant fel váratlanul bárhol, mint azt Buffy szerette volna.

További disclaimerek: nem állt szándékomban azt implikálni, hogy bármi gond lenne a tizenhétéves fiúkkal úgy általában, akkor sem, ha még nem voltak nővel. Nem állt szándékomban azt implikálni, hogy erkölcstelen lenne, ha egy fiú és egy lány tizenhét évesen közös hálószobában töltik az éjszakát, plátóian, és/vagy megfelelő védekezés mellett. A bejegyzés megírása során egyetlen élő állatnak sem esett baja.

104 thoughts on “a twilightról

  1. F

    …húha.

    Előszöris, a harciasabb Twilight-fanoknak: más véleménye van =/= a halálodat kívánja. Nyugi. Ikszdé meg minden.

    Az írás érdekes, tetszik. Emlékszem, milyen hirtelen kaptam fel a fejem annál a résznél, ahol Edward kitépett valamit a motortérből, hogy Bella ne menjen valahova, ahova _ő_ nem akarja, hogy menjen. Másrészről a vérfarkasok sem ártatlan bárányok: egyikük megsebesítette a saját feleségét, mert “nem tudta magát irányítani”. Valahonnan ismerős ez a szöveg.

    Amúgy teljesen megértem, miért szeretik ezt a könyvet: egy osztályban, közösségben több a lány, aki különcnek tartja magát, mint aki népszerűnek. Távolról sóvárognak a jó srác/pasas iránt, nagy szerelem, beteljesülés, etc… Kíváncsi lennék viszont a Twilight-anyukáknak nevezett rétegre, hogy nekik mi adja nekik a pluszt a könyvben a szokásos romantikus maszlagokhoz képest.

    Nemrég olvastam ezt, talán érdekel valakit: http://www.berkshireeagle.com/columnists/ci_14841266

    Még hátravan az utolsó könyv, de nem tudom magam rávenni… Amúgy nem lenne a sorozattal semmi bajom, ha nem lenne ennyire népszerű, azaz nem mosna át annyi agyat, és oltaná be nekik, hogy ez az ideális. Sajnos nem lehet lebecsülni a hatását, nézzetek utána, miket művelnek a rajongók. (Persze nagy részük nem ilyen, de náluk spec elég sok a szélsőség.)

    Kedvelés

  2. lucia

    Encsi, engem nem zavar, vicces, és ha kimoderálnám, azzal csak a saját hülyesége közzétevésének következményeitől védeném meg, és annyira azért nem szimpatikus :)

    Kedvelés

  3. Encsi

    Hát most majdnem kiosztottam itt sz-t, de aztán arra gondoltam, hogy ő csak egy meglehetősen szegényes lélek, aki véletlenül idekallódott a T betűs sötét erők seregeiből… Nem veszi a fáradságot, hogy olvasson Luciát – ez lerí minden buta sorából -, sokkal szegényebb az élete, mint a Mucifüggőknek, összességében sajnálatraméltó.

    De Lucia, nem lehetne, hogy az ilyen végtelenül idegesítő, ész nélkül vakkantgatókat kimoderálod? Vagy ennyire szólásszabadság van?? :)))

    Kedvelés

  4. sz

    neked az a bajod angyalom, hogy nem volt igazi gyerekkorod, amikor anyukád vagy apukád királykisasszonyos és herceges meséket olvasott Neked. és mivel kimaradtál ebből az élményből, a fantáziád is elég szegényes.

    hány könyvet olvastál már el csak úgy, szórakozásból? add át magad az olvasás élményének. fantasztikus érzés, hidd el!

    ha meg nem érdekel egy regény, inkább bele se fogj! nem ettől leszel hős!

    Kedvelés

  5. Nóri

    Ez a bejegyzés tény, hogy nagyon érdekes.

    28 éves vagyok, tehát koromat tekintve mondhatjuk, hogy már nem vagyok tinédzser. Én is elolvastam már a sorozatot és a kiegészítő ötödik részt is angolul. Azt gondolom, hogy mindkét tábornak igaza van. Szerintem van abban valami, hogy az érzelmileg labilis, illetve a még néha könnyen befolyásolható tinikre veszélyesek lehetnek az olyan történetek, mint például az Alkonyat. A lányok későbbi párválasztását igenis befolyásolhatják az ilyen történetek, mert minden férfiban találnak majd hibát, és megpróbálják a maguk tökéletes szőke hercegét megtalálni. Veszélyes lehet az, ha a tini lányok elhiszik, hogy az igazi nem lehet más csak tökéletes. Erről olvastam is egy tanulmányt még régebben, ami főleg a lehetetlen romantikus történetek (például szappanoperák) nőkre való ártalmas hatásáról szól a párkapcsolatok terén. Azonban nem kell ezt sem így általánosítani. Nem minden tini ostoba és agyatlan. Véleményem szerint a lényeg az, hogy fel kell tudni ismerni azt, hogy mi a valóság, és mi nem az. Szerintem a legtöbb ember (akár a fiatalok is) képesek felismerni azt, hogy ez nem az. Nekem tetszett a sorozat, bár nem állítom, hogy életem során nem olvastam már jobbat. Szerintem nem azzal van a baj, hogy valaki rajong a könyvért, hanem azzal, hogy valaki ezt már betegesen teszi, és nem veszi magát észre. Az élete nem szól másról, csakhogy Edward mását keresi reménytelenül mindennap. (Bár sok fiú is olvassa a könyvet, én a lányokról írok.) A véleményekből azonban azt szűrtem le (bár lehet, hogy szegényesek az agyi képességeim), hogy a kritizálók egyértelmű álláspontja az, hogy akinek ez a sorozat tetszik, az csak egy bugyuta, hülye, üresfejű kamasz lehet, aki még semmit sem tud az életről, nem lehetnek problémái, sem normális képe a szerelemről. Ezzel én nem feltétlenül értek egyet, már csak a saját tini koromra visszaemlékezve sem.

    Volt szó egyéb történetekről, mint Rómeó és Júlia… stb. Volt olyan, aki azt írta, hogy aki védi az Alkonyatot, az írjon normális érveket, és nem értette, hogy hogy jön ide a Rómeó és Júlia. Lehet, hogy én vagyok ostoba, de szerintem ez egy tökéletes hasonlat. Személy szerint (most természetesen az irodalmi értéktől és az írók “elismertségétől”, nagyságától függetlenül) nekem ez a szerelmi történet, Edward és Bella jobban tetszik. Nem tudom miért jobb a Rómeó és Júlia. Én kifejezetten utáltam, bármilyen nagy is Shakespeare. Milyen szerelem az, ahol 5,5 nap alatt történt meg az ami. Meglátják egymást, elő látásra egymásba szeretnek (hát ez mi ha nem végtelenül csöpögős és valószerűtlen). Ez a könyv, a Rómeó és Júlia és lehetetlen szerelmi története milyen párkapcsolati példát állít a mai fiatalok elé? Most leírhatnám ide a 30 oldalas kritikát, amit a Rómeó és Júlia bugyuta szerelmi történetről írtam, de nem teszem, mert nem ez a lényeg. (És nem hiszem, hogy csak attól, mert Shakespeare írta rajonganom kellene a könyvért.) Ha már választanom kell (bár nem kell – mielőtt valaki belekötne) inkább ezt a történetet ajánlom a tiniknek (és mindenkinek), mert ebben a fiatalok szerelmi élete nem 5,5 nap alatt zajlik le. A szerelmük kibontakozásához itt az Alkonyatban évek kellenek. Azoknak, akik azzal érvelnek, hogy Edward üti Bellát, kihasználja stb,, csak annyit tudok javasolni, hogy olvassák el az összes részt, vagy ha megtették, akkor olvassák újra a könyvet, mert nem értették meg a lényeget.

    A kritika írója szerintem nagyon is sarkítja a “az Alkonyat problémát”. Persze biztosan ki lehet elemezni a könyvet, és könnyen “rájöhetünk”, hogy ez a könyv maga az apokalipszis, sőt a sátán műve, amit az írónő jól előre kifundált, hogy megrontsa a mai fiatalokat, a nőkből pedig a férfiaknak alárendelt szexrabszolgákat csináljon. Szerintem a kritika írója kicsit túloz, bár be kell vallanom, hogy igen elgondolkodtató az álláspontja. Természetesen lehet ilyen szemszögből is értelmezni a könyvet. De szerintem ez teljesen felesleges. Már csak azért is, mert véleményem szerint a fiatalok számára ez egy könnyű olvasmány, és egy normális ember nem kezd el azon agyalni, hogy milyen hátsó szándékkal írták meg a művet. Akit pedig annyira tud befolyásolni a könyv, hogy később egy olyan férfit választ (még akkor is, ha látja, hogy az illető agresszív, és uralkodni akar rajta), aki uralkodik rajta, veri stb., azzal az emberrel már más problémák vannak. Azt az embert nem egy könyv befolyásolja. Egyetértek azzal, hogy a gyerekek elsősorban a szüleiktől látják a példát. Ha az apa veri a feleségét és a gyerekeit, az tényleg veszélyes a gyerekek fejlődésére, a szocializációjukra. Amúgy jöhetnénk azzal a klasszikus példával, hogy Dragon Ball, meg a hasonló rajzfilmek is milyen veszélyesek, mert a gyerekek kiugrálnak az ablakon stb. Erre csak azt tudom mondani, hogy blablabla. Csak az ugrik, aki amúgy is beteg, arra az emberre pedig még a híradó is veszélyes, vagy a Tom és Jerry. Szóval nem kell így betojni egy tini könyvtől, melyet úgy tudom, nem csak a tinik, hanem az idősebb korosztály is olvas.
    Nem értem miért baj, ha a fiatalok a cigi és a drog helyett egy könyvért rajonganak. (A Harry Potter körül is óriási rajongó tábor alakult, de azóta lecsillapodott.) A nők csak egy olyan férfiról olvasnak, aki értük él, feltétlenül és odaadóan szereti őket… stb. Ezt nem tartom eget rengető problémának. A rajongók mindössze ennyit látnak bele az egészbe. (Persze bele lehet látni hatalmas problémákat a könyvbe – akár agymosást is.). És az igenis sajnálatos, hogy egyes véleményezők szerint csak akkor lehet normális egy férfi, ha csak a szexre gondol. Még ha ez így is van, a férfinek illene ezt titkolni. Itt kezdődik egy igazi nő meghódítása.

    És habár én szerencsés vagyok a szerelemben, egy tény. Tetszik, nem teszik a férfiak többsége ma már nem tiszteli a nőket, nem udvarol. Persze tudom, hogy ez a nők hibája is, hiszen amióta a nők egyenlők a férfiakkal, a férfiak többsége nem tiszteli a gyengébbik nemet. (természetesen tisztelet a kivételnek, és remélem is, hogy van kivétel).

    Egyébként ha már beteges szerelmi kapcsolatokról van szó, az miért jobb egy vámpíros sztoriban, ha belek repkednek, vagy brutális gyilkosságok vannak benne. Gondolom az nem káros a “gyengeelméjű” tinikre. (Már bocsánat, és természetesen ismételten tisztelet a kivételnek.)

    Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett a véleményem, de ezt nem hagyhattam szó nélkül. Természetesen tiszteletben tartom mindenki egyéni véleményét. Én mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy túl sok ideje van annak, aki ennyire utálja a könyvet, mégis ennyit foglakozik vele. Szerintem nem ez az igazi veszély, ami a mai társadalmunkat érinti, hanem a média például. (és itt most aztán sorolhatnám még…) Vagy, hogy az egészségügyünk összeomlik… stb. Inkább ezekkel a komoly, valódi problémákkal kellene foglalkozni, és nem holmi “tiniregénnyel”. Ha a fiatalok végre a kezükbe vesznek egy könyvet, ne beszéljük le őket róla, hanem inkább buzdítsuk őket még több olvasásra.
    Annak ellenére, hogy én sem vagyok Alkonyat rajongó, és volt benne sok minden, ami kicsit értelmetlen volt, a regény pártjára álltam. Szerintem egy egész jó könyv.

    UI: Az meg, hogy valaki azzal kérkedik, hogy ő értelmiségi az egyenesen undorító. Mi az, hogy bárki lenéz valakit azért, mert nem ismer bizonyos idegen szavakat, vagy azért, mert takarítónő. Tudod kedves értelmiségi, sajnos nem minden embernek van lehetősége a tanulásra, még akkor sem ha akar. Bár azt hittem ezzel egy értelmiségi tisztában van. Attól az az ember még nem selejt, vagy emberi hulladék. Igenis lehetnek értelmes, figyelemreméltó meglátásai, ugyanúgy, mint egy tininek, vagy neked. És attól, mert végig idegen szavakat használ valaki, az még nem bizonyítja mondanivalója igazát. És ha valaki nem ismeri ezeket a bizonyos szavakat az sem jelenti azt, hogy az illető ostoba.

    Maradok tisztelettel,
    egy két diplomás, ha úgy tetszik értelmiségi

    (Ha titeket az Alkonyat komolyan megbotránkoztat olvassatok Ward könyveket XD!!!)

    Kedvelés

  6. Noctis

    Jó kritika, tetszik, bár nem értek vele egyet teljesen. Kicsit emlékeztet arra, mikor a Micimackót boncolgatták fel pszichológusok.
    Egy könyvet, pláne olyat, amit a fiatalabb generációknak címeztek, nem szerintem nem szabad belevinni ilyen abúzus és hasonló dolgokba, mert kétlem, hogy az írónő direkt szőtte volna bele.
    Véleményem szerint ez a könyvsorozat csak arra jó, hogy szórakoztasson. PErsze a 12-15 éves korosztály ajnározza edwardot (főleg a film után, kövezzetek meg, de szerintem a srác jóképű). De kinek nem volt ebben a korban ilyen szerelme? Én spec. Johnny Deppbe voltam nagyon, és nem szégyellem:D Továbbá kétlem, hogy ők (vagyis mi, mert azért kozel állok hozzá a húsz évemmel) bele látnának ilyen dolgokat… én sem láttam, addig amíg írtad.
    Még annyi, hogy Stephenie Meyer számomra nem valami nagy író.. van egy jó alaptörténete, amiből egy csomó mindent kihozhatna, ehhez képest elég egyhangú a dolog. Nemrég olvastam el a harmadik könyvét, és az első 250 oldalon tulajdonképpen semmi sem történt…de utána azért jó volt..legalábbis a fantáziám kicsit feltúrbózta:P
    De csak azt tudom tanácsolni a mai tizenéves korosztálynak (leginkább lányoknak), hogy olvassanak mellette jane austent vagy bronte-t…bár biztos vannak olyanok, akik ezekre a klasszikusokra is tudnának ilyesféle kritikát húzni

    ui.: cuki a baba:) (másik blog,onnan keveredtem ide)

    Kedvelés

  7. Nessie

    Ilyen hülyeséget is rég olvastam…Edward NEM ember, teljesen értelmetlen ilyen szempontból elemezgetni a kapcsolatukat.
    New Moon
    Official

    Fanmade

    Kedvelés

  8. bibi

    Abúzusról akkor lenne értelme beszélni, ha Edward nem vámpír lenne, hanem egy hús-vér fiú, de így nem lehet a helyzetüket ráhúzni a mindennapi párkapcsolatokra.
    Amúgy meg ki honnan nézi, az önkontroll, önmegtartóztatás sokkal erősebb benne, ezen sokkal nagyobb hangsúly van, mint az abúzuson.

    Kedvelés

  9. cristal

    Kedves Lucia!
    Tényleg van alapja mindannak, amiket a szereplőkről írtál, bár nem hiszem, hogy Meyer tudatosan alakította volna ki így a karakterei személyiségét. Edward és Bella olyanok, mint a tűz és a víz, függetlenül attól, hogy szerelmük már alapból kudarcra és beteljesületlenségre van ítélve. Két teljesen különböző természet, és pont ez az ellentét az, ami annyira vonzza őket. Edward alapból egy nagyon erős domináns személyiség. Kimért és talpraesett, igazi vezéregyéniség a maga módján. Bella pont az ellentétje mindenben, határozott önértékelési zavarral küzd, amit még az is felerősít, hogy Edward egyszerűen tökéletes. Mellette Bella kisebbrendűnek érzi magát, viszont a fiú minden hiányosságát kiegészíti, ezért is ragaszkodik már-már betegesen hozzá. A lány minden vágya az, hogy ő is vámpírrá váljon, és mint ahogy ez a könyvből is kiderül, nem csak azért vágyik erre, hogy örökre Edwarddal lehessen, hanem azért is, mert ő is ugyanolyan gyönyörű és tökéletes lénnyé szeretne válni, mint a regénybeli vámpírok. Ez egy igazi mézesmadzag egy olyan szürke kisegérnek, mint ez a Bella. Az egész történet alatt nem fér a fejembe, hogy Edward mit eszik Bellán, de egyébként ezt a lány sem érti, mint ahogy a könyvből kiderül. Tény, hogy a fiú végig bizonygatja, hogy mennyire szerelmes, és nem tud nélküle élni, de arról egy szóval sem beszél, hogy ő tulajdonképpen mit is szeret a lányon. Mint vámpír, mint egy ragadozó ösztönösen vonzódik a lányhoz, de ha Bellából is egyszer vámpír lesz, ez a vonzalom Edward részéről rövidesen meg fog szűnni, és akkor fognak a felszínre kerülni a jellembeli különbségek, és ez fogja jelenteni számukra a párkapcsolat végét.
    A lány szülei elváltak, apa nélkül nőtt fel. Kétség kívül apakomplexusban szenved, ezért is tudott olyan hamar, esztelenül beleszeretni egy százévnyi tapasztalattal és egy idős ember bölcsességével rendelkező fiúba.
    Nem sokat tudok az írónőről, de biztos vagyok benne, hogy a könyvében nagyon sok van belőle is, az érzéseiből, a félelmeiből. Tudatalattijában talán valamilyen szociális családi tapasztalatból merít, és minden bizonnyal a vallása is sok szerepet játszik a történetben.
    Ezeket a személyiségjegyeket egyébként csak az ismeri fel, aki kellő élettapasztalattal rendelkezik. Nem hiszem, hogy egy kamaszlány, aki e könyv elolvasása után Edwardról álmodozik, belegondol abba, hogy milyen személyisége is van valójában. Ő csak azt a pozitív képet látja maga előtt, ami az ő álmodozó tinédzser korszakába beleillik, és amit ő még beleképzel ebbe a fiúba. Tény, hogy esténként titokban a lány szobájában nézte, ahogy alszik, és hallgatta mit beszél álmában. Ez egy felnőtt ember számára kicsit deviánsan hangzik, de biztos vagyok, hogy Meyer ezt abból az okból szőtte bele a történetbe, mert Edward ugye nem tudott olvasni Bella gondolataiban, és ez benne óriási szorongást váltott ki, és valamilyen úton, módon meg akarta ismerni a lány belső gondolatait. Később persze az estéket titokban együtt töltötték Bella szobájában. Így visszaemlékezve, tizenévesen lehet, hogy örültem volna, ha a barátom esténként az ablakon keresztül besurranhatott volna a szobámba, de sajnos ő nem tudott falat mászni és hatalmas magasságokból ugrani, így ez nem valósult meg, és nem hiszem, hogy a jövőben bármelyik kamaszlánynak része lenne ebben, ugyanis ez egy mese. Meyer számára ez valószínűleg csak egy romantikus jelenet, amivel meg akarta fűszerezni a történetétét, és aminek az ötletét minden bizonnyal a Rómeó és Júliából vette át. És ha már itt tartunk, ilyen szemmel nézve a Rómeó és Júlia történetében és a szereplők személyiségében is találhatnánk hasonlóan negatív jellemzőket, mégsem befolyásolta azoknak a fiataloknak a személyiségfejlődését, akik elolvasták. Véleményem szerint, a mai média sokkal nagyobb kárt tehet a fiatalokban, mint egy ilyen vámpíros, szerelmes történet.
    Összességében a Twilight könyvek gyors és könnyű olvasmányok, nem rendelkeznek nagy irodalmi értékkel. Viszont annak, akinek a fantáziája fogékony erre, óriási élményt nyújthat. Az olvasó életkorától, ízlésétől, és képzelőerejétől függően fog véleményt alkotni róla.

    Kedvelés

  10. szkifi

    monik, lüszi az idezett mondatban az organikus szolidaritasra utalt, csak kisse sutan tette!

    amugy tokeletesen igazad van, en peldaul egy gondolkodo takaritonö vagyok ausztriabol, es

    eppen az elet dolgain kenyszeresen görcsölö magyar ertelmisegiektöl menekültem el.
    most dolgozom egesz nap, virslit zabalok a praterben szombaton, es mikor a fonok nem lätja barangolok a vilaghalon es ostorozom magam az ilyen es ehhez hasonlo bejegyzeseken.

    ahhoz a gondolathoz, hogy a “körte neha csak egy körte” (vagy hogy is van az) ernie kell az embernek.

    es szerintem lucia inkabb irj arrol hogy csetlel-botlol a profan vilagban, mert az tenyleg nagyon vicces.

    nem tudom mi ez a konyv, de szerintem egy kalap szart nem erhet…

    Kedvelés

  11. Monik

    Szia. Azért ez a mondat szerintem kicsit durva: “de azzal sincs semmi baj, ha valaki nem szeret gondolkozni, áruházi eladókra és konyhalányokra is szükség van (már elnézést a filozofikusabb hajlamú áruházi eladóktól és konyhalányoktól).” Attól, hogy elnézést kérsz nem veszed el az élét. Egy áruházi eladó csak egyszerű lélek lehet? Csak teszem azt például egy fordító lehet értelmes gondolkodó ember? Nem, nem vagyok sem áruházi eladó, sem konyhalány, de valahogy bántja a lelkem a mondat. Te tipikusan olyan ember lehetsz, akinek mindig igaza van, mindenki más meg tök hülye hozzád képest.

    Szerintem az, hogy az emberek hogyan viselkednek a párkapcsolatukban attól függ, mit láttak maguk előtt példaként. Hogyan élnek a szülők, mit tanul tőlük a gyerek. Ez csak egy könyv, egy idő múlva lecseng és jön valami más. Erről a posztról eszembe jutott, hogy a Micimackót is elemezték ilyen “mélyrehatóan”. Már nem emlékszem mi volt benne, de ott is rá volt húzva minden rossz szegény kis állatokra. Nem volt annak se túl sok értelme.

    Kedvelés

  12. Encsi

    Kedves Tinédzser Kommentelők, értem én, és szerintem Lucia is érti, meg minden “felnőtt” kommentelő érti, hogy ez a könyv azért tetszik nektek, mert a felnőttkor határán az ember gyereke adott életkörülményei mellett azért szeret arról fantáziálni, hogy “felnőtt” módra éli az életét, a szerelme az életre szóló szerelme lesz és gyereket szül neki ASAP meg minden, és persze mindez nem a szomszéd fiúval történik, hanem egy különleges, rendhagyó, menő fiúval akinek egyébként Mi Vagyunk A Különleges Nő. És ebbe a helyzetbe húszéves korig könnyen és szívesen beleéli magát az olvasó (she).

    Ettől függetlenül pont azért, mert ti is tudjátok, hogy nem csupán vámpírok nem léteznek, hanem alapesetben ilyenfajta élethelyzetek SEM, nem kell nekiesni bárkinek, aki kritikát fogalmaz meg egy fantazmagória könyvvel kapcsolatban.

    Nem mellesleg viszont, a poszt írója teljes joggal vesz észre olyan vetületet a műben, amit a naiv olvasó egy kalap alá vesz az evidencia irrealitásokkal (lásd: “ez csak egy tökjó könyv!” “ez egy kitalált történet, mit kell túlagyalni” jellegű kommentek). Holott ez a vetület, nevezetesen a viselkedésminta elfogadtatása pontosan a “mese” álcája alatt sunnyog be a befogadó agyakba. Az, hogy ezentúl a leselkedő pasi nem ijesztő lesz hanem cuki, és a mérhetetlen adag önzés elutasítás helyett befogadásra talál, “csak a szerelmét akarja megvédeni” címszóval, és még sorolhatnám, na igenis ezek nekünk ijesztők. De legalábbis felkapjuk rá a fejünket. Tekintve, hogy Lucia nem is osztályfőnöki óra jellegű kioktatást tartott a témában, végképp nem látom, miért nem lehet elgondolkodni a leírtakon, a támadó kommentek helyett.

    Kedvelés

  13. lucia

    Csutka, mármint melyiket?

    1. Az Egri csillagok nem horror, hanem történelmi regény, de ez nem tudom, hogy jön ide.
    2. A Rómeó és Júlia szerintem nem perverz olvasmány, de ez sem tudom, hogy jön ide.
    3. A legtöbb gyermekmese nem érdemel 18-as karikát, mert a gyermeki elme működésének megfelelően teszi helyre a dolgokat. Ha mondjuk a farkas nem enné meg Piroskát, de a vadász a megmentésért cserébe elkérné Piroska bugyiját emlékül, akkor megszűnne gyermekmesének lenni.
    4. Leírtam, hogy miért olvastam el a Twilightot: mert Meyer egy másik sorozatát én fordítom, és ilyen esetekben az adott író többi könyvébe is belenézek. Vagy esetleg azt kellett volna mondanom már olvasatlanul, hogy ez biztos szar, nem érdekel, és nem elolvasnom? Nem értem.
    5. Írtam volna bárhol, bárkire hogy rossz ember? Mert ilyenre nem emlékszem.
    6. Miért mocskoljak más könyveket, ha “világhíres” író leszek? Eddig sem tettem, ezután sem fogom.
    7. Nem tudom, miért jó egy könyvet mocskolni. De miért tőlem kérdezed?

    Kedvelés

  14. csutka

    Szerény véleményem szerint mindenki saját magábol indul ki, és saját véleményét irja le. De kedves blogiró itt idézném kedves unokahugom sokszor használt szofordulatát : Rossz az aki roszra gondol! ha e irás alapján indulunk ki akkor az Egri csillagok horror met ölnek benne? a Romeo és Julia perverz olvasmány? es a legtöbb gyerek mese 18-as karikát érdemel?
    Aki Twilight-ot olvas az azért olvassa mert tetszik neki akinek nem tetszik az mért olvassa? Mindenki azt olvassa ami tetszik neki, ha valaki nem azt olvassa amit mi, vagy olyat olvas ami nekünk nem tetszik az már rossz ember?
    És kérem én nem mondom hogy a Twilight saga a világ legjobb könyvei de az érzés az igaz szerelem amiröl ir, az hogy Edvard és Bella minden megtesznek egymásért ez egy olyan dolog ami igen ritka, talán nem is létezik de ahogy ezt Stephenie Meyer leirja az megéri hogy elolvassuk.
    Ja és kedves blogiró ha majd maga lesz világhires iró akkor mocskoljon más könyveket, nekem is volt már sok olyan könyv ami nem tetszett de attol nem kezdten el azon köszörülni a nyelvem.
    Csak azt nem értem kedves blogiró mért jó egy könyvet mocskolni? Ez egy perverz hobbi? Örülnék ha megválaszolná!

    Kedvelés

  15. lucia

    ja, amúgy meg – csak hogy helyt adjak a vélemények sokszínűségének – a fiúm szerint, akinek karakteres, ámde némileg szélsőséges nézetei vannak a világ dolgairól, minden komment hülyeség, ami nem arról szól kábé, hogy “láttam a másik blogodat, és nagyon cuki a gyerek”. csak mondom.

    Kedvelés

  16. lucia

    akit érdekel, alie is elolvasta: http://alie.freeblog.hu/archives/2009/06/20/alkonyat_minden_fronton/#comments (egyébként ezen én is megakadtam, hogy Bella nem tud aludni, erre pszichoaktív szerekhez nyúl (köhögéscsillapító, az én fejemben az alkoholtartalmú, folyékony változat jelent meg, de lehet, hogy tabletta)).

    – hogy lekezelem a tizenéveseket: ezzel az érvvel nem tudok mit kezdeni, majd Kardigán megmondja, hogy lekezelem-e őt, vagy nem.

    – hogy gondolkozom olvasás közben, meg úgy általában: igen, ilyen szempontból pofátlan vagyok, minden erkölcsi gátlás nélkül gondolkozom, és még csak nem is szégyellem magam. de azzal sincs semmi baj, ha valaki nem szeret gondolkozni, áruházi eladókra és konyhalányokra is szükség van (már elnézést a filozofikusabb hajlamú áruházi eladóktól és konyhalányoktól).

    – hogy meyer nem pszichológus, és “nem direkt csinálta”: a pszichológiai elméletek nem csak azokra vonatkoznak, akik ismerik őket. Nem csak a fogorvosoknak lyukad ki a foguk. Meyer, mint sokan mások, olyan kapcsolatokról ábrándozik (szerintem), aminek a való életbeli párhuzama nagyon könnyen abúzív, dependens kapcsolatba fordul. nincs is ezzel semmi baj, csak azok, akikről a hírek szólnak, akik megverik a feleségüket és kidobják a gyereket az ablakon, pont az ilyen vágyálmokat és reményeket használják ki, mint azt a bejegyzésben összefoglaltam.

    – hogy olvassák-e a fiatalok vagy az akárkik: persze, tök jó, hogy olvasnak, meg minden, csak helyén kell kezelni a dolgokat, és ha belép az életükbe egy váratlan dührohamokat produkáló valaki, aki néha furcsán viselkedik, és éjszaka hívatlanul bemászik az ablakukon, akkor érdemes nem azzal letudni az egészet, hogy biztos csak azért csinálja, mert ő a nagy szerelem, a tökéletes férfi.

    – szókincs: ha valaki kíváncsi az általa nem ismert szavak jelentésére, akkor érdemes megnézni a magyar értelmező szótárban, illetve az idegen szavak szótárában, de általában a szövegkörnyezetből (vö. kontextus) kiderül. Amerikában egyébként az irodalomórák keretében ezeket konkrétan tanítják, mondatba kell foglalni őket, meg ilyenek, csak Meyer ezt valamiért elfelejtette megemlíteni a könyveiben, pedig akkor talán a rajongói – vagy egy részük – sem tartaná cikinek/teljesíthetetlennek a dolgot.

    Kedvelés

  17. Rebel Girl

    Tényleg nem tudom ismételten szó nélkül elmenni erről a blogról, muszáj szólnom pár szót.

    19 éves vagyok, még javában gyerek! Aki azt hiszi, hogy 19 évesen már felnőtt, az téved. Csak kezd az lenni.

    Olvasgattam itt pár hozzászólást, és úgy látom, nem csupán két táborra oszlik a tömeg, sokkal többre, de kérlek titeket, javítsatok ki, ha tévedek. Az én meglátásom szerint, vannak a még nagyon-nagyon gyerekek, akik azt hiszik, csak úgy tudnak érvényesülni, ha szó szerint lebarmozzák, vagy lehülyézik a blog tulajdonosát – ne haragudj Lucia – illetve vannak azok a még nagyon-nagyon gyerekek, akiknek nem tetszik ez a kis szösszenet, de kultúráltan megtudják fogalmazni miért is nem, és őket kell értékelni, rájuk kell figyelni, nekik kell válaszolni, mert pontosan ők azok, akik egy kicsit jobban megértik azt, hogy ahány ember, annyi féle reakció, vélemény stb.

    Viszont a többieknek címezve, a könyv nem a valóság. Nem szabad annak venni. A könyvbéli Edward, nem a szépséget és a jót testesíti meg, Távol áll tőle, attól függetlenül, hogy szerelmes-e vagy sem.

    Beleolvastam a 4. részbe, kiragadnék egy mondatot – és megkérném Luciát elemezze nekem, tényleg kíváncsi vagyok rá –

    “Undorító. Edwárdnak igaza volt – Bella önmagát hibáztatta, hogy megbántja Edwárd érzéseit. A lány klasszikus mártír. Teljesen rossz századba született. Akkor kellett volna élnie, amikor felajánlhatta volna magát néhány oroszlánnak jó választásként.”

    Ezt Jacob mondja Bellára – szabad fordítás az idézet, remélem mindenki érti mit jelent ez.

    Továbbá, mielőtt az én édes anyukámat is jó pár “tini” szidni kezdi – szegény anyu, ha tudná – kijelentem, a könyv nem rossz, olvassátok csak, hátha kicsit nagyobb lesz a szókincsetek, de ne felejtsétek el, hogy ami benne van az NEM normális…

    Köszönöm…

    Kedvelés

  18. biuska5

    Kedves Lucia!

    Én nem vagyok felnőtt és nem tudok ennyi idegen szót sem. Olvastam könyveket, nem csak az Alkonyatot, vagy az Üvöltő szeleket. Szeretem is mindkettőt. Persze, igaz, amit írsz, ha boncolgatunk egyes momentumokat. Mégis azt mondom/írom; ez a könyv az írónő gondolatait közvetíti. Lehet ezt fogni a mormonokra vagy akármi másra. Ha a történet egészét vesszük: könnyed olvasmány, két szerelmesről, akik most próbálják megérteni mi ez a nagy érzés a pillangókkal a gyomorban. Lehet, hogy túl leegyszerűsítem ezt az egészet? Nem hinném, hogy a “tinik” ilyen jelentőséget fordítanának a pszihologiának, vagy, hogy befolyásolná őket későbbi partnereik kiválasztásában. Nagyon sok más hatás is éri öket napjainkban. Csak élvezik a könyvet, mert végre érdekli őket valamiféle KÖNYV.

    Nem utolsó szempont az sem, amit egy könyvtáros ismerősöm fogalmazott meg:
    “Akármit is csinált ez a nő, végre újra olvasnak a diákok/”tinik”.”

    U.i.: Remélem -bár ez csak egy 17 éves lánytól származik- nem volt értelmetlen amit idebiggyesztettem.

    Kedvelés

  19. Candace

    Lucia, azért ne ájulj el magadtól, kérlek! Nem Te vagy az egyetlen földi lény, akinek jó a helyesírása és van stílusa. És nagyon király lenne (vagy ez a kifejezés nem elég irodalmi Neked? Bocsii!), ha nem nyilvánítanál minden fiatal Tw. rajongót hülyének. Mert a fenti cikk alapján nem ez a célod, hanem az, h megvédj minket a Stephenie által terjesztett fertőtől..

    Kedvelés

  20. olivia

    Szia!

    Én nagyon szeretem a twilightot, már mind a 4 részt, plusz az edward szemszögéből újraírott midnight sun elérhető 12 fejezetét is, és a twilight sagat, mint ahogy azt a saját oldalán is leírja stephenie meyer a saját szórakoztatására írta eredetileg, nem pedig azért, hogy az abúzív kapcsolat egy jó példáját ültesse bele tinik fejébe(mellesleg, amikor ezt írta, még nem is tudhatta, hogy ezt egyszer ki fogják adni, és ilyen sikeres lesz). Úgy gondolom, hogy minden könyvbe bele lehet magyarázni valamit, de én speciel kikapcsolódásként szoktam nagyrészt olvasni, és nagyjából tudom előre, hogy milyen könyvet milyen céllal olvasok, tudom, hogy egy könyv éppen csak egy fiktív történet, vagy szakirodalom. Szerintem elég szörnyű, ha valaki már egy ilyen előre tudhatólag szórakoztatás céljából írt könyvet sem tud pszihoanalízis nélkül elolvasni…
    Abból pedig már végképp kezd elegem lenni, hogy úgy tűnik, hogy a “felnőttek” számára azok a dolgok, amiket a “tinik” szeretnek, azok csak értéktelen maszlagok lehetnek. Mert ugyebár mi még nme tudunk semmit a világról, és ha valamit sok tini kedvel, akkor az biztos csak értelmetlen lehet.
    És szerintem sok múlik azon is, hogy ki hogy áll hozzá egy könyvhöz. Ha rögtön úgy állsz hozzá, hogy ezt nem fogom szeretni, hát akkor nme is fogod. Én speciel csak áprilisban kezdtem el elolvasni a twilghtot, előtte az osztályomban már a legtöbb lány odavolt érte, és én nem értettem, hogy miért. Aztán egyik nap arra mentem haza, hogy anyukám megvette nekem a twilightot és a new moont is( ez a new moon megjelenésének a napján volt), mondván, hogy ajánlották neki, hát próbáljam ki. És én teljesen semlegesen vettem a kezembe a könyvet, és teljesen elvarázsolt. Mellesleg ez a saga vett rá, hogy életemben először angolul olvassak el egy könyvet, mert egyszerűen nme bírtam kivárni, hogy megjelenjen az eclipse, aztán miután azt kiolvastam, jöhetett a breaking dawn, most nmerég pedig a midnight sunt is elolvastam, és szerintem neked is el kéne olvasnod lucia, mert sokkal jobban megértenéd a történetet, így, hogy mindkét fél gondolatait látod. Edward először nem is jön rá, hogy szerelmes bellába, csak a testvére, Alice “mutatja meg” neki(mert ő látja a jövőt), és ezen Edward először nagyon ki is akad, merthét hogy lehetne ő szerelmes?? És Edward nem akarja, hogy bella vámpír legyen. Mindenképpen ellenzi. Sőt a braking dawnban még a közös gyereküket is el akarja vetetni először bellával, mert árt az egészségének(belláénak), de miután látja, hogy bella menyire szereti a méhében növelvő lényt, végülis beleegyezik. Persze, van pár dolog, amit ha edward nem lenne, bella sosem tett volna meg, pl elmenni a sulibálba, vagy férjhez menni ilyen fiatalon, de sztem attól még senki személyisége nem sérült, hogy elment a bálba, bella pedig kifejezetten örül aztán már annak, hogy férjhez mehet edwardhoz, de egyébként még ezt sem kényszeríti rá bellára edward, mert mindig hagy neki választása lehetőséget, ahogy ő mondja, there’s always have to be a choice.

    Kedvelés

  21. Niki

    Szia!! Amit leirtál az elég negatív volt szerintem, meg amikor a Twilight -ról irtál az elején , amikor Edward bemászik Bella ablakán éjjelente, és hogy “mit érezne ön egy ilyen információ hallatán?”, én nem éreznék semmit ez csak egy könyv nem a valóság,egy tini könyv. Egyépként hallottam egy videót a könyv írójától és azt mondta hogy elvileg “megálmodta” a történet egy részét. Ez olyan mint a Harry Potter azt se kell komolyan venni hiszen varázslás nincs a való életben… na mindegy, azért van benne igazság amit irtál de nem sok!! :-) :D Niki

    Kedvelés

  22. lucia

    a bejegyzésben foglaltak szempontjából nem releváns, de a könyv olvasótáborát azért némileg jellemzi a hozzászólásaik tartalmán és formáján kívül az is, hogy elég sokan 2-3-4x elküldték ugyanazt a kommentet, mert nem voltak képesek értelmezni azt a nem túl összetett üzenetet, hogy a hozzászólás moderáció után kerül publikálásra. Szóval a mű, úgy néz ki, megtalálta a célcsoportját.

    amúgy meg árulja már el valaki, ki linkelt már ki megint, és szabadította ezzel rám a szellemi alvilág seregeit? (tisztelet persze a kivételnek, mert önmagában sem a kor, sem az irodalmi ilyen vagy olyan ízlés nem ciki, a katarzis a lényeg, nem az, hogy mi váltja ki, ettől függetlenül időnként megdöbbent, milyen mély bír lenni írástudó elmék éjszakája).

    Kedvelés

  23. minako

    vannak idióta emberek… imádom a twilightot és a többi részét…
    ha valakinek annyit megér a könyv h elemzi is, akk olvassa el a többi részt… talán többet megtud a könyvröl és egy értelmes elemzést is tud rola irni -.-”

    Kedvelés

  24. Tinkerbell

    Én elhiszem, hogy ez angyon komoly téma, családon ill. kapcsolaton belüli eröszak. De miért kell belekeverni egy könyvet is?? Miért nem lehet Azt észrevenni, hogy ez scak szimplán egy romantikus regény..tudjuk hogy nem léteznek eröszakoskodó vámpírok akik akaratunk ellenére visznek bele dolgokba. Mind a 4 részt olvastam már és az edward szemszögéből írodott 12 fejezetet is és nem értem miért kell egy ilyen szálat belevinni. Miért nem lehet ma már csak elolvasni egy könyvet és eldönteni, hogy tetszett vagy nem. Meyer NAGY valoszinűséggel nem azért irta ezt a könyvet, hogy a családon belüli és a kapcsolati abúzust támogassa vele. Ezt kéne észrevenni!! Vannak valós példák is az életben nem kéne egy ártatlan könyvre kivetiteni.

    Kedvelés

  25. Rebel girl

    Mindenki nézzen mélyen magába, függetlenül attól, hogy twilight rajongó vagy sem. Ne elfogultan gondolkodjon a témával kapcsolatban, hanem tiszta fejjel és rá fog jönni, hogy van ebben az írásban valami. Bár az tény, hogy akinek a családjában ilyen még nem fordult elő – és szívből kívánom, hogy ne is történjen meg – az nehezebben érti meg a lényeget.
    Személy szerint, ugyan nem értek egyet a blog minden részével, de tagadhatatlan, hogy sok igazság van benne.
    Tényleg ne csináljatok semmi mást, csak lépjetek ki a rózsaszín szemüveg mögül, és gondolkozzatok el rajta egy kicsit. 30-45 perc után, meg fogtok döbbenni…

    Kedvelés

  26. Orsy

    előbb irtam véleményt, csak elrontottam.. (és tök jó lesz ha ez a vélemény hamarabb fog megjelenni, vagy csak ez jelenik meg, ezért kijavítva bemásolom)

    Jó reggelt! (mert ugye köszönni is illik) nem is tudom mit írjak. Leszögezném, h én NAGYON NAGYON szeretem a Twilight saga-t (én kérek ezért bocsánatot, de mivel saját vélemény, és ezt ugye tiszteletben kell tartani, és mert nem tettem senkiben kárt ezzel, megköszönöm h kulturáltan szidjátok továbbra is egymás szüleit az enyémen kívül^^”) szóval, mivel pár szót (pl.:abúzus, ekvivalens, diszpozíció, infantizálás, tranzakcióanalítikus, implicit, disclaimer, implikálás) nem nagyon fogtam fel (nyugi így is értettem mindent) ezért dobott a hatásán, és mivel “szabad vélemény nyilvánitás” van, ezért nem is mondanék rá semmi rosszat:
    1. mert ugy fogalmaztad meg, hogy nem tapostál közvetlenül senki lelkébe (enyémbe meg sehogy)
    2. mert ha belegondolunk, igaz,igaz (najó tényleg sziven szúrt az igazság, de ez az igazság – és tényleg szeretem, mondom)
    3. mert néha vicces xD

    és sztem kellett egy ilyen vélemény is :)

    Viszont látásra (mert ugye elköszönni is illik xD)

    L/14 [és ha vki elítél, mert egy 14 éves kis, kis… vmi kis izé… vagyok, akkor magadat minősíted, köszi^^]

    ———————————-

    na igy most jó :)

    Kedvelés

  27. Becky

    Szia Lucia!
    Én már ott tartok, hogy kezdek felébredni a Twilightos agymosásból, és hajlandó vagyok anyázás nélkül végigolvasni bármilyen negatív kritikát. Nekem tetszett az írásod, sok dologgal egyet is értek, de ugyanakkor ajánlanám, hogy olvasd el “az érme másik oldalát is”. Meyernek van még a sorozaton kívül egy félkész könyve, ami a hivatalos oldaláról letölthető, és a Twilight sztoriját meséli el Edward szemszögéből.
    Abban többek között választ kapunk a “tizenhét éves, mégsem szexelt” problémára is.

    Kedvelés

  28. Candace

    A bejegyzésre inkább nem reagálnék, mert úgysem tudnék elég intelligensen fogalmazni ahhoz, h figyelembe vegyétek a véleményemet.
    De.. Nyul: Edward valóban megsebesíti Bellát szeretkezés közben, de természetesen nem szándékosan. Mint (talán) tudod, ő elég erős. ;) Meg is tagadja Bellától a szexet (nyilván ezt is csak azért, mert ez a kapcsolat abuzív, salala, még véletlenül sem azért, mert félti a SZERELMÉT), de a lány a 4. részre végül mégiscsak kiimádkozza azt.

    Kedvelés

  29. Erenya

    Amúgy a legröhejebb az egészben a NewMoon-ban Bella üvöltözik a legjobb barátjával, Jacobbal, hogy felébressze az “agymosásból”: “Ki hitette el veled, hogy nem vagy elég jó? Ez hazugság! Ne hallgass rá!” – és közben ő kéreget folyton bocsánatokat Edwardtól, ha kell, ha nem.

    A szálkát más szemében, ugye :P
    Mintha S.Meyer tudván tudná a története hibáit és csúsztatásait, és szándékosan menne ellenük…

    Kedvelés

  30. Erenya

    Szia Lucia

    Itt is pofátlankodok, ha már a Don blogján rendszeres látogató vagyok.

    Engem előszörre felidegesített az elemzésed, túlpszichologizáltnak és sarkítottnak éreztem, aztán rájöttem, hogy van benne valami, sőt… főleg így, a 4. könyv után.

    A kommentelők véleményeiben is sok igazság van, de az biztos, hogy a rajongást ált. kinőjük, a jó könyvek pedig arról ismerszenek meg, hogy élvezni tudjuk őket 10, 15, 20 és 30 évesen is, mert mindig fedezünk fel benne mondanivalót. Ilyen a KisHerceg, a Bambi, a Gyűrűk Ura és sok más. A Twilightnak jóval kevesebb az irodalmi értéke, de ezzel együtt szerintem szerethető és főleg továbbgondolható, ami azért nem rossz tulajdonság.

    Maradok tisztelettel…

    Kedvelés

  31. Sara

    Jaj. Tudom, nem szép dolog régi postra reagálni, de hát ha egyszer tetszett a bejegyzés… nem mellesleg évek óta nyomon követlek, csak eddig teljesen abban a hitben éltem, hogy kommenteléshez regisztráció kell (szőke vagyok, elnézést).
    Szóval. Sajnos nem tudok nem egyetérteni veled, akármi is volt a szándéka Meyer kisasszonynak, engem kifejezetten a hideg rázott Edwardtól, Bella pedig sajnos egyszerű, mint a faék (ami egyébként rendkívül hasznos eszköz). A stílusod pedig még mindig kitűnő :)
    Ellenvéleményezőkre kontrázva: az ellenvélemény jó, csak egyeseknek üzenem, néha dobjanak fel érveket is. De lehet hogy én vagyok maradi, ha nekem az ‘egyszerűen élvezni kell’ vagy a ‘más világirodalmi alkotásokban’ kezdetű szövegek nagyon nem hangazanak meggyőzőnek. Lássuk az elsőt. Rendben van, hogy élvezni kell (ez teljesen igaz is),de ha mindenki ezt tenné, akkor a kritika, mint olyan megszűnne létezni.
    Világirodalom? Üvöltő szelek? Említett művet egészen biztosan tudom, hogy meglehetősen sokan elemezték, hát mi értelme is lenne megint megtenni? Meg egyébként se jöjjünk már ‘klasszikus világirodalmi’ példákkal, könyörgöm (pláne ne olyan egyén blogján aki műfordító. Van egy olyan tippem, hogy tisztában van a dolgokkal :P). A Twilight szép és jó, de én neccesnek érzem az Üvöltő szelek felemlegetését (mint párhuzam) :) A ‘fikció az fikció’ dolog meg no comment.
    Továbba: ‘sok embernek úgy tetszik, ahogy van’, mondta fentebbi kommentelő. Milyen igaz. Sok embernek meg úgy nem tetszik, ahogy van. Ezt a ‘fogadjuk el mások véleményét’ dolgot legyetek szívesek oda-vissza alkalmazni. Arról pedig, hogy a véleményed szerint ‘akinek nem tetszik, ne olvassa el’ csupán annyit tudok mondani, hogy én még soha az életemben nem voltam képes véleményezni egy könyvet anélkül, hogy elolvastam volna. Minden tiszteletem azoknak, akik ezt megtudják tenni úgy, hogy csupán a borítóra vetettek pillantást.
    Lucia! Remek írás volt, attól függetlenül, hogy igazad van-e vagy sem. Logikus, szórakoztató, nekem nem kell más. Köszi!

    Kedvelés

  32. Nyul

    Lehet benne valami. Én nem olvastam, de hallottam olyat, hogy a nemtomhanyadik kötetben Edward szex közben veri Bellát. Nem tudom, hogy mire hozzám jutott az infó ki mennyit ferdített rajta, de annyi ferdülés nem eshetett rajta, hogy ne merítené ki a párkapcsolati abúzus fogalmát.

    Kedvelés

  33. Gamma Leonis

    Gondolatban lefejeltem az íróasztalomat az egyszerű véleménytől, hogy a fikció az fikció, semmi köze a valósághoz.

    Akkor röviden, hogy mindenki felfogja: a fikció a valóság elemeiből áll össze.

    A fikció nem a légüres térből összehozott titokzatos izé, nagyon is a valóságból származik, hiszen létező emberek műve, akik a tapasztalataikat, érzéseiket, hiedelmeiket, vágyaikat dolgozzák fel. Új alakba öntik a világ jelenségeit, hogy jobban megismerhessék a működését. Vagy személyes oka van az alkotásnak, és saját lelkét igyekszik feltárni az alkotás során. Minden esetben a valóságból ered a fantasztikus végeredmény.

    Előbb az ember volt, aztán a mitológia majd a fantasztikus irodalom.

    Bármennyire meglepő, de mindig kibújik a szög a zsákból, vagyis az író képtelen megtartani a két lépés távolságot a műve és önmaga között, és személyes furcsaságai bekerülnek a szövegbe. Nem hótiszta erkölcsi tanmesék a vámpíros sztorik. Eleve a szex az alapja a vámpíros mókának. Az agyar a férfi nemi erő jelképe. A harapás az aktus megfelelője. A vámpír és a farkasember a férfi „sötét” mégis izgató oldalát ábrázolja. Ezek a lények vonzóak a fiatal nők számára, hisz annyira erőteljesek, vadak, mégis annyira cukik, amikor a tenyerünkből esznek. Teljesen normális, hogy tiniként cukinak tartunk egy vámpír szeretőt. Csak már ekkor legyünk tisztában a saját vágyainkkal, hogy mi is a célunk egy majdani valódi párkapcsolattal. Egyébként a későbbi vadhajtásai a sztorinak inkább aggasztóak mint megnyugtatóak. Sose tartottam jó ötletnek, ha a női szereplő át akarja venni a férfi tulajdonságait. Egy nő „anya”, és nem kéjsóvár szexuális ragadozó. Aztán a bizarr nász a vámpírral és az utód. Ezek már húzós dolgok. Rossz irányba fordult a történet. A nőnek kiegészítenie kell a férfit, nem hasonulni vele.
    Azonban zárom pszichológiai elemzésemet.

    Kedvelés

  34. lucia

    meg mindenkinek, aki azzal érvel, hogy a twilight csak mese: a mesének is (mint minden műfajnak) megvan a saját szabályrendszere, attól lesz koherens. ha valaki a “meséjét” konkrét, 21. századi amerikai környezetbe helyezi, akkor bizony a konkrét 21. századi kontextusban lehet metaszinteken értelmezni (döntötte meg lucia a saját kommenten belüli idegenszó-rekordját).

    Kedvelés

  35. anika

    hát én már sok cikket olvastam, ami az Alkonyatot szapulja, de kétség kívül ez viszi a pálmát! de hogy a kulturált megnyilvánulás keretei közt tartsam ezt a kommentet, csak annyit fűznék hozzá, hogy nem kell mindenbe valami hülyeséget belelátni. Ha nem tűnt volna fel, az Alkonyat egy regény, ergó fikció és szórakoztató irodalom címszó alatt említjük. Ilyen felállásban “Az arany ember”- re vagy egyenesen a “Rómeó és Júliá”- ra (ha már annyian hasonlítják ez utóbbit az Alkonythoz) is mondhatjuk, hogy a családon belüli abúzus jó példái. Szerintem soha nem szabad sem könyvben, sem filmben, sem semmiféle kitalált dologban a valóság elemeit keresni, a fikció az fikció. Ez csak egy kissé bonyolult szerelmi történet némi extra fantazmagóriákkal megtűzdelve!

    Kedvelés

  36. Encsi

    Update: megnéztem a filmet, és a kirúzsozott szájú fiú láttán úgy döntöttem, hogy – bár eddig sem szégyelltem a koromat vagy bármi, de – kimondottan rettenetesen örülök, hogy kétszer annyi idős vagyok, mint a tinédzserek. Azt hiszem, nagyon utálnék manapság tizenéves lenni.

    A filmből pedig nem annyira a fiú részéről az abúzus jön le (szerintem), hanem a lány részéről az önsorsrontás, de ezt a könyv ismerete nélkül mondom, ott valószínűleg árnyaltabb a kép.

    Kedvelés

  37. Ági

    Jaj, és még a Buffyhoz:
    Abban is mutatkozott fejlődés, ahogy itt Bella kinövi magát, úgy a Buffyban persze maga Buffy is érettebb lesz, no meg Spike is kellemetlen és béna rosszfiúból egyenrangú segítővé válik…
    Ááá, nem vagyok jó elemző, bocs, már suliban sem tudtam, ezek csak futó ötletek, én a kalandot szeretem a könyvekben/filmekben…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.