Naszóval, írok drámát is, bár csak olyan óvodás jellegűt, de ez van,
hozott anyagból kell dogoznom. A történet természetesen teljes
mértékben az én képzelőerőm terméke, írói munkásságom része.

Tegyük fel, hogy van nekem egy (plátói) barátom, spanom, ismerősöm,
szkvaspartnerem, Hókuszpók. Van neki egy társasága is, amit én is
ismerek, a legnagyobb részét kedvelem is, meg minden, de mindenféle
okok miatt (terhesség, gyerek, szociofóbia) rég nem találkoztam már
velük. Hókuszpókkal és hites élettársával most összefutottam egy szép
napon a Tesco előtt, kedélyesen el is beszélgettünk, és meghívást
kaptam az adott hét végén tartandó kidobósozásra. Majd pár nappal
később Hókuszpók emlékeztetésképpen felhívott, illetve hozzátette, hogy
kidobósozás előtt lesz egy szűkebb körű áfonyázás is, azon is vegyek
részt. Snitt.

Egy nappal a rendezvény előtt megint telefon Hókuszpóktól, hogy hát az
áfonyázás mégsem lesz megtartva, és ha csak ennyit mond, akkor itt vége
is a történetnek, de valamit habogott még, miszerint nagy balhé vagy
kavarás volt, de nem hajlandó elmondani, hogy mi van. Ettől nekem
természetesen eldurrant az agyam, mert velem a legdurvább dolgokat is
lehet közölni sértődés nélkül, de ha valamit csak félig mondanak el,
abból bizony megbántottság lesz, és pengeélesre szorított ajkak. Ezzel
együtt megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, viszont este úgy
alakult, hogy talán mégse fogok ráérni, vagy csak későbbtől, amit
gondosan meg is írtam Hókuszpóknak. Másnap reggel viszont kaptam egy
némileg felháborodott választ Hókuszpókról, miszerint igenis, akár
minden áldozatok árán, de jelenjek meg az eseményen, mert ha az előző
napi kavarás után pont én nem jelenek meg, az nagyon rosszul fog
kijönni.

Itt durrant el véglegesen az agyam, mert ha egyszer fogalmam sincs,
hogy mi volt az előző napi kavarás, akkor ne nekem kelljen már
tekintettel lennem rá, és ezzel a lendülettel le is vágtattam az
Ökopiacra, és vettem mosolygós almát, szóló szőlőt, meg ilyeneket. És
közben pusztán a kis szürke agysejtjeimet (Mumut, Mimit és Benőkét)
használva kilogikáztam, hogy mindent egybevetve valószínűleg azért dőlt
dugába az áfonyázás, mert valaki engem nem akar látni, és az a valaki
csak a szintén hivatalos Törpilla lehet, mert a többiek vagy kedvelnek,
vagy elég erős lelkületűek ahhoz, hogy hang nélkül elviseljenek.
Törpillával eddig csak kétszer találkoztam, évekkel ezelőtt, de simán
lehet, hogy ennyire mély benyomást tettem rá, merengtem kissé öntelten.
Erre a gondolatra viszont muszáj volt a Matchba is berohannom, mert én
vásárlással tudok a legjobban vigasztalódni, és venni mindenféle
péksüteményeket, meg Nutellát (mert két nappal azelőtt kihasználtam,
hogy a fiúm azt mondta, megehetem a maradék Nutellát, bár mindketten
tudtuk, hogy ezt nem gondolta komolyan, mert addig mindig utáltam a
Nutellát, de pont ebben a kritikus időszakban kedveltem meg, szóval
lelkifurdalásom volt), továbbá a Matchban megkaptam az sms-t, hogy
jóváírták a sok hónapja húzódó juttatásaimat (szombat délelőtt, hogy
van ez?*), úgyhogy vettem a fiúmnak rákollókat is. Eközben szépen
lepörgött bennem, hogy szeretkezzen Hókuszpók nyugodtan a fűnyírójával,
én nem akarok olyan társaságba menni, ahol nem látnak szívesen és ilyen
óvodás klikkesedések vannak, satöbbi, satöbbi.

Hazaérkezésem után aztán telefonkapcsolatba lépett velem Hókuszpók, aki
erőteljes noszogatásomra beismerte, miszerint tényleg a személyemmel
volt baja Törpillának, de mindenki értetlenül áll ezelőtt, tekintettel
a hölggyel való kapcsolatom szórványosságára, drámamentességére és
régmúltságára. Eközben meg nekem leesett, hogy Hókuszpóknak régebben
volt egy fizikai vágyakra épülő kapcsolata egy másik törpelánnyal, akit
valamiért féltékenykedett rám, meg magára nézve megalázónak tartotta,
ha Hókuszók velem beszélget időnként, bár ez a viszonyulása felém
teljesen alaptalan volt, Hókuszpók ugyanannyit és ugyanolyan
körülmények között érintkezett velem, mint bármelyik másik barátjával
(van belőlük számos), mindenféle nemiséggel kapcsolatos izéket kizárva.
Na és Törpilla az idők folyamán valamikor összebarátkozott ezzel a
másik törpelánnyal, és szerintem most ezért nem hajlandó velem egy
társaságban mutatkozni, mást egyszerűen nem tudok elképzelni. Lényeg
az, hogy azért jelenjek meg mindenképpen, mert az nagyon hülyén jönne
ki, ha ezek után egyikünk sem menne el. Én meg azért fogok elmenni,
mert lesz ott pár olyan ember, akit szívesen látnék.

A történetnek nincs igazán komolyabb tanulsága, leszámítva, hogy én
simán tudok emberi drámákba keveredni úgy is, hogy végig otthon
ülök egyedül, továbbá, hogy a legegyszerűbb, ha mindig mindenki rögtön
elmond nekem mindent, és akkor én anyagilag, a mindenkik meg érzelmileg
járnak jól, továbbá az összes ember szeresse az összes embert, különben
nem lesznek áfonyázások. Písz.

* Kieg.: azóta rájöttem, hogy ez úgy van, hogy ma munkanap, de akkor is, nem küldik több mint fél évig, tegnap már felbontottam a lekötéseim egy részét, hogy jövő hónapban is legyen miből élnem, erre pont ma jóváírják, murphy a javából.