Hát, az van, hogy válságban vagyok magánéletileg, amiről részleteket nem fogok írni, egyrészt mert nem csak az én magánéletem, másrészt mert nem szeretném az önsajnálat nirvánáját azzal megszentségteleníteni, hogy a nyilvánosság elé tárom, de szeretném, ha senkinek nem maradna kétsége afelől, hogy Szenvedek. Magányosan sörözök a bejárati ajtó előtt. A külső oldalán. Közben sírásra görbül az a szép kis szám.
A dolog pozítív oldala, hogy időközben lefogytam 45-46 kilóra, úgyhogy már nem hányok, ha magamra nézek (minden egyéb dologtól hányok, idegi alapon, innen a fogyás, itt viszont bezárul a kör).
A munkámban keresek vigasztalást, például iszonyú hisztit csaptam a titkárnő végett a dolgozóban, de erről majd lesz egy külön bejegyzés, mert megérdemli. Ami a másik munkámat illeti, a könyvfordítást, tegnap sikeresen leadtam az elsőt, válaszul kaptam egy levelet, hogy ugyan nem az én dolgom lenne, de ha van ötletem könyvcímre, írjam már meg, úgyhogy kreatívkodtam egyet. Amúgy ehhez a fordításhoz kapcsolódik életem egyik leghosszabb lépcsőház-effektusa, ugyanis amikor 12 évvel ezelőtt odaát cserediákoskodtam az óceán túlpartján, az amerikai ismerőseim minden szerintük vitássá válható információt azzal vezettek fel kelet-európai nekem, hogy [lassan, hangosan, túlartikulálva] "in our culture…", és akkor jött, hogy kocsival menjek a boltba, ne gyalog, meg ilyesmi. Na, most baromira felgyűlt bennem a késztetés, hogy intonálva, megértően bár, de némileg leereszkedően közöljem az egész USÁ-val, hogy "in our culture, we don't use the same word twice in subsequent sentences". Ezt az indulatot igazából a párbeszédek váltották ki belőlem, he said, she said, he said, she said, tíz oldalban legfeljebb ha egyszer van egy mumbled, én meg találjam ki, hogy most sóhajtotta, kijelentette, közölte vagy leszögezte-e. Amikor ezt elpanaszoltam a fiúmnak, akkor rögtön konstruktívan állt a dologhoz, és azt mondta, nagy jövője lehetne egy olyan, fordítókra specializált vírusnak, ami a word dokumentumokba kicseréli az összes kérdeztét, állítottát, biztattát, suttogtát, stb., arra, hogy mondta. Ennek a vírusnak a wireless változatát már ki is fejlesztette, minden hozzám intézett mondata után hozzáteszi ugyanis, hogy mondta (és akkor még csodálkozik mindenki, hogy egész nap bőgök).
[Időközben felhívott az L., hogy lemondja a mai talinkat, és amikor mondtam neki, hogy blogot írok, felszólított azt mondta, ragaszkodik hozzá, hogy szóljak arról a bejegyzésben, milyen ügyesen ápolja a lelkemet, és felhív ööö havonta egyszer, mondta.]
A második kiborító része a fordításnak a vége felé keződött, amikor szerintem az iró rádöbbent, hogy még messze nincs meg a harmincezer szó, és az általam addig kedvelt szereplő hirtelen hosszú, nyűglődős eszmefuttatásokba kezdett arról a témáról, hogy akkor most ő-e vajon az a másik sorozatgyilkos is, vagy nem, vagy mégis, de az nem lehet, viszont minden más lehetőség kizárva, és így tovább. A harmadik ilyen rohamával annyira felbaszta az agyam, hogy lecsaptam a gépet, döntsd már el, te köcsög, morogtam mondtam, pedig alapvetően azért kedvelem az illetőt, és kirohantam egy cigire.
Szóval nem könnyű az élet, de hát ez van.
settenkedve lopakodó 
csak nem gaiman?
KedvelésKedvelés
Ha mar elmentunk nyelveszkedesbe:
Szakszovegben viszony nagyon zavaro ha a fordito kiiktatja a szoismetlest. Persze foleg az amerikaiban, de kifejezetten azert van, hogy fenntartsa a kontextust, hogy mirol van szo. Ha a fordito elkezd szinonimakat hasznalni, nagyon viccesse valik a szoveg: miutan elvagtuk a piros drotot, kossuk ossze a piros vezeteket a kek huzallal…
vajk
KedvelésKedvelés
Valaki egyszer, a Kundera talán a valamelyik könyvében, de erre nem mernék megesküdni, pont azt írta, hogy milyen baromság, hogy a he said she saidet mindenfélének fordítják, hogy elkerüljék a csúnyagonosz szóismétlést. Ha az író mást akart volna odaírni, akkor mást írt volna oda, de nem írt oda mást, ezért te is ugyanannak fordítsd, kábé ez volt az érve.
Egyébként kifejezetten praktikus, hogy in our culture az általános iskola tanítónénik valamiért utálják a szóismétlést, mert így lehet stilisztikai eszközként használni.
KedvelésKedvelés
Mókás lenne megdönteni a komment-rekordot, amikor nem is kell.
KedvelésKedvelés
Thor:
– _Ez_ pont nem az. De a másik… – mondta sokat sejtetően.
KedvelésKedvelés
Most jövök csak rá, ezért szeretek színdarabot írni.
Ott nem kell odaírni, hogy mondta.
KedvelésKedvelés
Remélem, ez már Pratchett. Bár az nem lehet ilyen szar, mondtam.
KedvelésKedvelés
tudod ilyenkor jövök rá hogy nem akarok mégse felnőni :S
KedvelésKedvelés
Jó hogy vagy, meg megvagy. Sör az kell, és jó is. Egy ideig.
KedvelésKedvelés
Human: a kérdést nem értem, állítmány meg ilyesmik híján, sajnos.
Hibajavítás: She sells sea-shells.
KedvelésKedvelés
kisherceg? komolyan?
KedvelésKedvelés
Kira: azt írtam, hogy a ma sajna nem jó, de a hétvége vagy a jövő hét esélyes.
KedvelésKedvelés
már tegnap este olvastalak ám, csak sokat gondolkoztam, hátha tudok neked ide valami okosat írni. de nem :)
úgyhogy csak annyit, hogy jó hogy újra…
:)
KedvelésKedvelés
he said, she said…
In the woodshed, she said she would…
She sells sea-sells…
Gondolj bele, hogy neked még csak szo-szo, az angolok vannak nagyobb bajban, amikor olyat kell megnévmásozniuk, akiről a magyar szövegből nem derül ki, hogy nő vagy férfi.
Egyébként a saját nyelvükben is bajban vannak, amikor nemsemlegesen akarnak írni. Egy szavazási rendszerekről szóló fórumon valaki így kezdte a dolgozatát: a továbbiakban úgy vesszük, hogy a szavazó nő, aki pedig befolyásolni akarja a szavazatát, az férfi. Egy másik így ír: “That voter, who wants the best for hirself, won’t miss the intermediate ratings…”
Egy másik fórumon már én is így írtam: “…if from the brain of one of these honorable scientists we deleted all informations about how life works, and left only the laws of physics, would shehe be able to imagine how life is possible?”
Senki sem értetlenkedett.
KedvelésKedvelés
Főoldalra ajánlottam. Biztos, ami biztos.
KedvelésKedvelés
örülök, hogy visszatértél! :-)
egészségileg minden oké?
amúgy meg fel a fejjel és egyéb közhelyek! :-)
habár önző dolog, de nekem segít, ha mások nyomoráról olvasok, mert így az az illúzióm támad, hogy nem csak én vagyok szerencsételen. de mivel roppant empatikus is vagyok, mégis inkább legyél jobban, légyszives! mert az is segít, ha mások öröméről olvasok.
KedvelésKedvelés
No és persze – elörebocsátva, hogy az általad említett könyvben bizonyára valóban különszavakat kellett találni a mondtára – így akkor mégsem maradhat el a kis herceg:
– Ó! – mondta a róka. – Sírnom kell majd.
– Te vagy a hibás – mondta a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
– De nyertem – mondta a róka. – A búza színe miatt.
KedvelésKedvelés
Ugyanaz a szó többször használva: na, az az az elem, ami leginkább nem helyes, nem szép, nem elfogadott a magyar nyelvben, éppúgy a köznapi nyelvben, az irodalmi nyelvben, a társalgási nyelvben, a szak nyelvben…
KedvelésKedvelés
Írtam tegnap wiwen, erre leálltak. Uh. most nem tudom mi van, a mail címedet pedig nem tudom :(
KedvelésKedvelés
“az önsajnálat nirvánáját megszentségteleníteni…”
ja, h tudja gurigatni magában az ember a nyomorát. pont mint hóemberépítéskor a nagy szottyos hólabdát a játszin, egyre nagyobbra, tele rohadt fűvel, csokipapírral, taknyos zsepivel, csikkel… olyan széééép.
:)
kösz, h megkönyörültél rajtunk :)
KedvelésKedvelés
hajrá, továbbrais.
KedvelésKedvelés
ez már egy féligpozitív post! :-)
KedvelésKedvelés
Goddamnit. Oké, a rutin (2006 januárja régen volt, azóta nézlek itt) azért megmondta, hogy a sz*r most ténylegesen sz*r, de azért ez akkor is milyen már, hogy a világ még mindig kollektíve hullámzik.
KedvelésKedvelés
Said-ek fordítása ötletszerűen, ezzel érjük el ‘in our culture (=job)’, h a fordításunk jobb legyen, mint az eredeti.
KedvelésKedvelés
mondtam itthon, hogy a bolond lány megint ír, és erre mindenki, aki itthon volt, azt mondta, hogy ez jó hír és végre és mondjam meg, hogy örülnek. mondom. én is. a folyosón sörözést ismerem. csak csajoknak jobban áll, és jobban elviseli a lépcsőház. manusok hendikeppesek ebben is, mondom én.
(mellékszál. volt egy festő (szoba), aki itt festette (a szobát) és mindig hozzátette a beszédéhez, ha visszakérdeztem, hogy mondom.
de így: móondom (első ó hosszabb és fentebb van az első fele). aztán ez szálló ige vagy mi lett, és már csak annyit szóltunk: móondom!
KedvelésKedvelés
Kira: az elsőség sajna nem jött össze, de csináljunk valamit tényleg, pont gondoltam rád pár nappal ezelőtt.
KedvelésKedvelés
icke: ne már, ez az az állapotomhoz képest egy vidám, optimista, már-már könnyeden frivol bejegyzés.
KedvelésKedvelés
Csók. Nem ismerlek, nem olvaslak régóta, de egész meghatódtam.
KedvelésKedvelés
Viszonylag egyszerű ember lévén: egy kis shopping? :) Kávézás a trendi Liszt Ferenc téren, vagy valami? Azért ide írom, mert reménykedem h az enyém az 1. komment :) (mondtam, h egyszerű vagyok :))
KedvelésKedvelés
Ej, ilyen dráma egy restartot. Csupa negatívum, ennél remélem, már csak jobban alakulhatsz.
KedvelésKedvelés