egyáltalán nem pc bejegyzés

Aztán koncert után itthon valamiért úgy éreztem, ideje megkérdeznem a fiúmat, hogy elhagyna-e, ha tolószékbe kényszerülnék (szeretem ezeket a dolgokat időben tisztázni), amire ő azt felelte, hogy hát szó ami szó, igen. Akkor sorbavettem a többi eshetőséget is, és behatároltuk, hogy ha féllábú, tolószékes, szellemi fogyatékos lány lennék, akkor elhagyna, de ha süket, vak, félkarú, sebhelyes arcú lány lennék, akinek a testfelülete 30%-ban megégett, akkor nem. Belementem bonyolultabb élethelyzetekbe is, miszerint mit csinálna akkor, ha véletlenül ő vágná le a fél lábam lombfűrésszel, erre közölte, hogy hát akkor is elhagyna, és furán nézett rám, hogy hát gondoljak bele, akkor lenne lábam, vagy nem? Azt hiszem, ez a fajta pragmatikus gondolkodás kifejezetten frissítőleg hat rám, semmi vívódás meg kifürkészhetetlenség, az ember pontosan tudja, hogy hol a helye. Aztán szóba került a féllábú hegymászó is, ennek kapcsán a fiúm egy kicsit finomított a feltételeken, miszerint ha fél lábam lenne, de megoldanám, hogy tudjak szaladni, akkor nem hagyna el. Leszögezte viszont, hogy ha agysérülésből kifolyólag szellemi fogyatékos lennék, akkor elvenné tőlem a plüssállatokat, ezt igazán meg kell értenem, mondta, főleg a nyuszit. Erre azért már felhúztam egy kicsit az orrom, hogy mi az, hogy főleg a nyuszit, a zsiráfot nem szereti annyira? de megnyugtatott, hogy a zsiráfot is, persze. Úgyse fognám már fel akkor, simogatta meg a buksi fejem kedvesen.

Aztán elmentünk aludni, éjfél után nem sokkal viszont jött a telefon, hogy a fiúm legjobb pajtása motorral karambolozott (sose igyatok vezetés előtt, de öltözzetek fel motorhoz rendesen), úgyhogy a fiúm elhúzott a kórházba, ahová vitték, és reggel hétig ott dekkolt, mert akkor fejezték be az operációkat. Másnap emiatt (vagyis én magánszorgalomból is) leginkább aludtunk, aztán kiképeztük magunkat egészségügyivé, a fiúm a neurológus ismerőseivel is konzultált. Az általános konklúzió az, hogy a rengeteg csonttörés nagyjából mindegy, a fejsérülések már nem annyira, de ebből még bármi lehet, ha az agyödéma időben lemegy, úgyhogy most szorítani kell (nem mintha ez orvosilag bármit is segítene). A fiúm eddig hétvégenként átbiciklizett hozzá, ezzel a hagyománnyal ma sem szakított, csak most kicsit másfelé ment. Én meg itthon drukkolok.

Advertisements

7 thoughts on “egyáltalán nem pc bejegyzés

  1. ujlakas

    egyébként talán legközelebb spontán érdeklődj mondjuk olyasmi iránt h mi lenne ha a lottó ötöst nyernéd meg… hátha akkor az történne meg valamelyik barátotokkal :-)

  2. lucia

    hát, ha agyilag komolyan sérülne (szellemi fogyatékosság), akkor elhagynám, bár ezt nem biztos, hogy rögtön észrevenném, mert most is olyanok a kedves szórakozásaink, hogy röhögünk azon, hogy fél métert repülök, ha kicsit erőteljesebben megveregeti a vállamat, meg azon, hogy a nyakamba ugrál a lépcsőn. a többi nagyjából mindegy, tolószékben is sportosabb lenne, mint én, bár a süketség kicsit zavarna, de írásban jó vagyok úgyis. ugyanakkor neki arra van leginkább esélye, hogy ha valami történik vele, az az azonnali halál (most készül nagymotort* venni), akkor pedig kénytelenek lennénk szakítani, halott fiúkkal nem járok (elnézést az összes halott és szellemi fogyatékos fiútól, aki a blogomat olvassa, de válogatós vagyok).

    *errata: “Ez is nagymotor (mondjuk 125tol folfele minden az), amit keszulok venni, az ezres.”

  3. lucia

    hát, én szeretek minden lehetséges (és nem lehetséges) kifejletére a dolgoknak időben felkészülni. atomcsapás-centrikus a gondolkozásom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s