In Bruges

Én többször próbáltam Németországot szeretni, de soha nem ment úgy igazán, és gyanítom, hogy alapvetően sem bennem van a hiba, viszont annyi kilométernyi német autópályától (építkezésekkel súlyosbítva), amennyit az elmúlt napokban lehúztunk, szerintem mentálisan mindenki eltávolodna valamennyire az ún. normalitástól (túl van értékelve). Az is lehet, hogy csak túl sokat dolgoztunk, de Belgiumban mind én, mind az útitársam kezdtünk furcsa dolgokat mondani.

Amikor kimutattam a mezőre, hogy “nézd, tehenek!”, az még igazolható volt, de aztán, amikor hozzáfűztem, hogy “rögtön te jutottál eszembe ezekről a tehenekről. Hogy mennyire örülnél nekik, ha itt lennél”, azon még én is megrökönyödtem egy kicsit. Útközben vettem valahol egy 2016-2017-es (tényleg ez van ráírva) autós Európa-atlaszt, amelyet elhelyeztünk az autó hátsó ülésén, és a későbbiekben arra használtunk (már amennyiben létezik, már ebben sem vagyok biztos), hogy néha megjegyezzük, hogy milyen jó, hogy van egy Európa-térképünk.

Bruges-be (vagy Brüggébe, vagy legalábbis oda, ahova menni akartunk, hívják akárhogy is) csont nélkül eltaláltunk, pedig a szállodához vezető út utolsó szakaszát egy erdőn át kellett megtennünk (tehenek ott is voltak). A szállodánk látványtervébe Hitchcock mellett valószínűleg Stanley Kubricknak is volt némi beleszólása, mert a folyosónk konkrétan így nézett ki:

IMG_3767

(Nincs benne tükör, tényleg végtelenül hosszú volt).

Egy ideig ácsorogtunk az erkélyen, néztük, ahogyan az erdő szélén álló medencébe bánatosan zuhog az eső, és arról beszélgettünk, hogy dolgozni fogunk, majd szép lassan megérett bennem az elhatározás, hogy vacsora előtt felhagyok a tagadással, és a 15°C fokos hőmérsékletre való tekintettel azért felveszek mondjuk egy hosszúnadrágot.

A szálloda étterme már zárva volt, úgyhogy ki kellett menni kaja után bolyongani egyet a kisváros peremén, ahol csak kihalt utcák, romos, rég bezárt vegyeskereskedések, mezők, ördögszekér, csendesen zuhogó eső és a szántóföld szélén egy elefántbika várt minket (miután felsikítottam a volán mögött, kiderült, hogy fából van). Végül megláttunk egy éttermet, ahol sült kecskesajt-salátát (a felszolgálónő egy pillantással felmért minket, majd megkérdezte, hogy rakjon-e bele sült bacont is) és bohócos belga sört fogyasztottunk az obligát majonézes sültkrumpli mellé, miközben körülöttünk (általunk ismeretlen) nyelveken szóltak, és a vécé ajtaján kívülről volt a retesz.

IMG_3758

Az éjszaka további része azzal telt, hogy az útitársam este kilenctől éjfélig dolgozott, én éjféltől hajnali háromig váltottam, és közben valamikor megjegyezte, hogy szerinte csak azért mentem vele oda, hogy majd egyszer, amikor Az Igazival megyek, mindent ismerjek már a környéken, és minden tökéletes legyen. Én nem tiltakoztam túl hevesen, meg arra sem hívtam fel a figyelmét, hogy mi tulajdonképpen dolgozni mentünk oda, mert fél szemmel azt figyeltem, hogy mikor töri be valaki az ajtónkat egy fejszével, hogy eszelősen belenevethessen az így támadt résbe.

Folyt. köv.

IMG_3761

(Az étterem, ahova valamiért csak hátulról kerülve lehetett bejutni).

Advertisements

One thought on “In Bruges

  1. Timi

    Igen, a bejárat hátul, mert mikor a betintázott káposztazabáló kifelé tart, van esélye észhez térni az ajtótól az úttestig.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s