Régen reklámoztam már az L.-t, de most muszáj megírnom, hogyan kezeli a kiemelten stresszgeneráló, viszont taktikus megoldásokat igénylő kihívásokat élesben, amikor szembesül velük (avagy Hogyan Boldoguljunk Nőkkel, advanced level):

• Amikor megbeszéljük, hogy a film előtt 45 perccel találkozunk, hogy tudjunk enni meg beszélgetni, és a találkozó időpontja után pár perccel felhív, hogy hol vagyok, én pedig azt felelem, hogy a Humanicban, lemenjek-e, akkor azt mondja, hogy az istennek se, majd megkeres;
• Amikor erre azt mondom, hogy inkább a Deichmannban keressen, mert oda indultam, csak elakadtam, akkor nem azt kérdezi, hogy mi az a Deichmann (és hogy most ezt hogy képzelem), hanem azt, hogy hol van;
• Amikor rám talál egy bordó csizma próbálgatása közben*, akkor azt mondja, hogy csinos (pedig éhes**);
• Amikor azért megkérdezem, hogy tényleg jól néz-e ki, azt mondja, hogy tényleg állat*** (pedig éhes);
• Amikor felvetem, hogy csak az zavar benne, hogy, akkor azt válaszolja, hogy direkt jó, hogy, mert (pedig éhes);
• Automatikusan átveszi tőlem a cipősdobozt a kasszáig;
• Amikor nem működik a kasszánál a kártyaleolvasó, megkérdezi, hogy adjon-e pénzt (volt nálam);
• Utólag, már chat közben azzal indít, hogy, khm, “fasza a csizmád”.

Szerintem járt már terepgyakorlaton.

* Mármint én próbálgattam.

** Mármint az L.

*** Oké, azt is hozzátette, hogy és túl vagyok hozzá öltözve, de ezt csak azért írom meg, hogy nem feminizáljam túl****.

**** A nemfeminizálásról jut eszembe az a rész, amikor rákérdeztem a felújítási projektjére (nemrég csinálta át teljesen a hálószobáját a szürke ötven árnyalata tematikában, mármint szó szerint), mire azt válaszolta, hogy tök jó lett, meg akarom-e nézni, majd rutinból hozzátette, hogy és a legjobb a plafon, mire én naivan visszakérdeztem (festett is), hogy miért, az milyen lett, és csak azután esett le, hogy höhö (amire azért megjegyezte, hogy ilyenkor mindig priceless az arckifejezésem).