there were times when we’d never fake it

Én nem tudom, mikor változtunk a medúzákkal lángoló tekintetű, tehetséges egobloggerekből cinikus, kiégett lelkű belvárosi hipszterekké, de amikor tegnap megérkeztem a Mókus utcai Mókus sörözőbe, akkor egyrészt az L. azzal fogadott, hogy olyan vidámnak tűnök, valami baj van-e, másrészt alie aránylag hamar kiborult azon, hogy a pincérnő kedves velünk, és én értem, hogy mi az elmúlt hat (?) évben a Parázshoz meg az Újparázshoz szoktunk, ahol a kezdetek kezdete óta közönnyel vegyes megvetéssel kezelnek minket, és ettől érezzük úgy magunkat, hogy megérkeztünk, mi itt vagyunk otthon, de mint ott is kifejtettem, nekem nehéz életem volt, és tudom értékelni, ha valaki nem köp le (vagy legalábbis fel tudom dolgozni).

Utána valamivel az L. jegyezte meg, hogy kezdi külvárosi panelprolinak érezni magát, amiért azzal jött, hogy neki tetszett ez vagy az a film, amikor már a harmadikat* húztuk le (kivéve engem), majd elkeztük a Mai Fiatalokat ekézni, akiknek a blog már egy misztikus valami (pláne abban a naplóregény formában, amelyben mi nyomtuk a régi szép időkben), mert ezeknek már csak az instagram, a twitter, az askfm meg a tumbler, meg brainoiz mesélt valami snapchatről vagy miről, ahol ezek főleg meztelen (!) képeket küldenek magukról egymásnak, és hiába védtem valamennyire a dolgot alie-nek azzal, hogy az önmegsemmisítő képek egymásnak a csunyájáról is lehet a kommunikáció egyfajta formája, azért szerintem is ezért tart itt ez az ország.

Aztán valahogy szóba került, hogy mi is csináltunk meredek dolgokat fiatalabb korunkban, brainoiz például megosztotta, hogy ő egyszer (12 éves korában) megvett egy Backstreet Boys New Kids on the Block kazettát egy nő miatt, de mire meghallgatta, addigra a nő már a Brost szerette, “és beláthatjuk, hogy oda nem követhettem”.

Aztán aránylag korán bezártak, úgyhogy hazametünk, és sikerült alie-t is visszatartani arról, hogy beírjon a vásárlók könyvébe a túlzott kedvesség** miatt, úgyhogy talán még van remény.

* Az első a 12 év rabszolgaság volt, amelyet Ex-Bright úgy írt le, hogy és van az a rabszolga, aki szenved, mert megkorbácsolják, és van az a másik rabszolga, az is szenved, és van a rabszolgatartó, aki szintén szenved, itt azért közbekérdeztem, hogy az miért szenved, magánéleti problémái vannak-e vajon, mire Ex-Bright azt felelte, hogy igen.

Utána kiderült, hogy az Augusztus Oklahomában-ban is szenved mindenki. Magánéleti problémák miatt.

Ezután jött szóba a Before Midnight, amely, idézném Sulemiát, “rettenetes volt, a csaj folyton ok nélkül hisztizett, és ki-be rohangált, és az ajtót csapkodta, és semmi oka nem volt rá”, amire Ex-Bright és az L. rávágták, hogy igen, és a férfiak élete folyamatosan erről szól. Én magánéleti problémákra tippelek.

Utána meséltek valami független produkcióról, amely azért rossz, mert szenvednek benne, utána meghal mindenki, de az űrben játszódik, és ez így együtt nekem ígéretesnek tűnt, úgyhogy el fogom kérni a címét.

A Wall Street farkasában állítólag nem szenvednek, az másért nem jó.

** Amúgy a tényleg szívből jövő kedvességnek és törődésnek tűnő dologgal valószínűleg az erősen közepes konyhát próbálták leplezni, mert a tatáromon például teljesen meghatódtam, mármint azon a részén, hogy nem tudom, mennyire látszik, de gondos kezek fűszernövény-szálakat rendeztek el bájosan a takaros hengerré göngyölt uborkakarikákban (mitől marad így az uborka?), viszont egyrészt kicsit nehéz az előre bekevert és formába préselt darálthúsba még külön beleapplikálni a tojássárgát, másrészt bár a hús nem volt rossz (agyonfűszerezve sem volt, frissnek tűnt), de inkább fehérpecsenye kategória, mint bélszín.

Meg ott volt a pálinkák ügye, a vodkával az ilyen helyeken vigyázok, mert van, amelyiktől fáj a fejem, itt meg pálinka témában egyrészt mondták, hogy mennyire különleges a sütőtökpálinka, másrészt ajánlottak mézes málnát nem is különösebben drágáért. Szóval én nem tudom, mit vártam a sütőtökpálinkától, de sütőtökillata volt és sütőtökíze, ami bennem a vidáman átmulatott éjszakák helyett a hozzátáplálás elejét idézi meg (rengetegszer le lettem köpve sütőtökkel), ugyanakkor jogos lett volna a kérdés a személyzettől, hogy mégis, mire számítottam.

Advertisements

17 thoughts on “there were times when we’d never fake it

  1. Bright

    Csak a jegyzőkönyv kedvéért: Az Augusztus Oklahomábant nem láttam, éppen most fogom megnézni. Sokat várok tőle!

  2. sulemia

    nem az zavart benne hogy kedves, én is szeretem ha kedvesek velem, a pincércsaj _túl_ kedves volt, és negédes, és személyként beszélt az ételekről. és még a jegyzőkönyv kedvéért, Bright a wall street farkasáról meg valami olyasmit mondott hogy “van egy bróker, aki szemét, aztán jön egy másik bróker aki szintén szemét” – ami az alaptételedet, miszerint lángoló tekintetű, tehetséges egobloggerekből cinikus, kiégett lelkű belvárosi hipszterekké változtunk, sem nem erősíti meg sem nem cáfolja, csak szerintem vicces.

    1. lucia Szerző

      igen, azt hiszem, ez volt az a pont, ahol javasoltam Ex-Brightnak, hogy induljon el a filmkritikusi pályán.

      szerintem mondjuk a pincérkislány egyszerűen csak lelkes volt (lehet, hogy egy kicsit túl, de nekem inkább aranyosnak tűnt), de igazából abból vontam le a konklúziót, hogy úgy éreztem, én meg az L. vagyunk a társaság pozitív, életigenlő szakasza, és azért valljuk be, hogy ez nem normális.

  3. R.

    Az Augusztus Oklahlmában azért minden szenvedés ellenére egy kurva jó film.
    Ja és Brossal egyidejűleg szerintem New Kids On the Block lehetett a kérdéses cucc.

        1. Hiver

          Ha már NKOtB versus Bros, tuti, hogy fordítva volt, azaz az utóbbi volt előbb, és az előbbire szokott át a csaj.
          Én már csak tudom, DM fanként mindig pontosan tudni kellett, mire hányunk éppen :oP

  4. Nilüfer

    A Mókusban egyetek csülköt pékné módra, meg padlizsánsalátát, a többiért kár pénzt adni.A többi majdnem stimmel:DDDD

    1. lucia Szerző

      hát de megállapodtunk benne, hogy nem _túl_ kedves meg megjátszott, csak kedves, és igazából az a bajotok vele Sulemiával, hogy a pálinkámat “ő”-nek nevezi!

  5. Lam

    Hát ne is haragudjatok, de a Bros meg a BSB az kra nem ugyanaz a korszak!! Bros 80-as évek, BSB 90-es, ebben a kettőben az én emlékeim szerint nem volt átfedés.

    1. lucia Szerző

      most pont neked magyarázzam el, hogyan van az, amikor egy fiatal lány rádöbben, hogy igazából a még idősebb zenélő férfiak tetszenek neki???

  6. brainoiz

    csak a jegyzőkönyv kedvéért megjegyezném, hogy természetesen nem vettem meg azt a kazettát, hanem kölcsönkértem egy másoltat (12 évesen kinek lett volna pénze ilyesmire?), másrészt nem Backstreet Boys volt, mert az még nem létezett akkoriban, hanem hasonló aktuális borzalom. a többi stimmel :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s