Az úgy volt a múlt héten, hogy kedden hirtelen felindulásból Agnussal és az L.-lel kocsmáztunk, amit Agnus gyönyörűen össze is foglalt a blogjában. Utána hazavittem az L.-t (hozzá), mert megbeszéltük, hogy Ryan Gosling utolsó elcseszett filmjét (Only God Forgives / Csak Isten bocsáthat meg) is megnézzük (a mostani hármat direkt rosszra csinálta, vagy nem tudom).

Mivel most már tudtuk, mivel jár ez a dolog, készültünk, hogy ne üssön annyira, én például rengeteg pálinkát megittam (otthon már az L. is), és folyamatosan mondogattuk egymásnak, hogy ugye tudod, hogy ez nagyon szar lesz? Ennek ellenére mélyen alulmúlta a nemlétező elvárásainkat is, egyszerűen rettenetes volt. A film, amelyben Ryan Gosling nem Ryan Goslingot játssza, vagy valami ilyesmit mondogattam utólag, az L. pedig leginkább csak borúsan hallgatott.

Utána másnap elvittem őt a munkahelyére, beugrottam pár percre a rendszergazdához, hogy lerakjam a cuccom, majd rohantam a Klubrádióba, hogy az egyedüllétről beszéljek*, ezt követően pedig rohantam segíteni a farmerek átvételében. Utána este beugrottam a klubba (közben összefutottam Suematrával a Deák téri aluljáróban, és miután azonosítottam, azt mondtam neki, hogy jó a kabátja, nem jön-e ő is a klubba, mire ő azt felelte, hogy de), ahol részben arról is beszéltem, hogy az egyedül élésről beszéltem, meg egészen az afterpartiig kitartottam és csacsogtam, minek utána hazafuvaroztattam magam a rendszergazdához, stb.

Mindezt csak azért soroltam így fel, mint életem jellemző alakulását, mert na miért hívtak meg a következő napon a Radio Caféba hülye vagyok (közben küldtek mailt), a Class FM-be? Igen, azért, hogy beszéljek az egyedüllétről, noha ezt az életvitelem lassan nem teszi lehetővé.

* Itt lehet meghallgatni, én úgy éreztem, hogy két ép szót nem vagyok képes összehozni egymás után, remegett a hangom, és nagyjából fogalmam nem volt, hogy miről beszélek éppen, csak attól tartottam, hogy ha egy pillanatra is elhallgatok, akkor soha nem leszek képes ismét megszólalni, ehhez képest meglepetten konstatáltam, hogy még bővített mondatokat is alkalmaztam, nagyjából szóismétlések nélkül. Lehet, hogy többszörös személyiség vagyok, vagy valami ilyesmi (igen, az egyik tud beszélni, a másik nem).

** Ja, a könyv magyar címe amúgy “A magam útján” lett, és amúgy véletlenül én fordítottam. Itt írtam róla korábban.