ezt csak azért muszáj megírnom

…mert a rendszergazda megfenyegetett, hogy nagyobb társaság előtt vissza fog vágni nekem a tőlem származó “te egy másfajta szépség vagy” idézettel, és erre az esetre felkészülve szeretném tisztázni az eredeti kontextust.

Én [általam érthetetlen okokból a nem egészen egy kezemen megszámolható egyéjszakás kalandjaimat magyarázva a rendszergazdának]: De az nem úgy volt, hanem úgy, hogy éppen itt dolgoztak, és amikor reggel, félálomban, pizsamában kibotorkáltam, akkor volt egy pillanat…tudod, ő egy nagyon helyes, szőke, kék szemű srác, és egy szál atlétában volt a kidolgozott felsőtestével, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy úgy sütött be éppen a nap, hogy világított tőle a haja, meg az apró szeplői az arcán, és valahogy olyan őszinte, naiv kedvességgel mosolygott fel rám, hogy úgy éreztem, mintha ő maga lenne a nap, és egyenesen rám sütne. És utána sem a szex volt a lényeg, hanem ezt a pillanatot szerettem volna visszahozni, de nem sikerült.

A rendszergazda [nem kevés iróniával]: Bazmeg, ez annyira megható, hogy színdarabot kellene belőle írni. Az Alföldinek kellene belőle színdarabot írnia.

Én [arra gondolva, hogy akinek ilyen barátai vannak, annak nincs szüksége ellenségekre]: Csak attól tartok, hogy ő ilyen aganccsal furán hadonászó pasasokat tenne bele, meg ketrecét rázó gorillát.

A rendszergazda: Vagy delfineket. Á, nem, az Alföldi nem ereszkedik le olyan olcsó, hatásvadász eszközökig, mint a delfinek, ő tényleg gorillát rakna. Kit is játszana a gorilla?

én: A szimbóleumot.

A rendszergazda: Ja, értem. Mindenesetre kösz a csajozási tippet, megpróbálom majd bevetni. A szemem már megvan hozzá.

én, kedves hangon [igen, a rendszergazdának sincs szüksége ellenségekre]: Igen, maradjunk annyiban, hogy a szemed tényleg megvan hozzá.

A rendszergazda: Miért, szerinted nem tudnék ugyanilyen hatással lenni nőkre, mint rád az iparművész?

Én: Tudod, az egy ritka pillanat volt. Ő a fiatalságot, az életerőt és a sugárzó, sebezhető, őszinte kedvességet személyesítette meg számomra abban a pillanatban.

A rendszergazda: És én nem lennék erre képes?

Én:

A rendszergazda: Naaa, nem lennék erre képes?

Én: …rendszergazda, tudod, te egy másfajta szépség vagy.

(na, és ezen a ponton jött a mindkettőnk részéről artikulálatlan röhögésbe fulladó vendetta ígérete).

Reklámok

One thought on “ezt csak azért muszáj megírnom

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s