Ezzel az a helyzet, hogy hála az égnek, négy különböző országban tanulhattam, ennek során kialakult egy határozott elképzelésem arról, hogy mi az, ami az oktatásban (felhasználói szempontból) működik, és bár határozott meggyőződésem, hogy természetesen egy megismételhetetlen, egyedi hópehely vagyok, de azért ezen elképzeléseim nem annyira valóságtól elrugaszkodottak.
A Szovjetunióról (igen, ennyire öreg vagyok) például sok mindent el lehet mondani, de az jó volt, hogy a tanárok úgy álltak hozzá az egészhez, hogy a tanulás érdekes és izgalmas dolog, akinek kevésbé megy, annak fel kell kelteni az érdeklődését, és nem a büntetésre ment ki az egész, hanem arra, hogy milyen klassz megérteni a mindent. A természettudomány-tanároknak például kifejezetten csillogott a szeme, ha felfogtunk valami nehezet, a tankönyvek egyértelműek és a mi szókincsünkkel is követhetőek voltak (továbbá az iskola könyvtárából kölcsönözhetőek, de venni is lehetett). Egyébként a későbbi itthoni, kéttannyelvű középiskolámban is az orosz matekot választottam, és ha az órán eszembe jutott valami érdekes kérdés az adott témával kapcsolatban, akkor a tanár simán hagyta, hogy azt próbáljam megoldani a rendes órai munka helyett, majd utána megbeszéltük.
És bármennyire gyűlöltük az egyenruhát, azért igazából nagyon kényelmes volt, hogy reggel nem kell gondolkozni, mit vegyünk fel (nem csak köpeny, teljes ruházat volt), mondjuk úgy érzem, ez itthon és manapság elég nagy ellenállásba ütközne, de akkor is.
Ja, és az úgynevezett technikán a fiúk rendes szerelőműhelyben dolgoztak, a lányok meg egyik félévben főztek, másik félévben varrtak (varrógéppel), de némi villanyszerelést például mindkét csapat tanult, ami nem jött annyira rosszul (noha máig nem hiszek az áramban).
Az amerikai középiskolában az tetszett nagyon, hogy bizonyos keretek között választani lehetett tantárgyat, félévente összesen hatot; kötelező volt valamelyik matematika (de opcionális, hogy az geometria, trigonometria, algebra, stb, és milyen szinten), valamelyik angol, egy idegen nyelv, egy természettudományi tantárgy, egy társadalomtudományi tantárgy (történelem, szociológia, stb), egy tárgyat meg teljesen szabadon lehetett választani. Egy nap legfeljebb négyfajta tantárgy volt (de hosszabb ideig tartottak), az órarend pedig kétnaponta váltogatta egymást (“A” napon az órák egyik fele, “B” napon a másik fele).
Nálam az egyik szabadon választott tárgy pl. az úgynevezett Art volt, amelyet egy műteremben tartottak, és azzal kezdődött, hogy a tanárnő körbeadott néhány albumot, és elmagyarázta a különböző képzőművészeti formákat és stílusokat (mittomén, agyagszobrászat, olajfestészet, szénrajz, kollázs, whatever), utána pedig ki voltak jelölve havi projektek, amelyek keretében adott témán belül kellett létrehozni valamilyen stílusú (ami éppen megtetszett) műalkotást, a tanárnő pedig körbejárt, elmagyarázta az adott technika alapjait és finomságait, és hajrá (én legnagyobbrészt olajfestettem). Az egész nagyon inspiráló és kötetlen volt, és közben mintegy mellékesen egy csomó művészettörténetet is tanultunk (mert persze szabad akaratunkból megnéztük, hogy a többiek mit csinálnak, kik csináltak még olyat, és mi benne az érdekes, és egyébként is, mi választottuk, hogy ezt akarjuk csinálni).
A matekról annyit, hogy a matematika ugye definíció szerint egy logikus, könnyen tanulható tantárgy, kivéve Magyarországon, ahol alulfizetett, hozzá nem értő tanárok írják a tankönyveket, és ugyanebben az oktatási rendszerben tanult tanárok tanítják az egészet, ezért amikor én alkmatra jártam itthon már egyetemen, akkor inkább rendeltem az Amazonról amerikai textbookokat, mert úgy sokkal könnyebben megértettem az egészet (és tudom, hogy büszke magyarok vagyunk, de első körben talán akkor is érdemes lenne minden oktatási szinten importálni a tananyagot a gyerekek folyamatos frusztrálása helyett).
Az angol (tehát az irodalom és a nyelvtan) szintén projektekre épült, minden hat hétre ki volt adva egy könyv, amelyről egy ún. critical essayt kellett írni. És ami a lényeg, megmondták, hogy hogyan (milyen egy akadémiai fogalmazvány felépítése, hogyan tagoljuk a szöveget, hogyan vezessük át egyik bekezdést a másikba, hogyan alkalmazzuk a retorikai eszközöket benne, stb). A másik fontos dolog, hogy az viszont nem volt megmondva, hogy a kánon szerint milyen véleményünk kell legyen az adott könyvről, hanem ki kellett választani valamelyik aspektusát, és arról írni. Saját gondolatokat. Helyesírás-ellenőrzővel (igen, azért annyira öreg mégsem vagyok). Ezenkívül kéthetente volt szókincsbővítő teszt, vagyis kaptunk egy listát bonyolultabb szavakkal (mint itthon az idegen szavak), és ezeket kellett adott mondatokban elhelyezni, meg szinonímákkal és antonimákkal összepárosítani, ilyesmi, a többi időben pedig mindenféle olvasmányokat vettünk át órán, leginkább beszélgetős stílusban.
Tájékoztató értékelést negyedévente kaptunk, és akié 90% felett volt, annak mindenféle kedvezmények jártak (például nem kellett beülnie a tanulószobába a két naponta egyszer bekövetkező lyukasórán, hanem azt csinált, amit akart, ilyesmi). Az irodában mindenféle problémánkat elintézték, és semennyire nem köpték le közben az embert, a könyvtárban, ha olyat kerestem, ami nem volt bent, megrendelték egy másik iskolai könyvtártól, a tankönyveket pedig ott is lehetett kölcsönözni (továbbá calculuson függvényrajzolós számológépet is kaptunk, szintén kölcsön).
És amikor éppen valami fontos esemény történt az országban vagy a nagyvilágban, akkor simán megszakították az órákat, és megbeszélték velünk a tanárok (az O.J. Simpson-ítélet kihirdetését például élőben néztük végig), beleértve a morális és a jogi szempontokat több aspektusból, ott egyszerűen ez volt a normális (és hozzátenném, hogy egy vidéki, 2000 fős kisváros középiskolájába jártam a konzervatív New Englandben).
És akkor itthon, tizenhét évvel később, amikor a gyerekemet akarom beíratni iskolába, az a normális, hogy rettegnie kell majd mindenféle hülyeségek mindenféle szankciójától, ha azt szeretném, hogy tudjon is valamit az adott tantárgyból vagy a világból, akkor nekem kell megtanítanom neki, és hogy basszus, krétakrízisek, kétszáz évvel ezelőtti erkölcstan, és napi tornaóra a folyosón, azért, mert csak.
settenkedve lopakodó 
Én szeretném, ha írnál még a Szovjetunióról, Lucia.
KedvelésKedvelés
Kira most kezdte New Yorkban a nulladik evet (kindergarten), es annak ellenere, hogy egy csondes, zarkozott tipus, kifejezetten szereti, orommel megy minden nap. Es a nyelvi nehezsegek nemhogy diszkomfortot nem okoznak neki, hanem még a honap diakjanak is őt valasztottak tegnap. Nekem amugy pont ez tetszik itt – az el/befogadas, elismeres, honoralas es segitokeszseg. Szerintem jo a rendszer, bar még csak az elejen tartunk ;-)
KedvelésKedvelés
Ajánlok nektek én valamit.Nem tudom, hogy földrajzilag megfelelő-e.Én, ha tudnám, ide vinném a gyerekemet, pedagógusként.
http://www.gyermekekhaza.hu/
KedvelésKedvelés
Lucia, és attól nem félsz, hogyha fizetős iskolába íratod be Mucit, ott majd gazdag szülők elkényeztetett gyerekei veszik őt körül? Nekem volt egy osztálytársam középiskolában, az átlagnál jobb anyagi körülményekkel (évente többször mentek külföldre nyaralni, stb.), és mégis nagyon rosszul érezte magát abban a suliban, ahova járt (pedig nem az extradrága sulik valamelyikéről beszélünk, fizetős suliknál talán olyan középkategóriába sorolható), mert minden osztálytársa sokkal több mindent megengedhetett magának, mint ő, és pluszban még azzal a kihanemén természettel voltak megáldva…
KedvelésKedvelés
Fizetősből is van sokféle, és azért utánajárok.
Az ovival is úgy volt, hogy gyakorlatilag a kerületben lévő legtávolabbiba írattam be (XII. kerület), mert ennek volt a legjobb hangulata, és beigazolódott, a többibe járnak a jómódú szülők elkényeztetett gyerekei, ebbe pedig a jómódú szülők értelmes (és cuki) gyerekei :) Itt nagyrészt az óvódavezetésen múlik a dolog, valószínűnek tartom, hogy az iskolákkal is így van, azért nem mindegy (vigyázat, közhely következik), hogy az akármilyen családból származó gyerekek felé milyen értékeket kommunikálnak, milyen nevelőket/tanítókat alkalmaznak, stb.
KedvelésKedvelés
Ja, és még azt is hozátenném, hogy Muci szülői ágon anyagilag elég sokat megengedhet magának úgymond, már úgy értem, hogy reményeim szerint semelyik adott életszakaszában nem kell majd attól tartania, hogy ciki, hogy kevesebbet kap másoknál, viszont rá ilyenekben egyelőre nagyon kevéssé hat a kortársnyomás (nem szokott dolgokat kunyerálni, vagy másokat irigyelni), az a legnagyobb vágya, hogy menjünk el helyekre vonattal, és olvassak neki könyvekből, illetve aránylag tud trendleader lenni akaratlanul is, remélem, ez később is megmarad. (Meg teljesen érti azt, hogy vagy megveszünk valamit, de azért sokat kell dolgoznom, vagy legózom vele, és akkor inkább legózni szeretne velem).
KedvelésKedvelés
nekem a Waldorf elméletben tökre tetszik, csak nekem (szülőként) ne kelljen bejárnom meg együtt énekelnem senkivel, mert azt nem bírnám :)
a Lauder is szimpatikus, csak messze van (de talán majd később, majd kiderül).
a futottak még kategóriában van a Rogers is, meg a Németvölgyi (Mackós) általános, de Muci valószínűleg nem ezekbe fog járni (földrajzi okokból).
KedvelésKedvelés
A Németvölgyi az nekem egyáltalán nem tetszett,de ez 10 évvel ezelőtt volt… Én alapvetően úgy vagyok vele, hogy a nyelvet ne tanítsák már elsőben, de ezzel biztos egyedül vagyok. Meg lehet, hogy azóta változtak a viszonyok. (Változtak, mint tudjuk, nem jó irányban …) Waldorfos ismerősöm nekem is van, a gyerek szeret odajárni, a szülőket nem tudom :)
KedvelésKedvelés
az én gyerekem most nyolcadikos Waldorfban,
ha érdekel, sokat tudnék mesélni, hogy mi szól ellene és mi mellette, de a magyar oktatási rendszert elnézve igazából ma sincs jobb ötletem: tökre szeret iskolába járni, szinte sosem beteg, illetve picit betegen is bemegy, hogy ne maradjon ki valamiből, szereti az osztálytársait és az iskolatársait és a tanárait is (egy kivétellel, pedig az is nagyon rendes lány, csak nem való lakli kamaszokhoz), és én is szeretem az ottaniakat, holott ez nem alaptulajdonságom
valamint a blogodat olvasva kifejezetten W-szülőnek tűnsz (remélem ez nem rombolja az önképedet), mert praktikus vagy, lakberendezel, kertészkedsz, sütsz-főzöl- abszolút ilyen az ideális W-szülő, én pl egyáltalán nem vagyok ilyen, de tapasztalatom szerint a W-ban teljesen elférnek az unpraktikus, közösségietlen, kamaszlelkű titkos punkok is
KedvelésKedvelés
Én rengeteget paráztam a sulitémán, most leírom pár megfigyelésemet. (A lányom elsős Mo-on, tavaly Angliában szintén elsős volt, mert ott ötévesen már mennek iskolába.)
– Általában azt mondják, hogy a tanítót kell megnézni és a gyerek személyiségéhez és képességeihez “illőt” választani. Ez részben igaz is, azzal a kiegészítéssel, hogy ma Magyarországon az iskolát és az iskolavezetést is meg kell ismerni, amennyire lehet. Például alaposan utánanézni, hogy hány órájuk, milyen pluszok (informatika, nyelv stb) van a suliban. A pluszok sajnos nem mindig jók, egy ismerős budapesti (állami) suliban a hatéves elsősöket nem lehet 3 előtt elhozni, addig szinte folyamatosan tanórák vannak, mert a szokásos órákon felül ott az 5 tesióra, az informatika és a két angol. Ennek lehet örülni, lehet sajnálkozni, de beiratás előtt mindenképp érdemes tájékozódni, hogy tulajdonképpen hánytól hányig tart igényt az intézmény a gyerekre. (Igen, általában dolgozó szülők vagyunk, nem is arról beszélek, hogy meddig lehet benn, hanem hogy ha valamiért el szeretném hozni, akkor van-e rá mód.)
– Ha kéttannyelvűt szeretnénk, nézzük meg, hogy pontosan milyen tárgyakat és kik oktatnak idegen nyelven. (Én nem találtam olyan állami/nemnagyondárga kéttannyelvűt, ahova örömmel irattam volna. Így a nyelvoktatásból kicsuktam az intézményt és marad az otthoni “gyakorlás”.)
– Az osztálytársak tényleg fontosak, de bizonytalan vagyok abban, hogy milyen irányt is jelent ez. Idén a lányom osztálytársai helyesek, kiegyensúlyzottak, okosak, nagyrészt tág látókörű értelmiségi szülők gyerekei. Homogén csapat. Tavaly a brit osztályban nagy volt a diverzitás, a gyerekek között kifejezetten sok nehéz családi hátterű akadt, jópár bevándorló, de volt sokat költöző értelmiségigyerek és középosztálybeli angol is. Nem tudom, melyik volt “jobb”, de biztos, hogy nem sérült (sőt!) a “nehezebb” osztályban sem. Mert olyan volt a tanítónéni és az iskolavezetés.
– Lehet, hogy másnak egyértelmú, de én csak útközben jöttem rá, hogy nem érdemes nyolc évre iskolát választani. Ki tudja, mi lesz négy év múlva: koncentráljunk az alsóra és olyan sulit keressünk, ami a 6-10 éves gyerekünknek jó lehet.
– Summa: lutri az egész, túl sok az ismeretlen (osztálytársak, szülők, tanító, hogy mit talál még ki a oktatáspolitika, iskolavezetés) és csak reménykedhetünk, hogy jól döntöttünk. Szerencsére lehet változtatni — és kell is, ha azt látjuk, hogy nem működik az, amiben reménykedtünk. Nekem a parapillanatokban ez volt a mantrám és segített is szerencsére. :) Sok sikert!
ui: ezt nemrég olvastam http://www.slate.com/articles/double_x/doublex/2013/08/private_school_vs_public_school_only_bad_people_send_their_kids_to_private.html
KedvelésKedvelés
a jónak talált sulikat privátban megkaphatom? úgy sejtem, nem a környékünkön lesznek (IX.ker), de nagy suli-keresésben vagyok, kíváncsi vagyok, mit találtál…
KedvelésKedvelés
A két tannyelvű ne a Szabó Lőrinc legyen, nagyon érzékeny gyerek járt oda, most vitték át másikba, sok hülye celeb szülő…
KedvelésKedvelés
Nekem mindkettő odajárt, és nem volt vészes. Nyilván osztály-, tanítónéni- és gyerekfüggő. Viszont szuperül megtanultak angolul.
KedvelésKedvelés
az amerikai rendszer nekem rettentő fura, az ismerőskörben a nehezen szocializálódós típusoknál borzasztóan nem jött be, mert úgy, hogy nem volt osztálya, extra erőfeszítést kellett volna tennie azért, hogy emberekkel barátkozzon – és ettől én is kiakadtam volna kamaszkoromban, pedig alapvetően kedveltem az embereket és oda is mentem hozzájuk
KedvelésKedvelés
nem tudom, nekem nagyon bejött, pedig van bennem egy kis szociofóbia, és az ott Amerika egyik legzárkózottabb vidéke, de a legtöbb órán nem harmincan voltunk, hanem hatan-tízen, és volt egy csomó beszélgetősebb jellegű óra meg két-három fős csoportoknak kiadott projekt, így sokkal könnyebben lehetett ismerkedni, plusz a hosszú ebédszünet, stb. viszont ha valakivel konfliktus volt, nem kellett egész nap vele egy teremben ülni, nemtom, nekem tényleg bejött.
KedvelésKedvelés
Most jutott eszembe (megint), hogy néha sajnálom amiért nem vagyunk zsidók, mert nekik olyan klassz iskolái vannak, pl. a Lauder Javne, mondjuk azt írják a honlapon, hogy nem csak zsidók járhatnak oda, de mégis fura lenne, hogy ott minden zsidó ünnepet megtartanak pl. aztán jöhet haza a gyerek, hogy “Anyu, mi miért nem tartjuk meg a Ros Hásáná-t, és miért mosol szombaton, mikor nem szabad?” Na ezért…
KedvelésKedvelés
Lauderes szülőként megerősíthetem, hogy még csak meg sem kérdezik, hogy van-e egyáltalán bármilyen vallása is a gyereknek…. amikor beíratod az iskolába, elfogadod a héber nyelv, a judaisztika tanulását és az ünnepek megtartását is. Mi sem tartunk otthon semmilyen zsidó ünnepet és ez az elmúlt 12 évben még egyik gyerekemnek sem okozott problémát. A legnagyobbik gyerekem kérdezte meg elsőben, amikor először találkozott a hanukával, hogy miért nem hanukát tartunk otthon karácsony helyett? Persze, mert akkor 8 napon át minden nap kaphatna ajándékot :) Megbeszéltük a különbségeket és érdekes módon a karácsonyt választotta. Azzal, hogy megismeri ezt a világot, a hagyományokat, ünnepeket, csak gazdagabb lesz. Nem erőltetnek semmit, nem kell hetente vonulni a templomba, nem kell közösen imádkozni, stb.
Szóval, ha csak ennyi a fenntartásod a sulival, akkor gyertek nyugodtan!
KedvelésKedvelés
Semmi tapasztalatom a Waldorf-al, csak ismerek olyan szülőket és gyerekeket. Nem szeretném, ha az enyém oda járna.
KedvelésKedvelés
a vívás aszimmetrikus sport, mármint azzá teszi a testet. igaz, hogy elegántos, de a sok-sok ezer egylábas kitörés… akkor már inkább a sziklák.
KedvelésKedvelés
de egyébként ha jár sportra (pl Szepesi mesterhez vívni) akkor felmentik a 0 órás torna alól és azért vannak jó sulik itt is. Rendszertől függetlenül a tanáron (is) múlik. Fazekas, VMG ésmégsokan mások.. Mindenhol vannak nagy tanár egyéniségek.
KedvelésKedvelés
és a jó suliban legalább olyan fontos a többi osztálytárs. Jó tanári karhoz igényes szülő küldi a gyerekét. Ők lesznek a kisfiad barátai, velük tölti el az ideje nagy részét. Nem mindegy, hogy hobbiból filmet forgatnak majd, vagy máv vagonokat graffitiznek. (Nem mintha Banksynak lenni olyan rossz lenne)
KedvelésKedvelés
a gyerek igazából a sziklamászásban lenne tehetséges (paradox módon a koraszülöttség miatti nagyon hosszú egyensúlyzavara és hipotóniája a gyógytornák miatt abba fordult át, hogy iszonyú jó lett az egyensúlyérzéke, és tökre erős), és igazából az is érdekli (az ússzással még megpróbálkozom, de semmilyen küzdősport nem az ő asztala, még játékból sem hajlandó fegyverezni vagy verekedni minden kortársnyomás ellenére).
és ki van már nézve három suli, kettő fizetős, egy állami, de jó szellemiségű (kicsit renegát, kéttannyelvű), majd meglátjuk.
KedvelésKedvelés
úszás nagyon monoton még ha görög istent csinál belőle akkor is. A vívás nagyon egyéni és nagyon kompetitív de mindegy is. A sportnál is ugyanaz játszik ami a suliban. Nagy edző egyéniségektől lesz élvezetes a sport (és jó a társaság), nem (csak) önmagától a sportágtól. Nekem már az nagy szám volt, hogy a mester több nyelvet beszélő, halk szavú feltűnően kulturált úriember. De lehet ilyen személyiség máshol is, és egyébként van aki a lelket is kihajtó pofozkodós edzőt preferálja mert “eredményes” tud lenni. Az edző legyen példakép is. http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/06/karr.pdf (jó sztori önmagában is)
Ilyesmit keressetek. A sportág majdnem mindegy, tollas, valami keleti harcművészet, vagy akár falmászás. “Haszna” úgyis akkor lesz, ha sokáig csinálja, és ott fog ott ragadni ahol szeret lenni a környezet (edző, haverok stb) miatt.
KedvelésKedvelés
na ez a másik, ami miatt agódom, a tanár (edző) személye, mert Muci nagyon érzékeny, mármint nem tutujgatni kell, és a határozott hangnemmel semmi baja, de nagyon rosszul viseli az értelmetlen dolgokat, a logikátlanságot és a rosszindulatot (ezeket nem tudja hova tenni, meg akarja érteni és kérdezgeti, hogy “de miért”, nem csinálja, és láthatóan rosszul érzi magát attól, hogy emberek logikátlan dolgokra képesek). Neki egyszerűen kell egy értelmes tekintlyszemély ahhoz, hogy bárhol biztonságban érezze magát.
KedvelésKedvelés
Úszás / mászás kombót nagyon ajánlom. A fiam Mucival kb. egyidős, és nekünk nagyon bejött ez a két sport.
Ebben a korban az úszás minden csak nem monoton, később meg nem kell belőle feltétlenül élsportolót nevelni, az amúgy sem egészséges.
Persze az egész tanárfüggő, de mászáshoz biztos találsz fiatal, gyerekekhez értő tanárt, az egész sport fiatal még. Úszásnál meg akkora a választék, hogy kis utánajárással tuti rátalálsz a megfelelő emberre.
(Konkrét kontaktokkal sajnos nem tudlak segíteni, nem Pesten élünk.)
KedvelésKedvelés
Krúdy? :-)
KedvelésKedvelés
Igenigenigen! Mármint hogy itt a 19 komment közül csak egy említi az osztálytársakat, mint alapvető tényezőt az iskolában.
És ha már szülői szemszögből: valószínűleg a termodinamika II. főtételének következménye, hogy lehetetlen ELŐRE megismerni, kikkel fog együtt járni. Még ha bemész nyílt napra, akkor is csak azt tudod meg, hogy milyen az iskola a nyílt napon — más tanulókkal. Ha bemész ahhoz a tanárhoz arra az órára, akkor is csak arról az egy eseményről tudsz meg valamit – ami éppen akkor múlt el. Na jó. mondjuk extrapolálni lehet.
De már most jól tudod, hogy EGYETLEN alkalom, esemény, benyomás megváltoztathatja a gyerekedet valamilyen kicsi vagy nagy szempontból EGÉSZ ÉLETÉRE, ha másért nem, mert most (meg még vagy 10 évig) van neki a bevésődési kora.
Nem lehet akkora iskola-parád, amekkorát nem lehet megindokolni.
(Az én egyik fiam most elsőéves egyetemista, a másik felnőtt. Valahogy kibírták.. Na jó, a felnőtt lányom már harmadszor szingli…)
KedvelésKedvelés
Azért vicces, én is a SU-ban jártam suliba és most NH-ből írok (olvasok) :)
és egyébként egyetértek.
KedvelésKedvelés
a szomszédban voltam cserediák, Maine-ben :)
KedvelésKedvelés
Jó hely, éljen a homár :)
KedvelésKedvelés
Waldorf esetleg? Vagy az nincs felétek?
KedvelésKedvelés
a Waldorffal az a bajom, hogy én nem vagyok Waldorf-szülő :)
KedvelésKedvelés
Pont tegnap dicsért nekem valaki egy Waldorf-sulit.
KedvelésKedvelés