az önvédelemről

Most így uborkaszezonban csak konzerv, mert nemrég (alig pár hónapja) fegyverek neve után kutattam, jobban mondva a brass knucklesből kiindulva feltettem valakinek a kérdést, hogy hogy mondják magyarul azt, hogy bokszer, és erről eszembe jutott az a réges-régi sztori,

amikor volt egy pasim (egyébként a történettől eltekintve meg kell jegyeznem, hogy ez volt az egyetlen pasim, aki egyértelműen és kategóriákkal okosabb volt nálam a matematikai-logikai intelligencia terén, mármint a többire is felnéztem ilyen-olyan szempontból, de azt hiszem, ő volt az egyetlen ember az életemben, aki mellett időnként tényleg hülyének éreztem magam, és ez egyébként jó volt), szóval volt ez a pasim, aki egyszer csak azzal kezdte a napi beszélgetést, hogy bement egy fegyverboltba, mert kell valami az embernek, ha esetleg megtámadják az utcán.

Na, én akkoriban még a mainál is sokkal virággyerekebb voltam, úgyhogy azonnal kifejeztem heves ellenérzéseimet, mert ahol fegyver kerül a színpadra, ott azt el is fogják sütni, és egyébként is, olyan 185-190 magas volt, házépítésben megizmosodott testalkatú, nálam tizenkét évvel idősebb, nem az az áldozattípus. És itt következett az a rész, hogy kölcsönösen lehülyéztük egymást, mert nekem fogalmam sincs az élet realitásairól, meg hogy milyen veszélyek leselkednek az emberre éjszaka az utcán, ahol bárki mögénk lopakodhat, és elvághatja a torkunkat, és a személyes sértettségeink odáig fajultak, hogy pár órára szakítottunk is, akkor bőgtem, meg minden, de aztán írt egy sms-t, és akkor megint jártunk.

Utána következett két nap, amikor észérvekkel és statisztikákkal próbáltuk meggyőzni egymást, ebben egészen a könyvtárig meg a hivatalos szervekig elmentünk, mert ugye az internetre bárki felírhat bármit, mindegy, nem sikerült, de végül meguntuk az egészet, és abban maradtunk, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás véleményét, és megpróbálunk túllendülni ezen.

Na és akkor a harmadik napon nekem eszembe jutott megkérdezni, hogy végül is milyen fegyvert vett (mert egyrészt kíváncsi voltam, másrészt ezzel is jelezni kívántam, hogy beletörődtem a dologba, és rendes társként támogatni kívánom a hülyeségeiben), és a válasz után majdnem megint szakítottunk, mert fetrengve röhögni kezdtem az ágyon, és olyan másfél percig nem tudtam megszólalni, utána a békesség kedvéért kimentem inkább a fürdőszobába, és ott folytattam tovább mindezt, a felelet ugyanis úgy hangzott, hogy dobócsillagot.

Reklámok

9 thoughts on “az önvédelemről

  1. Case

    Ej, ez megint mekkora volt!!!!
    Még jó hogy nekem nem kellett bemennem a fürdőszobába röhögni. Nem lett volna elég levegőm hozzá (páromnak, aki a konyhában ült, felolvastam – hasonlóan viselkedett) :D

  2. Csiperke

    A dobócsillagnál azonnal az ugrott be, hogy tuti nindzsa akart lenni, mint a fiam. Csak ő 8 éves. (Amúgy a teleportáló várományos feltalálója, térben és időben is fog tudni teleportálni, erre készül.)

  3. srb

    Én nem vagyok szakértő, szóval mire jó a dobócsillag? Futás közben hátra lehet dobni mint a makarov pisztolyt és ettől megnő a sebességünk?

    1. lucia Szerző

      na, éppen ezen röhögtem nagyon, amúgy meg megmondom, mire jó: beteljesíteni a minden pasiban ott élő kisfiú vágyát a nindzsaságra.

      1. srb

        Szerintem a Sheriffségi vágy kiélése célravezetőbb az éjszakában. A forgópisztoly még csak nem is hajlamos az elakadásra, és végszügség esetére neki is van eldobható csillaga.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s