Ma durva nap volt, megint sikerült égve hagynom a kocsiban a lámpát, lemerült a kisakku, kijöttek a szerelők, hosszan értetlenkedtek az elektromos szerkezet előtt, majd miután megmutattam nekik, mit hova kell csippenteni, és megnéztem interneten, hogyan lehet ilyenkor elektronika nélkül kinyitni a csomagtartót (nem triviális), tovább vacakoltak, és csak órák múlva távoztak.
Utána a gyerek nyaggatni kezdett, hogy rakjam már fel a függönyét, és ezt a feladatot megpróbáltam férfivendégünknek delegálni, aki azt felelte, hogy majd valamikor máskor szívesen, de most meghal, és közben dolgozik, nehari. Én viszont már napok óta tologatom a függönyt (sajnos csak átvitt értelemben), úgyhogy ekkor kicsit puffogva bár, de bevízszinteztem, felfúrtam, és felcsavaroztam a karnist az ötven fokban, és addigra olyan állapotba kerültem, hogy legnagyobbrészt viccesnek szánt megjegyzéseket tettem egyesek arisztokratikus, fizikai munkához nem szokott kezére.
A kezek tulajdonosa erre kedvesen mosolyogva felhívta rá a figyelmemet, hogy vasalni is mindig ő vasal helyettem, mert tudja, hol fekszenek a képességeim határai, amire én tájékoztattam, hogy nemisigaz, én úgy vasalok, mint egy istennő, vasalni mindenki tud, ahhoz sem magasság, sem találékonyság, sem testi erő nem kell, vasalni még 70-es IQ-val is lehet, majd demonstratíve elővettem a vasalódeszkát, hogy akkor most kivasalom a gyerek függönyét. Megjegyezném, nagyon örültem, hogy eszembe jutott, hol tartom a vasalódeszkát.
Férfivendégünk első ízben akkor röhögött nagyon, amikor tíz perc alatt sem sikerült installálnom a vasalóállványt, majd odalépett, és egy kapocs lepattintásával végett vetett a laokónivá fejlődő életképünknek, amelyen a gyerek egyébként nagyon jól szórakozott. Másodízben akkor röhögött még jobban, amikor halkan puffogni kezdtem, hogy ez a vasaló nem vasal, ő pedig ismét odalépett, és feltekerte a hőmérsékletét a majdnem nulláról (nem értem, miért kell ennyire megbonyolítani ezeket a háztartási eszközöket). Ezt követően kénytelen voltam beismerni, hogy valóban soha nem vasaltam még ezzel a vasalóval és ezzel az állvánnyal, de, védekeztem, volt már dolgom valamikor a ködös a múltban vasalókkal (azt hiszem).
Mindenestre, bármennyire is kivasalt helyettem másfél függönyt, szeretném megjegyezni, hogy egy úriember nem tette volna fel ezen a ponton azt a kérdést, hogy és felmosni megtanítson-e.
settenkedve lopakodó 
Először Robert Fulghumot akartam idézni, aki a Maybe Yes (Maybe Not) című művében mesél a friss tavaszi időjárás esetén szabadban, szenes vasalóval végzendő ingvasalás ontologiai gyönyöreiről (amelyeket a most 74 éves unitárius lelkész gyermekkorában egy afro-amerikai alkalmazottjuktól tanult).
Aztán eszembe jutott, hogy az elmúlt 30 évben a függönyvasalás, mint feladat, nem merült föl. (régebbre nem emlékszem vissza…) Nem hibáztál semmit, Lucia, de mégis, mi történt?
Számomra már az is döbbenetes technológiai forradalom volt, hogy a.) a függönyakasztó görgő (magyarul guri-guri) full műanyag (“nájlom…”), és _rá van kapcsolva_ (nem csipeszezve!) a függöny tetején célszerűen elhelyezett, behúzott, erős fonálra; b.) ebben a formában a függöny az akasztókkal együtt _kimosható_. Tehát a függönyt egy mozdulattal kirántom a sínből, elviszem a mosógépig, amely kimossa, kicentrifugálja, majd (ez kétségtelenül nem nagyon kényelmes művelet) egyenként vissza kell dugdosni az akasztókat a sínbe.
Vasalás??!! Miért? Mikor? Hogyan?
KedvelésKedvelés
ez egy gyönyörű hozzászólás volt, és értem a kérdést, de talán segít megérteni a motivációimat, ha elárulom, hogy én vettem a függönyt, nem mostam. a csomagjában össze volt ő hajtva, és így benne maradtak a hajtásnyomok, amelyek nagyon idegesítettek volna, ha nem vasalja ki őket valaki.
amúgy ez az a fajta, hogy gyárilag pántos, nem kell csíptetgetni, de ez mellékszál.
KedvelésKedvelés
Nem, nem arra akartam célozni, hogy az új textildolgokat a paranoid hajlamú háziasszonyok mindig kimossák használat előtt. Inkább arra, hogy a frissen mosott függöny száradás közben jótékonyan hűti a szobát, miközben a gravitáció teszi a dolgát. A mediterrán tengerből kikúszó vasalódeszkák nélkül.
KedvelésKedvelés
a rövid magyarázatom erre az, hogy igen, kimoshattam volna, de nem mostam, viszont most legalább tudom, hogyan működik a vasaló.
KedvelésKedvelés
Jó téma ez a vasalás, olyan gondolatindító. És nagyon tetszik az írás is!
A vasalás komoly dolognak tűnik nekem, bár én (sajnos) nem gyakorlom. De vannak ismerőseim, akik például akkor vasalnak, amikor idegesek, feszültek. Megnyugodnak attól, amikor egy ing pár perces, teljes odaadással végzett művelet után makulátlan simán, feszesen kerül ki a kezeik alól. Nem csak nők, férfiak is, hiszen Isten annak idején nem kizárólagosan a nőknek rendelte ezt a magasztos aktust, mármint a vasalás művészetét. (Szerintem egyébként nincs Isten (nehéz ugyanis egy koherens Isten-képet kialakítanom magamban, amikor a kínaiak, indiaiak, afrikaiak, közel-keletiek, thaiföldiek, koreaiak, bangladesiek, … szemével egyszerre próbálom meg nézni a világot), úgyhogy itt bárkire lehet gondolni Isten helyett…)
Mások felkelnek az éjszaka kellős közepén amikor nem tudnak aludni, és takarítani kezdenek. Mindent, a konyhától elkezdve a hálószobáig, a nappalin át a fürdőszobáig. Sikálnak, mosnak, súrólnak, törölnek, egyre serényebben, amíg bele nem fáradnak, amíg szinte félholtan össze nem esnek a nappali kellős közepén, de ezt a műveletsort is rendszerint a vasalás zárja, mint levezető, de mégis koncentrációt igénylő cselekvés, és akkor eljő a megnyugvás, és mehetnek vissza az ágyukba, most már a zavaró gondolatok nélkül, bár fáradtan, de a vasalásnak köszönhetően mégis valamit alkotva.
KedvelésKedvelés
http://triathlonhumor.com/funny-triathlon-picture-iron-man/
KedvelésKedvelés
de vajon jártok-e?
KedvelésKedvelés
Dehát nálad a felmosás automatikus, nem?
Másnak központi porszívója van, neked meg alul ilyen központi felmosód.
KedvelésKedvelés
De.
KedvelésKedvelés
DD
KedvelésKedvelés