Erről az jut eszembe, hogy én ugye anno a János kórházban szültem rapid este 11-kor, és mivel a szülés után komplikációk miatt volt még egy kis altatásos műtét, reggelig bent tartottak a műtőben megfigyelésre, ahol tényleg volt plazmatévé, úgyhogy törött farokcsonttal és kábé deréktól lefelé lebénultan, a gyerekért aggódva alvás helyett kénytelen voltam végignézni egy hentelős filmet, amelyben láncfűrésszel szétdaraboltak valakit, illetve egy szoftpornót (ezeket adták (asszem, az RTL Klubon?) abban az időben).
Továbbá lehet, hogy a szülőszobákon van fürdőszoba (bár megnézni nem tudtam, mert az ott töltött időm alatt végig hozzá voltam szíjazva a műtőasztalhoz, nehogy leessek), viszont a nőgyógyászati kórtermekben nincsen, úgyhogy amikor másnap elindultam pisilni, akkor az út felénél, nagyjából az ápolónők recepciójánál éreztem, hogy mindjárt összeesem (nagy volt a vérveszteség), és udvarias hangnemben megkérdeztem, hogy nem tudna-e valaki a vécéig eltámogatni, mire azt felelték, hogy erre nincs idejük, majd beszélgetés közben különösebb izgalom nélkül végignézték, ahogyan nekitámaszkodom a szemközti falnak, és szép lassan lecsúszom rajta.
Megjegyezném, hogy ezeket már akkor is inkább viccesnek találtam, mint tragikusnak, de nekem nagyon alacsony a humorküszöböm.
settenkedve lopakodó 
“A kórház hírneve megkopott” ?? Anyukám évtizedekig dolgozott ott és elég jó sztorikat mesélt. Én ha lehet, már nem megyek oda.
KedvelésKedvelés
Véletlenül én is a Jánosban szültem. Mármint úgy véletlenül, hogy én naív azt hittem, mikor meglepetésszerűen teherbe estem, hogy Budapesten annyi kórház és szülész van, hogy pikk-pakk találok magamnak orvost. Hát nem így lett, végül örültem, hogy lett valaki, aki véletlenül pont a Jánosban dolgozott.
Nem is ez a lényeg.
Azok után, hogy 5 perces fájássokkal beérkezve a doki az első vizsgálatnál szétkapta a méhszájamat – mint később megtudtam a szakkifejezést kézzel tágított – végül is minden rendben ment, attól eltekintve, hogy egyetlen további centit sem tágultam végül, és császár lett. Ráadásul péntek este műszak végén.
A szülésznő rendes volt, mert végül is behozta utána egy negyed órára a gyereket a kórterembe, hogy mellre tegyük, de az epidurál miatt reggelig a fejemet sem emelhettem fel. Este 10-kor bejött a nővérkre ránk nézni, majd következőleg reggel hatkor. Miután felállítottak, “kisétáltam” a gyerekmegörzőig, ahol már csak az én gyerekem volt, kitolva az átjáróba. Majd ezt reggel, délben, este megtettem oda-vissza friss császár után.
A meglepetés akkor ért, mikor hétfőn az új szobatársamnak, aki természetes úton, komplikáció nélkül szült, kihozták délelőtt a gyereket. Nekem valahogy elfelejtettek szólni hétvégén, hogy van ilyen opció is.
Azt is csak hétfőn tudtam meg, hogy az ágyamtól a szoba átellenes sarkában lévő asztalon álló telefon helyettesíti a nővérhívót. Tehát ha pl. az epidurál kiheverése közben, az ágyban heverve mondjuk elájulok, vagy vérezni kezdek, azon jelezhetek a nővérkének, hogy segítsen. Mindezt az alapítványi, fizetős szobában.
KedvelésKedvelés
Kórházi történet kell: tessék.
Főtörténet: 190+ centis, 120kg+ 30 éves ember bejön a 13 ágyas kórterembe, hogy neki gyomorfekélye van, jónapot, itt fog feküdni. Jólvan. Miután ez egy férfi kórterem volt, mindenki nagyon örült, hogy másnap bombázó barátnője látogatta, tangabugyiból kivillanó popsikat nézegettünk, mikor leült. Gyakran ült le, mert gyakran kijárt a kórteremből.
Ember és barátnője négy nap után eltűnt. Meggyógyult? Ki tudja.
Következő héten kiderült, hogy különböző kórtermekből mintegy 6 db pénztárca tűnt el. Tangabugyiban is lehet lopni.
Melléktörténet: a benga embert koplaltatták, és infúzióval táplálták, talán ez a fekély-protokoll? Harmadik nap 155 cm 40kg- kisdoktornő bejön, kisflakont bengának átad: “Székletminta kellene”. Férfikórterem egyemberként felröhög: 3 nap koplalás után székletminta??!! INFÚZIÓVAL??
Csattanó: NEM János kórház. Újpesti Károlyi Sándor, belosztály. Nem is szülészet.
KedvelésKedvelés
Én is miattad mentem a Jánosba koraszülni, azaz tudtam, hogy PIC-re érdemes.
Annál biztos jobb, mint hogy a máshol született korababát mentővel átvigyék oda.
Úgy egyébként elég barátságtalan volt a PIC meg minden, de szerencsére nem volt összehasonlítási alapom. Kenguruzás már rég nem volt akkor. Sajnos informálás sem.
A szülészem jó volt, aki elég sokat megélt mellettem, sajnos ő már nem él.
Most elég bajban lennék egy hirtelen betegséggel, hogy melyik kórházba fussak.
De azt sem hiszem, hogy a János az egyetlen szörnyszülött a magyar egészségügyben.
KedvelésKedvelés
Fürdőszoba? Tényleg? Ehhez képest S-nek haza kellett jönni zuhanyozni, mert még wc-re is a kinti folyosóra kellett járnia, fel sem ajánlották neki, hogy esetleg van bent is wc vagy fürdőszoba… (abban a négy napban, amíg a szülőágyon aszaltak, ő meg őrzött engem…) Cserébe a plazmatévéhez megkaptuk a távirányítót…
KedvelésKedvelés
Coming out: szóval amikor pár hetes kórházi tartózkodás után megszülettek a gyerekeim Szegeden (Bp-en élek, don’t ask), akik éppenhogy koraszülöttek lettek (36+4), ámde a pár hetes kórházi tartózkodás alatt sem derült ki, hogy a lánykám alulfejlett (<2kg), mindenesetre mentünk koraosztályra. Mire engem is kiengedtek volna a kórházból (nem voltam egyszerű eset), úgy gondoltuk, mégis Pesten szeretnénk tovább hizlalni a lánykát (és mivel a fiam nem volt hajlandó semmit se csinálni az alváson kívül, ezért őt is várta a koraosztály), jött a kérdés, hogy OK, Pesten melyik kórház. Én akkor (c.o. következik) – mivel korábban lucián művelődtem (meg 35-36 hetes terhesen nem gondoltam, hogy utána kellene néznem a koraosztályoknak, ikrek ide v. oda) – rávágtam, hogy János kórház, a leírásokból tudtam, hogy kb. mire számíthatok, minden más lutri lett volna, Muci meg olyan biztatónak tűnt. Nagy meglepetések nem értek (ezúton is köszi a részletes beszámolót, Lucia), sajnos én szülés után komoly agyi tevékenységgel nem rendelkeztem, kevéssé tudtam kiállni bizonyos jogokért, de a gyerekek szépen nőttek, és amint lehetett, a kórház passzolta is őket haza. Ellentétben pl. a Madarásszal, ahol a korababák akkor jöhetnek haza, ha minden kaját abszolválnak 10 percen belül (mérték, tényleg).
KedvelésKedvelés
most egyrészt lelkifurdalást érzek, amiért bárkit is arra késztettem, hogy alávesse magát a János kórház megpróbáltatásainak, másrészt azért a PIC nem olyan rossz ott (mármint legalább a gyerekekkel rendesek), és gratulálok :)
KedvelésKedvelés
Először is köszi, lelkifurdalás meg nem kell, azt kaptam, amire a leírásod alapján számítottam :-) (nekünk szerencsére PIC nem kellett, csak a koraosztályos hizlalda)
KedvelésKedvelés
egyszer betekertem egylábbal a tétényibe, mert a másikkal probléma lett. Kicsit viccelődtem az ambulancián a dokival, aztán amikor meglátta a térdem, komoly lett és közölte, hogy oké, akkor ez mentő és jános, mert itt erre nincsenek felkészülve. Én rákérdeztem, hogy ragaszkodik-e a mentőhöz, mert jön a feleségem éppen értem és akkor nem kell itt hagyni a bringát, meg ilyen apróságok és egyébkéntis, jelent-e bármi helyzeti előnyt a jánosban a mentővel érkezés. A doki az általam eddig orvosnál észlelt legmélyebb döbbenettel kérdezett vissza, hogy “a jánosban?!…” így végül is fel voltam már lélekben készítve arra, ami ott várt.
KedvelésKedvelés
Elkezdtem ide írni, aztán olyan hosszú lett, hogy inkább kiposztoltam :-) Ha érdekel valakit itt van: http://gazdatest.blogspot.hu/2013/07/ha-mar-mindenki-janoskorhazazik.html
KedvelésKedvelés
Bocs, de látod, végül igaza lett a nővérnek, mert eljutottál a mosdóig. Miért strapálja ő magát, ha nélküle is működik a rendszer? (Remélem, elértem a küszöböt :)) Több éjszakát töltöttem a Jánosban a folyosón vérző, félájult, törött rokonokkal, és minden alkalommal csodálkoztam, hogy élve megúsztuk…
KedvelésKedvelés
Nagyon hasonló élményem volt nővérekkel egy másik kórházban, 14 évesen egy perforált vakbélműtét utáni éjszaka, láthatóan semmi dolguk nem volt, de nem segítettek. Nem éltem még akkor eleget vidéken, és még nem volt kifejlődve a humorérzékem, hogy viccesnek találjam.
KedvelésKedvelés
jó, hát 14 évesen, komolyabb műtét után ez más, én igazából a János kórházat ismerve (nem ott akartam szülni, de máshova nem értünk volna be) őszintén örültem, hogy nem öltek meg sem engem, sem a gyereket, és úgy gondoltam, hogy a többi az csak múló kellemetlenség (továbbá végül összeszedett egy éppen ott látogató apuka a folyosón, elvitt a vécéig, ott folyamatosan szóval tartott, nehogy észrevétlenül elájuljak, majd visszavitt, és úgy hallottam, utána üvöltözött helyettem egy kicsit az ápolónőkkel).
KedvelésKedvelés
lucia, bocs ha kicsit kemény hangú lett a hozzászólás, nem annak szántam, csak túl erős az emlék.
Igazából sokat gondolkozom ezen, olvasva az orvosos blogokat, hogy oké alul vannak fizetve, túl vannak terhelve, sok a beszólogatós beteg, de egyszerűen nem hiszem el, hogy minden csak pénzkérdés. Hogy az az orvos aki nem tud normálisan kommunikálni a beteggel, hirtelen megváltozik, ha több pénzt kap.
Ennél a vakbélműtétes sztorinál volt egy darab nővérke az osztályon akit imádtam, pörgött a melóval, kedves volt, azon meg külön meglepődtem és jól esett, hogy amikor a vakbélműtét után pár héttel visszakerültem a kórházba, mert enyhén szólva nem gyógyultam meg, egy másik osztályra kerültem, és ő meg meglátogatott. Van ilyen is.
KedvelésKedvelés
semmi bajom nem volt a hangnemmel :)
engem általában kiborít, ha kiszolgáltatott emberek (pláne gyerekek) helyzetével visszaélnek, akármilyen kevés a fizetés és sok a munka, és ha valaki az egészségügyben csinálja ezt, annak sokkal durvább következményei vannak, mint ha bolti eladóként bunkó, de ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni azon kívül, mint hogy megírom, hogy esetleg nem a plazmatévé lenne a legfontosabb.
másrészt kedvenc orvos ismerősömet (a gyerek kezelőorvosát) is a Jánosban ismertem meg, aki krízis esetén bement a babákhoz munkaidőn kívül is, a többi orvos szemöldökhúzogatása ellenére megszervezte, hogy kenguruzhassunk, anyák napjára csinált ajándékot a babáktól az anyukáknak, megszervezte, hogy féllegálban (a felújítás alatti részben) bent lakhassunk a babákkal, amikor már nem kellett nekik oxigén, és ezek hatalmas dolgok. ugyanakkor volt egy olyan ápolónő is a PIC-en, hogy ha sírva jött ki egy anyuka, akkor tudni lehetett, hogy ő volt az ügyeletes, a többi viszont nagyon kedves és segítőkész volt, vagy egyszerűen csak normális, szóval tényleg nem pénzkérdés.
(viszont az tényleg annyira abszurd volt, hogy nőgyógyászati műtét után pornót kell néznem, meg az ápolónők érzéketlensége is, hogy azon muszáj volt röhögni).
KedvelésKedvelés