A hétvégei, hat órán keresztül tartó kóros evésből (oké, Isolde Lánya csak negyven percig csinálta, de neki van mentsége) egyrészt az a momentum maradt meg, amikor brainoizzel a sarok mögé, a szélárnyékba bújtatott szenes grillsütő mellett vacogva (én ezt dacból valami könnyed nyári ruhában tettem, mert eldöntöttem, hogy június utolsó napján igenis pántos izékben fogom a szabad ég alatt jól érezni magam) fordításról beszélgetünk illegálban, brainoiz a hip-hop szubkultúra terminológiáját magyarázza tudásra éhes füleimnek, miközben szórakozottan bámuljuk a mellettünk elrepülő papírtányérokat, nájlomzacskókat és szalvétákat, és amikor az L. is elhalad mellettünk, megjegyzi, hogy úgy melengetjük a kezünket az eszköz felett, mint a New York-i hajléktalanok,

másrészt az, amikor az említett faszenes grill mellett bámuljuk merengve brainoiz csajával és alie-vel azt, ahogyan az L. kolbászai mellett felcsapnak a lángok, és alie éppen azt magyarázza, hogy az ő szíve egy csatornafedélre nyílik, egy nagylyukú csatornafedélre, majd tisztázzuk, hogy melyik oldalról,

harmadrészt az, amikor beszólnak nekem, amiért nem hozom el offline ismerőseimet, akik egyrészt nem tudnak a blogomról, másrészt titkosszolgálati módszereimmel (értő hallgatás) kiderítettem róluk, hogy úgy vélik, miszerint a bloggerek kora huszonéves, depresszív, saját élettel és életcélokkal nem rendelkező gyermeteg illetők, és utána egyrészt magyarázkodom, hogy hát az így túl sok lenne egyszerre, ha engem mindenki luciának szólítana, és ebből kiderülne, hgy kora huszonéves vagyok, és nincs életem, másrészt miután nyávogni kezdtek, hogy nincs-e valami játék, amire Sulemia elővette a dobókocka-scrabble-t, mire alie vereséget nem ismerő elszántsággal kirakta belőle azt, hogy “fasz”, majd agnus azonnal leinstagramolta, azért megjegyeztem, hogy noha én tudom, hogy ez igazából a kifinomultság túlsó oldala, de talán avatatlan közönség előtt megnehezítené a gyermetegség cáfolását (erre való reakcióiul kirakták inkább, hogy “pénisz”),

negyedrészt az, amikor a konstans evés negyedik órája magasságában megkérdezem alie-t, aki a fűben nyöszörög hanyatt, hogy kér-e a frissen kisült szügyből, amire azt feleli, hogy ha egy mozdulatot is kell tennie érte, akkor nem, úgyhogy játékosan a szájába tömök egy darab Jack Daniels barbecueszószba mártott komolyan profi húst, amelyet utána pár M&M’s-szel fojt le.

És akkor ebben most benne van minden, amiért blogolok, és amiért nem.