“I don’t care if you’re not a success, or that you’re not handsome, or rich, or famous or suave. Once upon a time I would have cared. When I was in high school I was always in love with the Joe Glamor boys. Donald Nicolson, the boy who walked in the rain and knew all Shakespeare’s sonnets backwards. Bob Lacey, the handsome gink who could shoot a basket from the middle of the floor, with the score tied, and the chukker almost over. Harry Miller, who was so shy and had such nice, durable brown eyes.
But that crazy part of my life is over.
The people in your office who giggled when you gave them orders are on my black list. I hate them as I’ve never hated anybody”.
Mindig meglepetten, ugyanakkor valahol elégedetten nyugtázom, hogy még mindig Salinger a legjobb író a világon.
settenkedve lopakodó 
Mondjuk sose volt normális gyerekkorom, de Salingert 14 évesen olvastam először, és azóta is fő kedvenc, a zárójelcsokrokkal és körmondatokkal. És nélküle sose tudtam volna meg, milyen is egy igazi neurotikus New York-i zsidó művész(család), mert ugyan Woody Allen is viszonylag hiteles, csak nehezebb komolyan venni :P
KedvelésKedvelés
Én mindig olyan idegenül éreztem magam a Salinger-szereplők fejében, de lehet, hogy csak túl normális gyerekkorom volt.
De abban igazad van, hogy eredetiben is kéne neki adni egy esélyt.
KedvelésKedvelés