sárkányokról, a mr.a-ról és egyéb tűzgyújtó eszközökről

A begyújtásos projekt sikeresnek mondható, végül a meow-féle kommentben megalapozott stratégia bizonyult tutinak a jóslatával együtt, mert mr.a átjött és csinálta a dolgot, mint egy programozónak álcázott prométeusz (majd inkább behozott egy polcot a garázsból, mint hogy egyen a főztömből, további vendégeket is szívesen fogadok). Mindenesetre átélhettem az ősember elégedett diadalát, amikor először eleven tüzet készített (gyufafejű gyújtóssal). Átélhettem továbbá az ősember döbbenetét is, amikor kiderült számára, hogy a tűzrakó egység tetején lévő kihúzható kis izé az egy olajszintmérő, ami az állapotából kiindulva létező olaj szintjét méri, de hát nem érhetünk fel mindent ésszel (ötletek?).

Papírom a begyújtáshoz onnan van, hogy a cégnél elmentették nekem a kalligráfiatanfolyam elhasznált gyakorlólapjait (az indexet nem lehet elégetni). Ugye a kalligráfiáknak van az a sajátságos szokásuk, hogy ha elégetik őket, akkor valóra válnak, úgyhogy a biztonság kedvéért megkérdeztem, milyen kandzsikat fognak ebben a félévben gyakorolni. Mint kiderült, olyanokat, hogy nappal virág, éjszaka eső, meg hogy az őszi harmat olyan, akár a gyöngyszem, ami teljesen rendben is van, viszont attól tartok, hogy a sárkány kilenc napig iszik a hegyen időszakában egy egész seregnyi sárkánynak fog kritikusan felborulni a só-víz háztartása. Olyan kandzsit sajnos nem ismer, hogy a gázművek képviselőjének látogatása gyorsabban bekövetkezik, mintsem tincseink őszbe csavarodnának.

Sebaj, mire a gázos megérkezik, már baltám is lesz a nyomaték (és a gyújtós) kedvéért.

5 thoughts on “sárkányokról, a mr.a-ról és egyéb tűzgyújtó eszközökről

  1. kiddy

    Tűzgyújtás jóóó… =) Január, költözés, a Zember Hollandiában ragadt, így egyedül laktam-pakoltam egy hétig. Csak egy rozzant baltám volt, fejszém nem, szerencsére a főbérlő hagyott itt egy estére való hasított fát. A ház hőmérséklete 8°C volt. Sógorom begyújtott, majd a többi költöztetővel magamra hagyott. Villámzuhany, gőzerdő, majd húsz ruhászsák szétszaggatása után (persze, hogy az utolsóban volt) előkotort paplan és hálózsák alatt vacogva a sötétben arra gondoltam, ha ezt az éjszakát túlélem, már tudok valamit.
    Túléltem.
    Másnap a baltát forgatva konstatáltam, hogy a fejet csak a miatyánk tartja a nyélen. Még a gyújtóst csak-csak felhasogattam vele, de a hardcore fákat nem. Feladtam.
    A költözős dobozoknak hála, majdnem egy teljes hétig tudtam kartonpapírral fűteni. Aztán megpróbálkoztam az itt hagyott gyújtóskockákkal meggyújtani a felhasítatlan, combvastag rönköket. Nem sikerült. Sírás és fogcsikorgatás. Másnap megérkezett a Zember, hozott egy szééép, nagy fejszét. Megtanított begyújtani, hasogatott fel némi fát, majd két nap múlva visszaszállt Hollandiába újabb hetekre. Eztán még vagy két hónapig minden esti program volt a busztól félórás séta a faluból a sötétben a p.csábaki (ahol lakunk), fahasogatás, begyújtás.
    Most már csont nélkül tolom, most is pattog a tűz, tök romantikus. =) Bááár nem ártana egy új fejszenyél, a fűtési szezon végén nagy fába vágtam és 20 percig kalapáltam ordítva, mire sikerült a dögöt széthasítani; fejszenyél nem örült, a kutya se, meg a szomszédok se, ellenben nyertem.
    Begyújtani jó! =)

    Kedvelés

  2. meow

    Na ugye, hogy ugye :). Két éve lett egy kandallónk hirtelen, egy örökké elfoglalt férjjel (aki nem ér haza estére, mire be kellene gyújtani) meg két fázós gyerekkel. Kénytelen voltam megtanulni a tűzfakasztást. Pedig inkább egy Mr.A-t kellett volna beújítani.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.