Öt jele annak, ha az ember túl sokat foglalkozik felújítással és jár emiatt ugyanabba* a barkácsáruházba:

• Három különböző osztály vezetője régi ismerősként üdvözöl;
• Az egyik a farzsebében tartja a nevemet, telefonszámomat és a címemet (legalábbis onnan húzta elő, amikor most mondtam, hogy megint házhozszállítás lesz);
• Ha összesen annyit mondok, és tényleg csak annyit, hogy a gyerekszobába meg a hálószobába kellene szegélyléc a laminált padlóhoz, akkor pontosan tudják, milyen színt és milyen árkategóriát hozzanak;
• A szaniterosztály vezetője magánéleti tanácsokat ad (esküszöm, nem beszéltem meg vele a magánéletemet, csak kérdezte, miért magam csinálom a felújítást, miért nem segít az aranyos kisfiú apja, én mondtam, hogy már nem vagyunk együtt, erre legközelebb azt mondta, hogy gondolkozott, és szerinte azért nem vagyunk együtt, mert túl sokat dolgozom, majd figyeljek erre oda);
• Amikor kérdezem a konyhást, hogy vágnak-e lyukat a mosogatómnak a pultomba, akkor azt válaszolja, hogy ja, majd átugrik és vág nekem szeretetből.

Na, és kellemes meglepetések is voltak az egész költözési-felújítási hercehurcával kapcsolatban (a kellemetlenekről most nem akarok, pedig csak a laminált padlóról képes lennék tragikus eposzt írni több felvonásban).

Az átmeneti albérletemnél pl nem csak a kauciót adták vissza másfél hónap után (ez a mai világban meglepő), hanem pluszpénzt is kaptam, amiért helyrehoztam a kád lefolyóját, illetve amiért kitakarítottam. Úgy értem, az ember azt hinné, hogy ez alap, erre kaptam érte egy komolyabb összeget. És még örültek is.

Az udvarban volt elszórva pár több tonnás (oké, huszonöt kilónál nehezebb) rozsdásodó és nem működő izé, és bár nemsokára lomtalanítás lesz, kicsit kétségbe voltam esve azon, hogy én ezeket az utcáig sem bírom kivinni. Erre bekopogtak, hogy elvihetik-e tőlem azokat (tudom, hogy el lehet adni fémet, de én elszállítani is képtelen lettem volna, de már hozzányúlni sem szívesen), és hálából még a kiselejtezett izék egy részét (mint például az előző vécé) is eltüntették.

Vaterán ajánlottak egy használt mosógépekkel foglalkozó mosógépészt, megnéztem, 550+ adásvételből volt egy darab negatív visszajelzés, az is vitatható, úgyhogy lecsaptam nála 35-ért egy gépet, ami tud rövidített mosást, késleltetett mosást, centrifuga külön állítható, stb-stb, kevesebbet fogyaszt vízből és áramból is, mint az előző, az eladó kiszállította és üzembe helyezte, és gyönyörűre mos.

A fürdőszobám méretét eddig csak csempézési szempontból saccolgattam (oh no oh no we’re all going to die), most viszont kifejezetten örömet okozott, hogy akár három ruhaszárítót is fel tudok benne állítani úgy, hogy elférjek (vagy egyszerre száríthatok és vasalhatok benne, nem kell cipekedni egyik miatt sem).

Ja, és mindenki azt mondja, hogy fogjam fel úgy ezt a helyzetet, hogy mindennek külön örülhetek, és valóban, örültem a villanynak, örültem a hűtőnek így másfél hónap után (nem volt kedvem a harmadikra lift nélkül felcipelni), örültem a mosógépnek, örültem a lámpáknak, a porszívózásnak, most annak, hogy kész a laminált, de azért szívesen örülnék már egy kicsit annak, hogy nincs több dolgom (persze a rendes munkahelyemet, az otthoni munkát, a gyereket és a házimunkát leszámítva).

* Nekem a Brico jött be, bár az összes útbaesik valamerre menet, de a Praktiker tíz-húsz százalékkal drágább, az Obi nem (sokkal) drágább (és pár dologban nagyobb a választék), viszont nem adnak levásárolható pontokat és a számlához kártyát, hogy ne kelljen mindig végigmondani, a Baumax egy picit drágább, de legalább nyitva van hajnali hétkor is, ha nagyon-nagyon sürgős lenne (a Brico viszont este tízig, csak pár órával kell számolnia a függőségemnek).