a jómunkásemberekről

Mostanában azért felmerült bennem, hogy a magánéletemet nem teljesen praktikusan alakítottam, például soha nem jöttem össze villanyszerelőkkel, festőkkel és mázolókkal, nem beszélve a vízvezeték-szerelőkről, pedig a legújabb események tükrében őszintén és szenvedélyesen tudnék szeretni bárkit, aki például elektromos vezetékeket cserél nálam. Esetleg burkol. Különösen, ha mindeközben hosszú beszélgetéseket folytat velem intellektuális témákról, és egyben Ryan Gosling. De ha már így sikerült, úgy gondoltam, hogy önálló, felnőtt nő vagyok, aki nem ijed meg mondjuk egy kis festés-mázolástól, padlólaplerakástól, akár még kisebb asztalosmunkákra is képes a szeszélyből vásárolt eszközeivel (amikor szomorú vagyok, akkor néha veszek egy körfűrészt vagy ütvefúrót).

Amikor alaposabban megnéztem az emeletet a kézi csiszológépemmel a kezemben, akkor viszont arra jutottam, hogy vannak dolgok, amelyektől csak az nem ijed meg, akinek a lelkében teljesen elhalt már minden, ami emberi. A barátaim, üzletfeleim és ismerőseim, akik tudják, hogy kritikára érzékeny vagyok, amikor meglátják ezeket a falakat, általában automatikusan azt mondják, hogy a lépcső nagyon szép, amire vissza szoktam kérdezni, hogy ugye, majd pár másodpercig szomorúan és letaglózva nézünk magunk elé. Amikor óvatosan utánaérdeklődtem, kiderült, hogy a festést szándékosan csinálták ilyenre, úgy értem, direkt. Ezt választották. Igen, az óezüst színű, textúrájában meggyalázott falat is, amelyet arany háromszögek díszítenek (bordó sötétítőfüggönnyel, vannak dolgok, amire egyszerűen nincsen magyarázat). Ezen a ponton módosítottam az énképemet arra, hogy önálló, felnőtt nő vagyok, aki hajlandó a szellemi és fizikai épségére anyagiakban áldozni, továbbá internete is van, úgyhogy elkezdtem hívogatni a festőket a ház környékén. A festők közölték velem, hogy muhaha, majd úgy két-három hónap múlvára kaphatok időpontot, sok a munka, majd az egyik megszánt, és megadta a Pisti telefonszámát, akit én csak Istvánnak szólítok, mert nem vagyunk olyan viszonyban.

Istvánnal ma délre beszéltünk meg találkozót, de mivel sok csúnya történetet hallottam már, nem beszélve a saját tapasztalataimról, nem igazán bízom a férfiakban, úgyhogy előtte azért elmentem arcmaszkot és szemüveget venni a csiszoláshoz, hogy ha már úgysem jön ki az a megbízhatatlan falimunkaszédelgő, legalább ne menjek hiába. Közben az is eszembe jutott, hogy kéne pár tégla az ideiglenes hátsó lépcsőhöz (a kamra ajtaja egy negyven centis szakadékra nyílik az udvarban), és szomorúan állapítottam meg a harmadik boltban, hogy téglát ott is csak köbméterre adnak, ráadásul az István sem fog eljönni, soha nem jutok így semeddig, pörgettem fel magam. Amikor a Praktikerben mondta az egyenruhás srác, hogy pont most félárazta le a pont olyan gőztisztító utolsó darabját, amilyet keresek, fussak ki a sátorhoz, akkor jutottam el odáig a magamat felpörgetésben, hogy oké, csináljon az István valami bizarrul obszcén dolgot a fűnyírójával (és jaj, fűnyírót is kell vennem, úristen), de sajnos pont ebben a lélektani pillanatban felhívott, hogy ő ott van a háznál, én hol vagyok (kicsit elnéztem az időt sajnos).

Szerencsére megvárt, és valószínűleg látta, hogy sebezhető vagyok a késésem okozta lelkifurdalásom miatt, mert szép óvatosan vezette fel az anyagiakat, miután ő is kellőképpen elszörnyedt az emeleti állapotokon (a lépcső szép, mondta), és lépésről-lépésre elmagyarázta, hogy ezt ugye le kell csiszolni, majd az egész falat át kell vakolni, mert egyenetlen lesz, utána lehet festeni, és ez nem olcsó. Majd amikor megállapodtunk, hogy készen állok számokat is hallani, a szemembe nézett, és mondott egy feleakkora összeget, mint amire a nehézségek realizálása előtt számítottam. Ez volt az első olyan pillanat, amikor melegség kezdte bizsergetni a szívemet. A második az volt, amikor az ablakkeret lecsiszolására-átfestésére mondott számot, a harmadik, amikor mondta, hogy hoz egy villanyszerelőt is, hogy festés előtt nézze meg a vezetékeket és a konnektorokat, az erkélykorláttal kapcsolatban viszont cliffhangerben hagyott. Bár mondjuk már akkor tudhattam volna, hogy együtt rezgünk, amikor olyan tekintettel kezdte méregetni a plafonon lévő stukkókat, amilyet mások a nagyobb pókszázlábúaknak tartanak fent, és óvatosan megkérdezte, mennyire ragaszkodom hozzájuk (amire rögtön kibukott belőlem egy szerinted?, olyan “hülye vagy?” hangsúllyal, pedig amúgy magázódunk).

Később kijött Tarhonyakértevő is, és mivel időközben találtam a kertben fél köbméter téglát (a garázsban meg fűnyírót egyébként), nekiálltunk lépcsőt készíteni, amelynek a feléig jutottunk, mielőtt feladtuk (a fene gondolta, hogy egy tégla ilyen nehéz), és inkább felszaggattuk az emeleten a küszöböket, hogy tudjak majd hajópadlózni (a kőművességet kihúztam a megtanulandó szakmák közül).

Szóval az Istvánnal abban állapodtunk meg, hogy hétfőn mi ketten (meg a többiek) ugyanott, de estére kiderült, hogy ő még annál is tökéletesebb, amilyennek gondoltam, mert felhívott, hogy az erkélykorlát felől is megnyugtasson egy vártnál felével kisebb összeggel (hat méter, vas, kültéri fa, munka), amire majdnem közöltem vele, hogy most legszívesebben megcsókolnám, de egy nő ne adja ki magát ilyen könnyen (úgyhogy reméljük erősen mindannyian, hogy nem olvassa a blogomat), szóval csak annyit mondtam neki, hogy most szerzett nekem egy jó estét, ami, belegondolva, némileg félreérthetőbb, de már mindegy.

Reklámok

34 thoughts on “a jómunkásemberekről

  1. szöke

    óaze! csudás falak! lánxórót neki…
    felháborittót innen is üdvözlöm, de ideje visszasunnyogni a sor mellé, lejárt a cigiszünet

  2. Turchi

    lucia: :-)) Anyám, ha nem mondod hogy ez fal, nem jöttem volna rá. Nem fogsz unatkozni az elkövetkezendő időkben, bár gondolom, eddig se tetted, de azért ez egy igazi kihívás! :-)

  3. Turchi

    Ugyan már kérdeztem, de megtudhatnám hol lehet a képeket megnézni? Már ha publikus. De mindenki a falról beszél, és én nem látom!! :-))De akarom!

  4. zsoltu

    Ezek a falak mintha valami nyolcvanas években készült sci-fi illusztrációból lettek volna teleportálva a mába. Érték ez! Biztos, hogy le akarod rombolni? Ilyen fala senkinek nincs másnak!

  5. axe

    Ez a “felharorito” komment gyonyoru. Komolyan mondom egy gyongyszem. Tokeletes esszenciaja egy mai magyar kommenttol minimalisan elvarhato tulajdonsagoknak: primtiv, sunyi, beteg lelkuletu es velejeig gonosz. Minden reszleteben aprolekosan kidolgozott, igazi bravur. Valld be oszinten Lucia, hogy tulajdonkeppen te irtad, mint stilus-parodiat. En meg egy kis zsidozast, vagy komcsizast ugyan beletettem volna, pusztan csak a teljesseg kedveert. De amugy tokeletes…

  6. Turchi

    felhárorító!: Ugorj neki még egyszer. Dicsérte, nem szidta. Milyen munka nem hülyeség neked? Bizonyára a sajátod :-) A saját gyerekedről is így beszélsz? Remélem. Már csak az igazságosság miatt. Lehet, hogy ő még nem tud rendesen beszélni, te viszont felnőtt létedre még mindig nem tudsz olvasni, és értelmezni. A többiről már ne is beszéljünk. Az a kis pöce valószínű, már most felette van a te színvonaladnak. A te írásodat meg én biztos nem tenném ki, de nem gyávaságból, mint ahogy Luciára sem jellemző ez, hanem csak azért, mert nem illik ide. Hogy miért, azt rád bízom, hátha rájössz.

  7. felhárorító!

    kedves fordító naccsasszony! Ne

    nézd le a kétkezi munkásokat, azért, mert te a családod révén megteheted, hogy hülyeségeket fordítgass primitív módon munka helyett! Nem vagy te tőlük különb! Sőt! Mi van a kis hülye pöce muszikával? Tud már rendesen beszélni? Gondolom ezt az írást sem mered megjelentetni!

  8. amatőr

    lucia: Fényképekkel már jártam pórul: nyaralásra egy panzió honlapján található képek alapján választottuk szállást. (Legközelebb, ha arrafelé utazunk, nem ott tervezünk lakni.) A számla rendezésekor nagyon gratuláltam a fotósukhoz.
    Ha – előbb-utóbb – minden korrektül elkészül nálatok, akkor ki fogja dicsérgetni a lépcsőt?

  9. amatőr

    A képekre való klikkeléshez valami “csak erős idegzetűeknek” felirat kellett volna… Huhhh!
    BEVÁLT szakemberek listáját – szakmákkal és elérhetőségekkel – én is szívesen fogadnám.
    És – természetesen – fotót a lépcsőről. :)

  10. lucia

    parapet: időközben a szomszédoktól kiderült, h volt ott alkoholizmus is, továbbá 3 éve adták el az iker felét nyolcszámjegyű összegért, valamikor akkor vették fel ezt a többmilliós hitelt is, és ezzel együtt kikötötték a gázt meg rengeteg adósságuk van, de a két hatalmas plazmatévé ott díszelgett főhelyen, szóval ez talán tényleg nem a szerencse forgandóságának a kategóriája.

  11. Krónikás

    Én csak azt szeretném kérni, hogy ha az István, barátai és üzletfelei is szépen dolgoznak, akkor legyél oly jó, hogy közkinccsé teszed az elérhetőségét :)

  12. parapet

    Az első kép alapján arra jutottam, hogy Flinstonék laktak itt.
    A másodiknál meg az jutott eszembe, hogy nem csodálom, hogy eladósodtak. (jó ez most genyó volt)

  13. lucia

    montag: hát nemtom, nézted-e a képeket, úgy lett kifestve, hogy előtte artisztikus mintát felvittek rá gipsszel, azt kell lecsiszolni. meg a színt. és mire az lejön, lehet újravakolni.

  14. montag

    Az egy dolog, hogy le kell csiszolni a falat, de minek csiszolja le, ha utána újra akarja vakolni? Ennyire szar állapotban van, hogy le kell verni a vakolatot?

  15. Shia-ko

    Tudok jó gázost, a többit megcsinálom én. És ryan sem az esetetem. Túl fiatal hozzám. :think:
    By the way, where are the pictures?

  16. bk

    Egy ismerősöm lakásában szőrös volt a fal. Olyan, mintha üveggyapottal tapétáztak volna, amit a festés során megbolyhosítottak, az egyik szoba rádaásul élénk
    rózsaszín volt, a másik élénk kék.

    Amikor nem látta senki, teljes transzállapotban simogattam a falat és próbáltam elhinni, hogy ez nem igaz.

  17. molly

    Ryan Goslingról nem tudott nem beugrani az szép fehér ház, a Szerelmünk lapjaiból.Hát igen,fúr-farag,szereti a lányt és még jól is néz ki.

  18. esthajnalka

    Hát, eddig azt hittem, elég élénk fantáziám van, a képeket látva be kell látnom, kispályás vagyok. Van még hová fejlődnöm, bár az nem ez az irány, amerre szeretnék. Talán az volt a baj, hogy konzervatívan EGY színben gondolkodtam. Tényleg szörnyű. Mindenesetre az olvasóidnak okozott sokk ellensúlyozására majd kérnénk egy képet a lépcsőről is. Jó munkát, ha kell pár segítő kéz csak szólj. (hétvége, segédmunka)

  19. Grafomano

    Vizesem van, ha kell (Béla, a vizes, a vezetéknevét nem tudom), emberi áron korrektül dolgozik. Meg asztalosom. Ház / lakásfelújítani, lakberendezni jó. Feldobsz egy képet a lépcsőről? :D

  20. Case

    Grr…azért a képeket nem kellett volna megnéznem, reggeli előtt semmiképpen. Szegény te!
    (És a lépcső? Így hogy mondjuk rá, hogy szép?)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s