az élmunkásokról

“[Az] élmunkást olyan családfenntartóként jelenítették meg, aki kiemelkedő munkateljesítményével az átlagosnál magasabb életszínvonalat képes biztosítani szeretteinek. Vérmérsékletétől függően munka után vagy elégedetten üldögél otthonában, ahonnan nem hiányzik a rádiókészülék sem, vagy büszkén megy szórakozni kecses feleségével, akinek keresetéből csinos konfekcióruhákat vásárol”.*

Engem olyan családfenntartóként lehetne hitelesen megjeleníteni, mint aki vérmérsékletétől függetlenül már 1+ órája rezzenetlen pozícóban egyensúlyozza a fél lábán a notebookot, hogy a kontakthibás hálózati csatlakozója el ne mozduljon, és azon töpreng gépelés közben, hogy a főhősnő vajon esdekelve vagy rimánkodva nézett, miközben kecses gyermeke (a keresetéből vásárolt csinos konfekcióruhájában) a zebjának nem vojt pejenkája reveláció kiséretében, mélyen összpontosítva egy rendőrautót navigál keresztül a [családfenntartó] fején, amivel elővigyázatlanul ráfeküdt a kijelöletlen autópályára.

* Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai — Nők a szocialista időszakban.

15 thoughts on “az élmunkásokról

  1. menjmar

    Tarhonyakártevő: nem tudom, mostanában sok marketingest látok az oviban :S emilt is írnak és úgy kezdik vadidegenül, hogy: Szia!
    Mos’vagylevagyok maradva, vagy maradjak élmunkás kismamesz detto… :D

    Kedvelés

  2. ettely

    azért az nem rossz, hogy így elgondolkodom, hogy ezt úgy lájkolnám, és jééé, ott a lájk gomb. szerintem neked vannak bizonyos természetfeletti képességeid :D

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) lucia bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .