vendégposzt a muci anyukájától

Ezt talán igazából a gyerek blogjába kellene rakni, de Lamot (nem járunk, vagy ilyesmi) nincs szívem egy Muciblogba száműzni, úgyhogy akit nem érdekel, az ugorgyon.

Az úgy kezdődött, hogy Lam jelezte, hogy szívesen odaadná az egyik új fordítását, és ebből valahogy pillanatokon belül az lett, hogy akkor főzzünk együtt ebédet gyerekekkel (extrémsport).

A nap legfőbb tanulságai, hogy (1) 1+1 gyerek az nem két gyerek, hanem úgy négy-öt, (2) hiába vesz nekik az ember a végtelenhez közelítő mennyiségű játékot, úgyis az lesz a fő szórakozásuk, hogy (1/a) cél nélkül szaladgálnak körbe-körbe, (1/b) az érettebb (5+) korosztály Lam fürdőköpenyének övével köti magát a szekrényhez, köti be a szemét és játszik vakosat, ugrókötelezik, köti a homlokára rambósan, mászik falat, a kevésbé érettebb korosztály (2,5) pedig minden lehetőséget megragadva átbújik alatta, ill. segít az ágyhoz kötött övvel elhúzni az ágyat.

zsd

(“Ez az én harcom” Zs, és hű társa, aki tanul, és ugrásra készen várja, hogy lehessen rohangálni).

A nap legviccesebb pillanatait Zs szolgáltatta, aki a megérkezésem utáni első fél percben tájékoztatott arról, hogy lefényképezte az apját bajusszal és cuki nyuszifülekkel, láttam-e (Lam közbemorogta, hogy nem véletlen, hogy nem láttam), és apa azonnal mutassa meg, továbbá amikor Lam magyarázta neki, hogy mi most nem ugrálunk, mert fáradtak vagyunk, és tudod-e, miért vagyunk fáradtak, Zs? Azért, mert nektek főztünk ebédet, akkor őszinte érdeklődéssel megkérdezte, hogy és mi mit fogunk enni.

A nap legkritikusabb pillanata az volt, amikor éppen a gyűlölt APG-ből próbáltam érdeklődést mímelve felolvasni azt az izgalmas eseményt, hogy A, A, A, P és G átsétálnak a Festetics-kastély zöld szobájából a kék szobájába (közben automatikusan korrigálva a mondaton belüli hibás egyeztetéseket), és közben az egyik kölyök azt kiabálta a fülembe, hogy olvassunk másik könyvből, a másik pedig azt, hogy ugye, ha ezt elolvastam, felolvasok még egyet az APG-ből, mire azzal folytattam a mesemondós-éneklős hangomon, hogy Apa már nagyon várta, hogy a következő mesét ő olvashassa fel az Annapetigergőből, de megcáfoltak.

A nap legharmonikusabb pillanata az volt, amikor ebéd után kimentünk kávézni csak felnőttek a gangra, és éppen fásultan meredtünk magunk elé, amikor a lakásból kétszólamú malacvisítás hangzott fel, mire egymásra pillantottunk, és egyszerre nem tettünk egy mozdulatot sem, hogy bemenjünk, hanem megállapodtunk, hogy maradunk kint még egy cseppet.

(Egyébként meg a kisebb, de beavatkozást nem sokat igénylő hatalmi vitákat leszámítva tök jól elvoltak a kölkök, így egyesített erővel tudtak ellenünk fordulni).

És ez volt a kedvenc képem:

zsg

(Amikor megkérdeztem Lamot, hogy berakhatom-e, vagy fél, hogy rávetik magukat a nők, azt válaszolta, hogy vessék nyugodtan, úgyhogy kérem a nőket, ne okozzanak nekem csalódást).

Advertisements

64 thoughts on “vendégposzt a muci anyukájától

  1. freckled

    Lucia, szerintem Lam még nem áll készen a new beginning-re. Pedig látok benne fantáziát.. Tényleg nem akadt senki, akit komolyan érdekelt volna?? És én még azt hittem csak a szingli anyáknak hendikepp a gyerek.

  2. lucia

    A.: majd erőt veszek magamon, ésnem küldöm vissza felbontatlanul, vörös rúzzsal rágépelt “felejtsd el a címemet” felirattal.

  3. lucia

    A.: végül is a hozzászólások alapján le tudlak profilozni valamennyire, de azért marad még pár fehér folt a lényeges területeket illetően is :)

  4. lucia

    Szonja: én is annyiszor hasonlítom mostanában össze a kiskori magával, és úgy örülök, amikor eltanulja például a rosszaságot Zsétől, és ő is ugrál az ágyon.

  5. A.

    lucia: Ez igaz, de a lelkesedés ellenére megfúrná a dolgot, hogy a szívem mélyén régimódi vagyok, ergo vetődjön a pasi.

  6. Szonja

    Lam is cuki, de Muci egy annyira okosfej! Sosem felejtem el, az El Caminoról jöttem haza és hirtelen végig kellett olvasnom egy hónapot és mi minden történt az alatt (2008 júni). Izgultam és drukkoltam ismeretlenül is. És micsoda szuperhős lett belőle!
    Na és a legjobb a kis nyaka, azt bírom a legjobban.

  7. F99

    A pedál, az… az jó. De Luciának sajnos igaza van, előítéletes vagyok. De nem az Elvis-naptár az ok. Az őrizetlenül magára hagyott vasalót észrevéve (engem bármilyen, nem jól zárható szekrényben levő háztartási eszköz felzaklat) láttam be, hogy mi Lammal soha nem lehetünk egymáséi.
    :-)

  8. lucia

    JoeP: nekem úgy rémlik, még a komoly kapcsolatot sem zárja ki nála az akár két gyerek, igazából az Elvis-naptárra gondoltam, hogy az nem tetszene neki.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s