Hát az van, hogy kirúgott a pszichológusom (pszichiáteri minőségében is, de pszichológusként ez azért durvább).
Az úgy volt, hogy már előre lebegtette a dolgot, konkrétan attól fogva, hogy először találkoztunk, szóval nem hitegetett hosszútávú kapcsolattal. Arra még megkért, hogy ma vigyem be a gyereket is, hátha meglátja benne lecsapódva az eltitkolt lelki problémáimat, vagy mi, de nem látta. Azt mondta, ez egy kiegyensúlyozott, vidám, szociális, érdeklődő gyerek, nekem meg nincs szükségem pszichológusra.
Aztán újra végigvettük, hogy miért is mentem el hozzá:
1. Hátha kiderül, hogy azért történnek rossz dolgok, mert én csinálok valamit rosszul, párkapcsolatilag vagy máshogy. Erre azt mondta, hogy szerinte egészséges énképem és önértékelésem van, reális dolgokat várok el egy kapcsolattól, satöbbi, valószínűleg csak annyi a bajom, hogy messze intelligensebb vagyok az átlagnál, és velem legalább nagyjából egy szinten lévő pasikat választok, azok meg hajlamosak egyéb területeken is deviánsak lenni (elvégre ha lefelé térnének el ennyire, akkor katatón, beszédképtelen szellemi fogyatékosok lennének, és ezt felfelé sem könnyű feldolgozni), de erről szerinte pszichológus engem nem fog tudni lebeszélni. Ez ezzel jár, mondta, viszont ha mások rosszindulatú, vagy egyszerűen csak rossz döntéseket hoznak az életemben, akkor ne én menjek helyettük pszichológushoz. Ekkor hirtelen átváltottunk valahogy az autós hasonlatokra, és azt mondta, hogy ha van egy tök jó kocsim, és jól is vezetek, de az emberek elég nagy része trabanttal jár vagy csak nyolcvannal mer menni, akkor én sem fogok tudni százharminccal haladni az autópályán, annak ellenére, hogy mindent megtettem érte, és ezen a szerviz sem fog tudni segíteni.
Azt azért még megkérdeztem, hogy de nem lehet-e, hogy én vagyok túl naiv, és erre azzal folytatta, hogy egyrészt lehet, másrészt meg abból, hogy valakinek milyen autója van, nem lehet megállapítani, hogy mennyire tud vezetni, és ez gyakran a körülmények miatt sokáig nem is derül ki.
2. A depresszióm miatt. Erre kijelentette, hogy nem vagyok depressziós, csak szomorú, aztán odáig finomítottuk, hogy nem szomorú vagyok, hanem nem vagyok boldog, ami nálam tragikus jellegű állapot, mert én általában egy leárazott cipőtől vagy egy csokitól is boldog szoktam lenni. Most meg bemegyek a boltba ásványvízért és étolajért, és nem veszek semmi mást, csak ásványvizet és étolajat, néztem rá szemrehányóan (meg persze a nemalvás/nemevés). Erre azt mondta, hogy annyi rossz dolog után, ami velem történt az elmúlt két évben, természetes, ha egy kicsit el vagyok kettyenve, adjak ennek is időt. Vegyem úgy, hogy fájt a lábam, elmentem orvoshoz, diagnosztizálták, hogy nincs csontrákom, nincs eltörve, csak beütöttem, rendbe fog jönni. Azt mondta, szerinte nincs olyasmi, amit ne dolgoztam volna fel, vagy ne lennék jó úton afelé, hogy feldolgozzam, de ezt is ki kell fájni. Alváshoz meg kaptam pár tippet.
3. Mert néha kell egy tőlem abszolút független, elfogulatlan személy véleménye. Erre azt mondta, hogy most mindenről elmondta a véleményét, amit kérdeztem, ha akarom, akkor szívesen beszélget egyszer-egyszer velem egy kávé mellett, mert érdekes velem beszélgetni, de ezért ne fizessek (erről egészen addig azt hittem, hogy csak ilyen udvariassági izé, amíg konkrétan le nem egyeztetett velem egy időpontot), mert nincs igazán szükségem pszichoanalízisre. Ha tökegyedül állnék a világban, és nem lenne egy csomó barátom/ismerősöm, akkor elvállalna, de így ne bohóckodjak.
Aztán volt még időnk, úgyhogy megkérdeztem a családállításról, hogy arról mi a véleménye, mert én egész egyszerűen nem értem, hogy mire jó, mire azt mondta, hogy a családállítás eredmény szempontjából (jó esetben) ugyanoda vezet, mint az, amikor én negyedórában elmondtam neki a családomat szülőképestül meg minden, ő feltett három kérdést, leokézta, amit válaszoltam, aztán mentünk tovább. Nekem ez a módszerem, magyarázta, másnak viszont kell a drámaiság, az energiamezők meg az összes hókuszpókusz, mert néha sokkal könnyebb egy külső energiamezővel szembenézni, mint azzal, hogy ez az egész csak a fejünkben van, de ettől szerinte nem lesz önbecsapás, mert az az “energiamező”, amiben a “felhasználója” hisz, az pont ezáltal létrejön, és ez olyan ügy, amiben nem az út számít, hanem a végeredmény.
Erre azt mondtam, hogy akkor ezt biztos ugyanazért nem értem, mint amiért a Schrödinger macskáját nem értettem sokáig. Mármint a részecskék szuperpozícióját értem, amennyire lehet, csak a hasonlatot nem, pedig nem vagyok hülye a hasonlatokhoz, az autópályás dolgot is rögtön vágtam (jegyeztem meg gyorsan, nehogy véletlenül arra jusson, hogy mégis hülye vagyok, nem pedig túl intelligens a magánéletemhez), csak nekem egy hasonlat arra szolgál, hogy egy nehezen megérthető dolgot egy köznapi, vagy könnyen elképzelhető dologgal helyettesítsünk, márpedig egy se nem élő, se nem halott macska az abszolút nem köznapi, mivel ilyen macska konkrétan nem létezik, és ugyanolyan nehéz elképzelni, mint a részecskék szuperpozícióját, akkor meg minek belekeverni az egészbe szegény cicát, ráadásul pont ilyen kellemetlen körülmények közé (lehetett volna éhes/jóllakott macskával is csinálni). És az energiamezőkkel is így vagyok valahogy, hogy amikor úgyis annyi mindent kell felfogni, akkor minek még energiamezőket is belekeverni, mondjuk így már értem, hogy belső gátlások miatt vagy három nap energiamezőzés, vagy két év beszélgetés.
Erre az ex-pszichológusom (meg kell tanulnom múlt időben beszélni róla) azt felelte, hogy biztosan a kvantumfizikusoknak is nehéz szembenézniük a szuperpozíciókkal, aztán elköszöntünk. Az már csak hab a tortán, hogy a gyerek hangos “szia, apa! Szia, apa!” kiáltásokkal távozott, de rá szerencsére nem vagyok hipochonder, ezért nem diagnosztizáltam le rögtön, hogy az “elveszett” apját keresi mindenkiben, hanem tudtam, hogy ezzel azt akarja mondani, hogy szerinte most az apjához megyünk.
settenkedve lopakodó 
@ennnen Az, hogy valaki pszichologushoz fordul valamivel meg nem jelenti azt, hogy pszichoterapiara van szuksege. Es most hangsulyozottan pszichoterapiarol beszlek, nem pedig beszelgetesre egy pszichologussal. A ket dolog nagyon kulönbözik egymastol. A pszichoterapianak komoly szabalyai vannak, terapia, nem segitö/megertö beszelgetes. Az is egy mufaj, de valami egesz mas.
KedvelésKedvelés
@ennnen: na de én felsoroltam az okokat, kaptam rájuk választ, nem érzem magam úgy, hogy pszichológushoz kéne mennem (de amúgy is évente-kétévente járok mindenféle rutinellenőrzésre anélkül, hogy lenne rá “okom”, mert negatívak, és a kocsit is rendszeresen viszem szervizbe “ok nélkül”, ez nálam természetes).
KedvelésKedvelés
@Paramami: teljesen egyetértek! – (és ezért sántít a bőrgyógyász hasonlat, ha vicces is: mert szerintem, ha valaki pszichológushoz megy, annak MINDIG van oka. Más kérdés, hogy ki/milyen terápia/mennyi ideig satöbbi szükséges a gyógyulásához, de VALAMI van ott, amit meg kell oldani. Másképp alkalmasint majd kiugrik a páciens az autóból a “sikeres” terápia után a Rákóczi út közepén… van nem. de ez mind1 is.)
KedvelésKedvelés
@kecs: nevettem :)
KedvelésKedvelés
He-he, kepzeljetek el ugyanezt a vitat a multkori börgyogyaszos ugynel. “Azt mondta, nincs melanomad? A kontar! Csak kihasznal! Nem ert hozza, menj el az en börgyogyaszomhoz, csak idö kerdese es ö tuti talal valamit!” Jol hangzik, nem?
KedvelésKedvelés
Lucia! Egyre érdekesebb ez a kis vitafórum,s csak azért szólok hozzá, mert én is jártam pszichológushoz egy időben fóbiás tünetekkel.Egy tündéri ember volt,fiatal, nagy tudással,és kigyógyított a szorongásaimból.Ő is szólt,mikor már nem látta szükségét a terápiának,azóta baráti viszonyban vagyunk, sőt a gyerekeink együtt töltik a nyarat.A nevét csak azért nem említem, mert közismert,és ez nem a reklám helye.
KedvelésKedvelés
Tényleg nagyon nehéz pszichológust választani. Én összesen öt év és vagy 9 pszichológussal való interakció után ezt nagyon látom. (Ebből négyhez jártam hosszabb ideig, egymás után, különféle terápiákra, miután egy-egy terápia után másfélékre volt szükség).
Nálam a dolog párterápiával kezdődött. Úgy különösebben nem volt bajunk a párommal (kb. egy éve voltunk együtt), csak az, hogy akárhogy szerettük egymást, képtelenek voltunk együtt élni (az izgalmak elkerülése végett: az azóta eltelt 9 évben – ha nem is mindig a legkönnyebben – ez egész jól sikerült).
Az első, nagyon híres párterapeuta úgy élte meg a problémánkat, hogy csak a küszöbértékünket kellene eltolni (nem repkednek tányérok, a heti 3-4 veszekedés teljesen normális, csak fogadjuk el). Adott egy-két praktikus tanácsot, aztán három session után elküldött minket. Pedig nagyon profinak tűnt, nem is beszélve arról, hogy akkoriban minden újságban Nagy Szakértőként nyilatkozott, stb. Na, ez után az ülés után volt az autóban az egyik legnagyobb veszekedésünk, a férjem eltörte a kesztyűtartót dühében, majd a Rákóczi út középső sávjában mozgó autóból kiugrott és elfutott (hogy nem ütötték el, máig nem tudom).
A második pszichológus sem értette, mi a fenét akarunk, csak ő úgy volt vele, hogy ha itt vagyunk, hát valamit ki fog hozni a dologból, biztos nem hobbiból áldozunk pénzt és időt rá. Na, hozzá csaknem két évig jártunk, azóta is ő a biztos pont az életünkben, ha valami viharba kerülünk. Már csak évente egyszer-kétszer beszélünk valami aktuális krízis helyzetben, az is elég, de az nagyon jó, hogy ilyenkor elérhető. Később mesélte, hogy nagyon fura volt neki, hogy a sok váló, gyereken harcoló, egymást csaló, néha majdnem meggyilkoló, abszolút krízisben lévő pár után odament hozzá két ember, akiket semmi nem kötött egymáshoz, akár el is búcsúzhattunk volna egymástól, bizonyos értelemben könnyebb lett volna, mégis hozzá mentünk. Tényleg nem tudta, mit is akarunk pontosan. Aztán szép lassan megértette. Kicsit olyan volt, mintha együtt járnánk egyéni terápiára, hol egyikünk, hol másikunk problémájával foglalkoztunk, a különbség az volt, hogy mindig a párkapcsolati aspektusokat is kielemeztük. Tulajdonképpen mivel egyikünk sem látott működő párkapcsolatot életünkben, ő olyan volt nekünk, mint egy nyelvtanár, aki megtanít nekünk egy nyelvet, amit gyerekként nem sikerült elsajátítani.
Aztán jártam szimbólumterápiára egyénileg majd’ két évig, majd pszichodrámára, de sajnos akkor már csak jó, és közel sem zseniális pszichológusokhoz (holott a pszichodráma 2 vezetője szintén a legjobb hírűek közül való). Azt hiszem, zseniálist találni valami baromi nehéz, pláne, hogy van egy személyes faktor is, ami miatt aki nekem zseniális, lehet, hogy másnál éppen jó.
Hát hosszúra eresztettem, a lényeg, hogy bennem sem egyértelmű ennek a megítélése, hogy elküldött Téged ez a fazon, de itt is az a lényeg szerintem, hogy Neked ez mennyire jó. Érezni fogod, ha mégsem, és akkor azért legyen meg Benned az egészséges kételkedés, hogy attól még, hogy szakember, nem biztos, hogy igaza volt.
KedvelésKedvelés
Nő és férfi közzöti barátság szóba sem jöhet? Ott van szegény pszichodoki, a sok problémás esettel, és akkor végre valaki, aki értelmes meg minden… nem lehet hogy tényleg csak felüdülés neki, és örül hogy ilyennel is beszélgethet mint te, Lucia? Főleg hogy már nem is vagy páciens.
…vagy erősen naív vagyok?
KedvelésKedvelés
@GrA: olyan nem. olyan volt már, hogy valakit első pillantásra megutáltam, aztán valahogy átcsapott másba a dolog :)
KedvelésKedvelés
lucia, olyan soha nem volt meg veled, hogy valakire azt mondtad elsore, hogy nem az eseted, aztan kesobb megis az lett? :)
KedvelésKedvelés
kommenteljen már isolde is egyet:)
KedvelésKedvelés
Valtozatlanul azt hiszem, a pasi korrekt. Minden terapia ugy kell kezdödjön, hogy az elsö par ules alatt a terapeuta eldönti, az, aki vele szemben ul raszorul-e a terapiara; ha igen, akkor alkalmas-e terapiara, mert nem mindenki az; ha meg ez is igen, akkor el kell döntenie, hogy az ö modszere alkalmas-e arra, hogy segitsen; es ha meg ez is igen, akkor jön a legnehezebb döntes: a terapeuta alkalmas-e az adott szemely kezelesere. Szerintem a pasi ezt gondolta vegig, es mivel rögtön az elsö pontra nemet valaszolt, azaz ugy döntött, Lucia nem szorul terapiara, nem huzta tovabb az idöt es nem huzott ki belöle több penzt. Lezart terapeuta-kliens kapcsolat utan pedig mar ket maganember beszelget, es eldönti, hogy akar-e egyutt kavezni. Nyilvan kivancsi a pasas, de nyilvan Lucia is az, hiszen elmegy a randira. Miert ne tenne, közunk hozza? Az meg kulön furcsa, hogy buslakodunk azon, hogy Lucia pszichesen egeszsegesnek nyilvanitattott. Szvsz ennek örulni kene :-)
KedvelésKedvelés
nem tudom miért, de muszáj vagyok én is annyiban hozzászólni, hogy több félresikerült terapeutát és terápiát ismerve nekem is be kell állnom abba a táborba, akik elmarasztalják az urat.
kávézás ebbe a protokollba, ilyen szintű rokonszenvezés eleve nem ok ott, ahol profizmus van.
KedvelésKedvelés
Szerintem viszont az igazi szakember meg meri mondani azt is, ha nincs ra szukseg. Meghallgatott, idöt szant rad, atgondolta, valaszokat adott es hozott egy felelös döntest arrol, hogy tud-e ö meg tenni valmit erted. Ha etikatlan lenne lenyulna a penzedet a semmiert. Nem kell mindeninek pszichologus. Az meg, hogy fel akar-e szedni, majd kiderul. Es egyebkent is, mondhattal volna nemet a randira, ha annyira gaznak erzed, nem?
KedvelésKedvelés
@lucia: Azt nem mondtam, hogy akik szakkönyvekből dolgoznak, azok nem értelmes és gondolkodó emberek. Lehetnek azok, hogyne, nagyon is. Csak túlságosan elhiszik, amiket tanultak, hisznek a szent Tudományban és az “A jelenségnek B oka van” összefüggésekben.
Holott az ember ennél szerencsére sokkal összetettebb, és nem minden jelensége magyarázható adekvát módon, megfelelő szakszavakkal satöbbi. Olyan módszert kell találni, ami valahogy megérinti nemcsak az adott jelenséget, hanem az egész holdudvarát és minden általad hozzákapcsolt, életed során beletoldott, szigorúan privát szövődményét. Egyszerre. És zsigerileg. Ez az igazi pszichológia. Ez nem mond ellent a szakkönyveknek, de messze-messze túlmutat rajtuk.
És persze érezheted úgy, hogy neked nem pszichológus kell. Nem kötezelő, és semmiképp sem az egyetlen járható út! De HA azt választod, és rászánod magad, és elmész hozzá, annak oka van, és akkor nem lehet csak úgy visszalökni a nagyvilágba, hogy “oldd meg magad.” És itt persze, hogy nem élet-halál kérdésről van szó, persze, hogy előbb-utóbb, valahogy, te is meg fogod tudni oldani a dolgokat, de megtagadta tőled a segítséget, amit pedig kérni mentél. (persze már tészta, hogy ettől az illetőtől szerintem nem is érdemes segítséget kérni…)
Ja, és van még valami, ami nekem nem tetszik: túlságosan is a te fejeddel gondolkodik az illető, osztja a te nézeteidet, és ez neked persze javarészt tetszik is, de hasznos-e? Egy pszich ne úgy gondolkozzon, ahogy én, általános okosságokat sok intelligens ember tud mondani, jóbarátok meg miegymás. De tőle mást várok: világítsa meg a dolgokat olyan perspektívából, ahonnan se nekem, se más ismerősömnek nem jutott volna soha eszembe nézni őket! Úgy kérdezzen, olyanokat mondjon, hogy teljesen kizökkentsen az addigi gondolatmedremből! Segítsen kibújni a saját fejemből, ha ezt nem éri el, akkor semmivel sem vagyok tőle előrébb.
KedvelésKedvelés
@GrA: Az már egy NAGYON rossz, sőt erkölcstelen pszichológus. Itt nem erről van szó, csak arról, hogy az sem jó pszichológus, aki nem ismeri fel a problémák valódi okait.
KedvelésKedvelés
@bogár: de lehet tudni, hogy ki az illető, megírom szívesen, de jobb lenne valahogy magánlevelezésben, nem szeretném támadásoknak kitenni őt azért, mert egyesek esetleg velem nem értenek egyet, ami persze teljesen rendben van.
KedvelésKedvelés
en nem ertek hozza, de nem az lett volna etikatlan, ha folytatja a kezelest es ugy probal meg felszedni? egyebkent szerintem is fel akar…
KedvelésKedvelés
Lucia, szerintem is fel akar szedni, de én ennek inkább örülök, minthogy egy szemét etikátlan köcsögnek tartanám.
Amúgy meg nem is csodálom a dolgot, ha tényleg annyira értelmes, akkor biztos neki is ritka felüdülés egy olyan nővel találkozni, aki az ő szintjén van.
Amúgy meg nem értem azokat, akik azt mondják, hogy rossz pszichológus az ilyen. Szerintem a rossz pszichológus az, aki akkor is folytatja a kezelést és elveszi a pénzt, amikor már nincs miért.
KedvelésKedvelés
@Bálint és c: én ezt a vitát nem tudom eldönteni. egyrészt tényleg meglepett a dolog, és támadtak paranoid gondolataim (de nekem azok a nyolcas busz vezetőjével kapcsolatban is támadnak), másrészt meg sem egy femme fatale nem vagyok, sem áldozattípus, és ez szerintem le is jön. és más aggodalomra utaló jel nem volt, egy alapvetően normális, felelősségteljes embernek tűnik az illető, pszichológusnak meg elég drága, és tényleg semmi kétértelműség nem volt a viselkedésében, szóval majd jövő héten kiderül, hogy mi van.
KedvelésKedvelés
Nem, Cé, igazad van teljesen, a régi barátok meg az ismeretlen/félismeretlen az pl. tökugyanaz, és biztos vagyok benne, hogy Lucia barátai nap mint nap elé állnak mind, és közlik vele, hogy intelligens, és így tovább, szóval teljes tévedésben élek. Éltem idáig, de szerencse, hogy te nem érted, amit írok, így legalább felráztál.
KedvelésKedvelés
az is lehet h a lucia nem olvassa a leveleimet
KedvelésKedvelés
kiszedtem, mert mage/mamzel blogjait nem kívánom reklámozni itt :)
KedvelésKedvelés
Szóval a valóságban nincs olyan nő, aki intelligens, meg akivel jó beszélgetni, a férfiak csak azért mondanak néha ilyeneket, mert ravasz módon hozzánőttünk a mellekhez (hogy szépen fejezzem ki magam).
bálint, ezen még gondolkozz, illetve kíváncsi vagyok arra is, hogy ezek szerint lucia összes fiúbarátja 1. évek óta csak az ágyába akar férkőzni, vagy 2. valójában tudja, hogy minden erre utaló jel ellenére ő NEM intelligens, és még csak beszélgetni se jó vele, de mazochizmusból azért mégis járnak kocsmázni vele.
böe..
KedvelésKedvelés
@Bálint: ezen én is csodálkoztam (mármint, hogy nem merült fel bennük, pedig elég paranoid emberekkel barátkozom). majd kiderül, de ha nem etikus pszichológus, akkor sincs rá szükségem, szóval ebben mindenképpen igazat mondott :)
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy egyik ismerősödben sem merült fel, hogy fel akarna szedni – a férfiakban sem? Én férfiként teljes felelősséggel kijelentem neked, hogy ha egy férfi egy nőnek olyanokat mond, hogy intelligensebb az átlagnál meg hogy érdekes vele beszélgetni, majd pedig elhívja kávézni, arra minden naiv kedves női gondolat ellenére szó szerint NINCS más magyarázat, mint hogy fel akar szedni. Nem kérdés.
És persze ez egyúttal mélyen aláássa a pszichológusi hitelét, de ha neked megfelelt, akkor jó, végül is az volt a lényeg, hogy jobban legyél, és mindegy, hogy szakszerű segítségtől vagy szakszerűtlentől leszel jobban.
KedvelésKedvelés
nem, nem a post miatt volt érdemes ezt elolvasni, hanem a vélemények miatt. ej-ej, mennyi mellékutcai piszó lelhető fel a neten.
nagyon izgalmas.
KedvelésKedvelés
Csatlakoznék azokhoz, akik szerint gyanús ez a pszichológus (pszichonalaitikus???). Az autós hasonlattal élve: az embernek nem általában kell vagy nem kell autószerelő. Ha karambolozol az autópályán bármilyen okból, és meg akarod szereltetni az autót, akkor is el kell vinned szervizbe, ha a másik fékje hibásodott meg, és emiatt szállt beléd. (Ettől még persze nem a pszichoterápia az egyetlen járható út.)
KedvelésKedvelés
szerintem is fel akar szedni. kivancsian varjuk az eredmenyeket.
KedvelésKedvelés
@ennnen : Lehet tudni, ki ez a jóember? Több ismerősöm is szeretne valakihez járni, de ilyen langyos fejsimogatósokhoz nem akarom elküldeni őket. Egyébként tökétetesen egyetértek…
KedvelésKedvelés
huha, arrabbtessekelned az energia-megvilagosultakat? ne az egyik kedvenc blogomban teritsenek. :P
KedvelésKedvelés
@hematoma: hogy este ne dolgozzak, meditáció (vagy akár csak leegyszerűsített technikák, koncentráljak a ki- és belégzésre, és a gondolatok támadása ellen (nekem az a bajom, hogy alvás helyett elkezd kattogni az agyam olyan dolgokon, amiken ezerszer végigkattogott már, és ezen felidegelem magam) mantrázzak valami egyszerű szöveget), illetve hogy valami zenére vagy sorozatra aludjak el, vagy vegyem fel a gyerek szövegelését, és arra, orbáncfű-tea.
KedvelésKedvelés
mik voltak az alvós tippek ha szabad?
KedvelésKedvelés
Az autós hasonlatban az van, hogy repülőt kell venni, és akkor mindegy, hány Trabant megy mennyivel hol. Mindez persze ezoterikusan. És néha sokkal könnyebb szembenézni azzal, hogy ez az egész a fejünkben van, mint hogy egy létező energiamező. A picsába már. Na.
KedvelésKedvelés
@ennnen: nem gondol csupa jó dolgot rólam (még mindig nem írok meg mindent a blogomban, bármennyire is úgy tűnik :)). azt gondolja, hogy nem pszichológusra van szükségem, és ezt igazából én is így gondolom. nem szakkönyvekből dolgozik, egy értelmes, gondolkodó ember(nek tűnik, és az én szempontomból ez a lényeg, amúgy ezt nem könnyű elhitetni velem).
KedvelésKedvelés
Kedves Lucia,
a pschichológusod sz*r. Ha jóindulatú is. Ez nem nagy csoda, szerintem kilencvenöt százalékuk az, és voltam én is ilyennél, aki csupa túl jó dolgot képzelt rólam, és nem is mertem neki ezekután a sűrű sötét mélységekkel előhozakodni, mert én sajnáltam már a végén belebarmolni az illúziójába, annyira beleélte magát.
Az ilyen fajta pszichológusok csak a tankönyvelméleteket és a felszínes, pszichológiai szakkifejezésekkel fölbélyegezhető PPProblémákat ismerik, és fogalmuk sincs a lélek igazi rejtelmeiről, a belső képekről meg még rengeteg minden másról, így nem is tudnak ezeknek a szintjén – tehát: igazából – gyógyítani.
A jó hír viszont az, hogy nem csak ilyen pszichológusok vannak. Én ráakadtam egy egészen kivételesre. Már az első kérdésétől fogva tudtam, hogy nem olyan, mint a többi, hanem egy IGAZI. Aki nem úgy lett az, ami, hogy tizennyolc évesen bemagolt egy valag szakkönyvet (én is végignyaltam ezeket még bölcsész-tanár koromban, tudom, mit érnek), hanem úgy, hogy élt, és rengeteg mindent megélt, és később lépett erre az útra. Ő soha nem hajtana el hülyeségekkel, mert teljesen egyértelmű, hogy amit te bajnak érzel, amögött egészen biztosan van valami nagyon fontos, esetleg nagyon fájó, de mindenesetre baromi lényeges.
Na, nem papolok tovább, de nekem (például) igenis óriásit változott az életem azóta, hogy vele találkoztam, pedig most épp külföldön élek, csak ritkán tudok vele találkozni. Pedig látszólag én is ilyen sikergyerek voltam világéletemben, de csak most látom, milyen elképesztő mellékvágányokon jártam annak idején! És most összehasonlíthatatlanul jobb! Tehát ennyi. Ne add föl.
KedvelésKedvelés
@Összeesküvő: aha, igen.
KedvelésKedvelés
És tényleg elmentek majd kávézni? Beszámolsz?
KedvelésKedvelés
Ez a beütöttem a lelkemet dolog tetszik. Mármint kifejezetten mókás hasonlat (ha a helyzet nemis perszeugyebár)
Ha lenne rá időm, elküldeném az egyik személyiségemet ehhez a jóemberhez beszélgetni :)
KedvelésKedvelés
@Összeesküvő: ennek nagyon örülök, hogy ezt mondod, mert ez az egyik ismerősömben sem merült fel, csak bennem (meg talán Bennennben), de ezek szerint nem én vagyok a világ legparanoidabb embere. viszont arra jutottam, hogy attól még lehet igaza (pláne, ha engem meg tud győzni), hogy hátsó motivációi vannak. amúgy meg egyrészt van egy csomó férfiismerősöm, akinek esze ágában sincs kikezdeni velem, de nagyon szívesen beszélget, másrészt meg nem az esetem (pszichológusok, pszichiáterek, bah), úgyhogy ha erről van szó, azt megszívta, de nem is viselkedett eddig félreérthetően, jegyezném meg a védelmében.
KedvelésKedvelés
@SyP: ja, ez az. van akinél működik, meg van akinél a placebo működik, meg van aki a szívverését tudja bizonyíthatóan szabályozni gondolati úton, az én szervezetem meg a xanaxot és a fogamzásgátlót írja felül hormonálisan, sokfélék vagyunk :)
KedvelésKedvelés
@Paramami: alaposan utánanéztem, azt tudtam, hogy nekem nálam idősebb és férfi kell (nem magánéleti szempontból :) csak különben nem tudtam volna tekintélyszemélyként kezelni), másrészt hozzám hasonló személy ajánlotta azzal, hogy nem csak képzett, de okos is (őt azóta is kezeli egyébként), harmadrészt a végzettségei (nem a papírjai, hanem az irányultsága) is meggyőztek, amikor kikérdeztem. meg ez a családállításos dolog is részben trükkös kérdés volt, mert ha olyasmit mond, amit nem tudok elfogadni, akkor a velem kapcsolatos véleményével is szkeptikus lettem volna.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez a pszichológus ki akart veled kezdeni, azért hívott kávézni, de van benne annyi szakmai etika, hogy pacienssel nem.
KedvelésKedvelés
@Tarhonyakártevő: tényleg csak azt tudom mondani, hogy keress rá neten (kábé az apakép meg anyakép meg egyéb családtag-kép tisztázása, csak olyan magyarázattal, hogy ezek egy energiamezőben vannak, amiben fel kell venni a nekünk megfelelő helyet, és el kell szakadni a görcsöktől, ilyen ezoterikusan, ilyesmi).
KedvelésKedvelés
http://www.aranybuddha.eu/ter%C3%A1pi%C3%A1k/csal%C3%A1dfel%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s/ – ez lenne? és ez működik?
Ja és Lucia, szeretünk. :)
KedvelésKedvelés
@Benenn: engem meggyőzött, és ez a lényeg :) én is szakmabeli vagyok, még ha távolságtartó is, nem naiv utcáról beeső. a családállításról meg gyakorlatilag ugyanazt mondta, mint te, csak az “én nyelvemre” lefordítva (itt nem részletezett okokból nálam ez a fajta “megélés” nem működne, de attól még másoknak ez lehet az egyetlen valóságos út).
KedvelésKedvelés
Nagyon örülök, hogy megtetted ezt a kört, és megerősítést kaptál, szerintem ez hosszú távon segít majd! Jó fej lehet a pszichológus, jó, hogy egymásra voltatok hangolódva. Hogy találtad egyébként, valaki ajánlotta?
KedvelésKedvelés
Mi a kockás piton az a családállítás?
KedvelésKedvelés
Szerintem nem jó pszichológust sikerült kifognod. Nem tudom ki lehetett az (én is szakmabeli vagyok), de a kávézásidőpontkérésnél már lehet gyanakodni. A családállításról meg: nagyon nem ugyanaz valamit tudni és megélni.
KedvelésKedvelés
:) Lucia, neked szep lelked van. A tobbi meg ugyis helyre fog jonni. Azert persze nem baj, ha idonkent ezt egy kivulalo szakember is megerositi, nem csak a kommentelok :)
KedvelésKedvelés