Na jó, Velvet cikkekkel kapcsolatban nem szoktam reagálni, de ezt most nem bírom ki (és nem azért, mintha felháborodtam volna, mert egyáltalán nem). Szóval Terabithia írt a férfira nevelésről a szokásos, átlagvagányságnál egy csipetnyivel szélsőségesebb stílusában, ami engem általában tökre szórakoztat, nem is maguk a cikkek, hanem utána a felháborodott, tollborzolós kotkodácsolás a kommentekben. Mert Terabithia provokatív, de nem hülye, ebben az írásában is végig vigyáz arra, hogy énüzenetekben beszéljen, nem minősít senkit, azt írja le, hogy ő hogy neveli a fiát, amire egy egészséges önértékelésű ember legfeljebb vállat von, hogy oké, így neveled, te tudod, virágozzék ezer virág, egy kevésbé ép önértékelésű ember viszont tudat alatt meginog a saját nevelési elveit illetően, mert oda van írva a képernyőre, hogy ő hogy neveli, én pedig nem úgy, akkor biztos baj van velem, rossz anya vagyok, de nem akarok rossz anya lenni, szóval akkor inkább süssük rá gyorsan, hogy vele van baj.
A provokatív sallangokat leszámítva nagyrészt egyetértek Terabithiával, és ha lányom lenne, nála észrevehetően másképp reagálnék bizonyos dolgokra, annak ellenére, hogy nagyjából egyforma embert szeretnék nevelni a lányomból és a fiamból, vagy éppen azért. Mert az elméleti lányom életében lesz egy csomó olyan dolog, amin nem segít a kényeztetés, vagy a puszi a homlokára, mert kamaszkorában és fiatal felnőtt korában át fogják majd vágni fiúk, csak hogy lefeküdjön velük (lehet azt mondani, hogy a szerelmi csalódás a fiúk életében is megvan, de a lányok kiszolgáltatottabbak egy kapcsolatban, mert a fiúk inkább a szexuális oldaláról közelítik meg a párkapcsolatot, a lányok meg inkább szerelmet szeretnének (nem azt mondom, hogy ez fekete-fehér, csak tendenciák), és szexet egyszerűen nem lehet hazudni, szerelmet igen), remélhetőleg legalább egy gyereket szül majd, ami borzalmas, és nem lehet megkönnyíteni, ha úgy jár, mint én, akkor havonta megtapasztalja alig enyhébb formában, hogy milyenek a szülési görcsök, (remélhetőleg) gondoskodnia kell majd legalább egy emberről maga körül folyamatosan, akkor is, ha fáradt, és úgy érzi, hogy nem bírja, valószínűleg neki is át kell majd még élnie, hogy ki nem mondva ugyan, de a közfelfogás szerint másodrendű állampolgár és munkavállaló, akinek többet kell bizonyítania, és kevesebbet kap érte cserébe, és eközben megtanul erősnek lenni, megtanulja, mi a fontos, és mi nem, tanul empátiát, önfeláldozást, kitartást, akkor is, ha mindig megpuszilgatom, amikor elesik.
A fiamnak sajnos vagy szerencsére nem kell ilyesfajta felnőtté váláson átesnie (ajánlott zenei aláfestés), mert manapság már nem kell önfeláldozni a hazért (hálistennek), megvédeni a családot az ellenségtől, elejteni a mamutot (vagy ha igen, a nők ugyanúgy elejtik a mamutot). A fiam gyerekét a felesége/barátnője fogja kihordani, megszülni és szoptatni egy olyan társadalomban, amelyik a nőtől elvárja, hogy akkor is tegyen valamit a családi kasszába, amikor a gyerekkel van otthon (vagy ne legyen vele otthon), de a férfitól nem várja el, hogy tisztába tegye a gyereket, vagy akár csak fogadja a védőnőt. És a férfiak kitalálnak ugyan maguknak mindenféle férfias játékokat, mint például a sportok, a hegymászás és a barlangászat, de ezek pont azért alkalmatlanok felnőtté válási rítusnak, mert nincsen semmi tétjük. Ha valaki versenyfutás közben kifullad és hánynia kell, akkor megáll és kilihegi magát, de ha szülés közben kell hányni, attól még egyúttal folytatni kell a szülést is, akkor is, ha nem bírja az ember, meg akkor is, ha elájul. Hegymászás közben meg lehet halni, ami tényleg tragikus, és nem kívánom senkinek, de hősiesség szempontjából az én szememben az ilyesminek éppen olyan súlya van, mintha valaki hullámvasutazás közben esik ki és hal meg, mert aki szórakozásból csinál valamit, az vállalja a következményeit (ezzel együtt mindenféleképpen támogatni fogom, hogy a fiam/lányom sportoljon valamit, mert attól is erősödik és boldogabb lesz, jobban megismeri a saját testét és korlátait, meg mittudomén).
Szóval a fiamat nekem kell majd megtanítanom igazi férfinak (felnőtt embernek) lenni, hogy nem kell amiatt sírni, ha kicsit beüti a térdét az ember (a lányom felnőttkorára sajnos nélkülem is megtanulja, hogy milyen az, ha tényleg fáj valami), hogy egy igazi férfi akkor sem ereszkedik le a nyafogásig, ha nyafogással elérné, hogy vegyek neki csokit (a lányom legkésőbb felnőttkorában nélkülem is megtanulja, hogy nyafogással a számára fontos dolgokat (egészséges gyerek, stb) nem tudja elérni, csak ha tesz is értük valamit), hogy a gyengébbekkel szemben önként háttérbe szorítjuk a saját érdekeinket, és átadjuk a helyünket az idősebbeknek, akkor is, ha ellenszenvesek (a lányomnak felnőttkorában valószínűleg a családja összes tagjával szemben háttérbe kell szorítania magát időnként nélkülem is), és hogy a gyengébbeket és az első pillantásra lúzereket nem bántjuk és nem csúfoljuk (a lányom nélkülem is át fogja élni, milyen az, amikor nem vesznek valakit annyira komolyan, csak mert nő, és ebből tanul majd empátiát nélkülem is).
És ezért van az, hogy a lányomat kicsit jobban kényeztetem/kényeztetném majd, amíg még megvédhetem a dolgoktól, a fiamat viszont keményebben fogom, és igenis elvárom, hogy ne nyafogjon minden hülyeség miatt, tanuljon önuralmat, legyen majd képes kicserélni a kereket az autón, adja át a helyét a nőknek és az idősebbeknek (villamoson belüli állóképességben versenyezzen, ne abban, hogy ki tud messzebbre ugrani, az ebből a szempontból csak majomkodás), hogy ne éljen vissza a kiszolgáltatottabbak kiszolgáltatottságával (amibe az is beletartozik, hogy ne hazudjon olyasmit nőknek, amit nem tart majd be), lehetőleg csináljon valami olyat, ami számít, valami maradandót, építsen házat, írjon könyvet, ültessen fát, és ehelyett ne pepecseljen mosogatással meg balettal meg cukrászattal, mert az egy férfitól a könnyebb út választása lenne, de tartsa tiszteletben azokat, akik ezeket elvégzik helyette (na jó, a balett-táncosokat nem muszáj), ne rombolja a munkájukat, ne nézze le őket, és ha a csaja nagyon fáradt, akkor igenis mosogasson el helyette, mert az igazi férfi, az olyan. Mert ezekre nekem muszáj megtanítanom, és ebbe az is beletartozik, hogy nem ugrok majd pátyolgatni, ha elesik a bicajjal, és elvárom, hogy bizonyos szintig intézze el maga a vitás ügyeit a kortársaival, és ne kezdeményezzen verekedést, de legyen képes megvédeni magát, és ne futamodjon meg a kihívások elől, legyen szó köpőversenyről, vagy a kisebb megvédéséről (azt azért majd igyekszem időben tisztázni vele, hogy a néptánc nem kihívás). Mert rajtam múlik, hogy igazi férfi legyen majd belőle.
settenkedve lopakodó 
Részegszamár, én sem emelem fel a lányomat, ha elesik. Ugyanis magától feláll, és megy tovább. Nem csinál problémát abból, hogy lehorzsolódott a térde. Biztos én is túl alfahímesen neveltem. :)
KedvelésKedvelés
Részegszamár: szerintem mindenki csak “alapjában véve” jó anya, tökéletes szülő nincs, és olyan sincs, aki pontosan mindenben úgy neveli a gyerekét, mint én, erről szólt ez a kifejezés :) És szerinted kinek az értékrendjét kellene átadnom a fiamnak, ha nem a sajátomat?
KedvelésKedvelés
“A fiam gyerekét a felesége/barátnője fogja kihordani, megszülni és szoptatni egy olyan társadalomban, amelyik a nőtől elvárja, hogy akkor is tegyen valamit a családi kasszába, amikor a gyerekkel van otthon (vagy ne legyen vele otthon), de a férfitól nem várja el, hogy tisztába tegye a gyereket, vagy akár csak fogadja a védőnőt.”
Hát nem tudom mit várt el tőlem a társadalom, meg kicsit le is szarom, ellenben azt tudom, hogy a gyerekem mit várt el tőlem, amikor összeszarta magát, ha érted mire akarok kilukadni.
És nem azért pelenkázom át, mert hős vagyok, sőt leszarom, hogy ez machismo-e vagy se.
Sőt, a védőnőt is fogadtam, igen helyre kis jányka volt :)
Értem amit irsz, tetszik is és sok igazság is van benne, csak a fentieken megakadt a szemem. De nem azért adjuk át a helyet a villamoson, mert igazi férfiak vagyunk, hanem azért, mert vannak bizonyos alapértékek, amelyek mentén éldegélünk. A padlóra se azért nem köpünk, mert tilos.
Az, hogy mennyire fontos amit mondasz, jól példázza, hogy én kiválóan tudtam csajozni azzal a készlet jótanáccsal, amivel anyukám látott el. (lányoknak nem jó hideg kőre ülni, azért van a pulcsim, ugyebár, kinyitott ajtók, stb. ezer apróság) Mindig, minden nőnél működött, talán pont azért mert nincsenek szokva.
KedvelésKedvelés
Én meg összeköltözöm majd Terabithiával, úgyis szó volt róla már köztünk párszor, öt gyereket simán koordinálunk együtt. :)
És igen, igaza van Luciának: 12 év alatt egy, azaz egy darab apukát ismerek, aki _végig_ ott van a lányával, ha kell, akkor három hónapig is beköltözik a kórterembe, és _mindent_ ugyanúgy csinál, ahogy az anyuka, tudja dializálni, tudja, hogy mennyi káliumot szabad a szervezetébe vinni, tudja, hogy mennyi folyadékot ihat, anélkül, hogy ödémás lenne, és ez szívproblémát okozna, tudja, hogy neki két óránként lázat kell mérni, stb. És nehezített pályaként a kislány nem hall.
Szóval, van ilyen is, de csak egy darab. (A statisztika négy kórház, és 12 évnyi egészségügyben, különböző osztályokon töltött személyes élmények alapján készült, erőteljesen szubjektív.) :)
KedvelésKedvelés
Párom másodszülött fiú a nagyobb fiú után. Bátyja “férfiállat”, elég agresszív, hangos, uralkodó tipus, párom visszahúzódóbb, csendesebb, de porszívózik, együtt főzünk, mellettem volt a szülésnél, simán ment gyógyszertárba babacuccokért, amikor én a kórházban voltam stb. Nem sír, de a férfias-nőies skálán kb. középen van – néha hiányzik nekem belőle az “állat”, de mit tegyek, ilyen és én szeretem :) A lényeg, hogy bevallottan lányt szerettek volna másodiknak és szerintem ez az oka, hogy bár a két fiú egy családban, egy mintát látva nőtt fel, mégis nagyon különböznek. Számít a nevelés, bár én is úgy gondolom, hogy a gyerekekre nagyobb hatással van amit látnak, hogyan élnek a szülei, mint a direkt nevelés.
KedvelésKedvelés
Bocs, nem kötekedés, de az “alapjában véve jó és gondoskodó anya” jobb lenne alapjában véve kifejezés nélkül. Alapjában véve minden ember ártatlannak születik… Alapjában véve itt mindenkinek igaza van. És alapjában véve jó anya mindenki, aki mellett a gyereke nem éhezik és nem jár koszos ruhában. De aki nem emeli fel az elesett tíz éves fiát, mert tanulja meg, hogy a férfiak /?!/ nem sírnak, az nekem alapjában véve sem… és most nem hisztizésről beszélünk. Mi lesz legközelebb? Nem varratja össze a sebet, mert a férfiak tanuljanak meg fájdalmat elviselni? Nem akarlak magamra haragítani, de ha úgy gondolod, hogy “nyilvánvaló, hogy az ember olyan férfit nevel a fiából, amilyen számára az ideális pasi, ezt hívják úgy, hogy az értékrend átadása, nem?”, akkor – bár miért is hinnél nekem? – a válasz nem. Ezt másként hívják. Remélem rá fogsz jönni, és el fogod kerülni.
KedvelésKedvelés
Nem szeretem a “nevelés” szót, ha nem muszáj, nem is használom, azt hiszem, nem is igazán értem, mit jelent. Én csak úgy együtt éltem a gyerekeimmel. Ez az “értékrend átadása” egész jó. Nem is kell átadni, átmegy az.
KedvelésKedvelés
Én csak azt szeretném mondani, hogy én tökre szívesen járnék olyan fiúval, akit Lucia nevel.
És szerintem nyilvánvaló, hogy az ember olyan férfit nevel a fiából, amilyen a számára ideális pasi, ezt hívják úgy, hogy az értékrend átadása, nem?
KedvelésKedvelés
S, azért a fiammal is pillanatnyilag arra megy el a legtöbb közös időnk, hogy puszilgatom, csikizem, és a földön hempergek vele, de arra tényleg jobban fogok figyelni, hogy ne nyafogjon, ne hisztizzen, ne akkor éljen lelki életet, amikor éppen csinálni kell a dolgokat. ha meg lesz valaha lányom, őt igenis jobban megvédem majd, ha bántják, és többet sírhat a vállamon, ha az élet bántja, de ő is a lehetőségeimhez képest arra lesz nevelve, hogy megfeleljen a helyzeteknek. amikor bármelyiknek valami komoly baja lesz, mindkettőjük mögött ott leszek természetesen.
KedvelésKedvelés
Időközben rájöttem, hogy lehet, hogy abból vannak a félreértések, hogy úgy tűnhet, mintha szerintem a pasiknak nem lenne otthoni feladatuk. Ez nem így van, csak szerintem egy kapcsolatban nem pontosan ötven százalékban kell teljesíteni mindenből, hanem mindenki képességei és hajlamai szerint. Az a jó, amikor egymás képességei és hajlamai kiegészülnek. és vannak veleszületett és akaratlanul is belénevelt különbségek a pasik és nők között, a veleszületett például az én esetemben az lehet, hogy bármikor összeállítok ugyan egy ikeás polcot vagy szekrényt, de az emeletre felvinni nem fogom tudni, és a magasan lévő villanykörtét sem fogom elérni, hogy kicseréljem, illetve a kerékcsere ugyan megy, de sokkal több fáradsággal, mint egy pasinak, ezek megoldása az én háztartásomban a férfimunkák közé tartoznak. (részben) belénevelt, hogy autót vagy videót szerelni sem tudok, viszont bár nagyon sok pasi mosogatott már nálam, én sokkal alaposabban csinálom bármelyiknél, és kevésbé tartom idegesítő feladatnak. és biztos van olyan kapcsolat, ahol a nő szerel és emelget, és a pasi imád mosogatni, ami tök jó, ha működik, de szerintem nem ez az általános. és nem akarom, hogy a fiam ne tanulja meg megcsinálni az általam férfifeladatoknak tartott munkákat, amelyeket esetleg még élvez is, csak azért, mert én arra helyezem a hangsúlyt, hogy mosogatni márpedig mindenkinek egyformán kell, szóval nem erre fogom helyezni a hangsúlyt :)
sírni meg ne sírjon ok nélkül, de a plüssállatokat ne csapkodja, hanem kedvesen simogassa, ezt már sikerült is elsajátítania, nagyon büszke is a produkcióra, és remélem, arra is büszke lesz, ha a nőit majd nem csapkodja semmilyen téren, hanem kedvesen simogatja :)
KedvelésKedvelés
A Velveten muszáj kommentvadász túlzásokkal élni :), különben lecsúszik a cikkek átlagszintjétől :). Én is bírom a provokatív írásait, főleg az a szórakoztató, amikor az Istenadta Nép egy az egyben úgy veszi, hogy ennen életét örökíti meg fényképpontossággal :), és hörögnek minden részleten.
KedvelésKedvelés
valahogy úgy éreztem, h míg a lányodat kényezteted, h felkészítsd az életre, mely számára tuti nem lesz habostorta, és a fiadat is kezdetektől úgy irányítod majd, h helyzeteknek, szerepeknek feleljen meg.
de lehet, h csak túl sokat láttam bele a poronytos írásból (ami nagyon nem tetszett) a tiédbe.
KedvelésKedvelés
Gra: lehet, hogy nálam az adja a pluszt, hogy én azért követem Terabithia munkásságát, van róla egy kialakult képem, ami szerint ő egy alapjában véve jó és gondoskodó anya, és a költői, kommentvadász túlzásait egyszerűen nem veszem figyelembe :)
KedvelésKedvelés
Nemisbéka, szerintem is nagyon szerencsés vagy, és én nagyon sok mindent megadnék, ha időnként akár egy napra olyan pasira tudnám bízni a gyereket, mint a tiéd, benne tényleg megvan az a (jó értelemben vett) női érzékenység, de nem ez az általános :)
KedvelésKedvelés
Nagyon fontos dolgoról írtál Lucia! REngeteg baj forrása manapság, hogy sokan a (vélt) egyenlőség nevében egyformán nevelik a fiúkat és a lányokat. Szerintem éppenhogy vissza kell adni a férfiaknak a férfiséget, pont azt amit mondtál, a rövidtávú kemelkedő teljesítményeket. Szerertek diplomatikusan fogalmazni, de aki azt mondja, hogy a fiúk és a lányok egyformák, annak azt ajánlom, hogy figyeljen meg sokáig egy ovis csoportot, és hamar rá fog jönni, hogy nincs ez így. Szerintem nem az az emancipáció, hogy traktorra ültetjük a nőket és fakanalat adunk a férfiak kezébe – némi költői túlzással persze. Sokkal jobb inkább tudomásul venni a természetes különbségeket, és megtanítani mindkét nemnek, hogy a hozott készletével miként tud úgy gazdálkodni, hogy az jó legyen mindkét félnek. Vegyük példának az agressziót. Tény, hogy a fiúk (tendenciában) agresszívebbek. Nem kiölni kell ezt, az úgysem fog sikerülni. Meg kell tanítani inkább őket arra, hogy mit kezdjenek ezzel a késztetéssel úgy, hogy ne ártsanak vele.
Szóval értem jól, amit mondasz.
(Amúgy 20 éve figyelem a kamasz fiúkat és lányokat elég nagy tömegben naponta tanárként, úgyhogy a megfigyeléseim már olyan számosak, ami alapján rajzolni merészelek tendenciákat.)
KedvelésKedvelés
szerintem “igazi ferfit” (azert tettem idezojelbe, mert nem szeretem ezt a kifejezest, de ha mar ti ezt hasznaljatok, akkor en is) nevelni csak kello erzekenyseggel lehet, a sors ironiaja, hogy a nagyon karakan, kemenykezo, eroszakos anyukaknak mindig csendes, visszahuzodo, tulerzekeny gyereke lesz. Tehat szerintem ha ez a velvetes csaj ilyen stilusban neveli a gyereket, akkor nagyobb eselye van annak, hogy szegenybol megis varrono lesz, minthogy igazi ferfi. Lucianak inkabb van eselye, mert o esszel nevel, es nem indulattal.
KedvelésKedvelés
Nézd, nem akarunk belőlük anyukát faragni :), ez tény. Tejet tudott neki melegíteni, a tápszert mai napig ő csinálja meg hajnalban, bolti kaját tud neki adni, tény, hogy főzni nem főz, de ez teljesen korrekt :), a konyha az én szeretett terepem. Viszont iszonyúan ismeri a gyerek minden rezdülését, szerintem anyai szinten (fáradt, éhes, bújós, stb.) és ezzel kevesen vannak így. A 14 hónapos gyerek édeskettesben ment vele haza 3 napra, és a fentiek miatt tökéletesen tudott pótolni, nagymamai segítséggel. Ez szerintem tök jó, és nagyon szerencsésnek érzem magam.
KedvelésKedvelés
Tilosaz: bennem a (magyar) néptánccal szemben egy zsigeri ellenérzés van, amit meg tudnék racionalizálni, de szerintem inkább ne figyelj, ha néptáncról írok, mert ebben a kérdésben még a barátaimmal sem tudok egyetérteni, ez van. éppen úgy taszít, mint a giccses rózsaszín vízeséses festmények.
a balett-táncosokkal meg az a bajom, hogy az megint olyan, hogy egy pasi beleöl egy csomó energiát, viszont nem alkot valami maradandót vagy akármi, hanem egyszerűen csak látványra szép dolgot csinál. nekem ez ugyanaz a kategória, mint ha egy pasi reggel fél órát sütögetné a haját, meg sminkelne, meg válogatná, hogy mit vegyen fel, hogy igazán szép legyen, ettől bizarr. én szeretném, ha a fiam valami konstruktívabbat kezdene az életével. ha belettiskolába akarna járni, hát beiratnám, de előtte mindenképpen gondoskodom róla, hogy az összes alternatívából választhasson :)
KedvelésKedvelés
S, én ezt nem értem, ennyire érthetetlenül fogalmaztam, vagy ilyen hosszú volt a bejegyzés, hogy mindenki ennyi olyat belelát, ami nem volt ott?
én szerintem sehol nem céloztam olyanra, hogy tanárkodni, vagy fiúkkal focizni és játszani férfiidegen dolog lenne, sőt. azt is írtam, hogy mint nálatok, az a helyes, ha a pasi is hang nélkül besegít az otthoni dolgokba, amikor a másik fáradt. mi a konfliktus forrása?
KedvelésKedvelés
Szörp, nemisbéka: én nem vitatom, hogy férfiak is képesek pelenkázni, főzni, meg mittudomén, de nekik ez sokkal kevésbé jön természetesen hosszú távon. egy jellegzetes példa erre a PIC, ahol az apukák is nagyon szerették a gyerekeiket, de kábé hetente egyszer jártak be hozzájuk, pedig minden nap megtehették volna legalább egyszer, az anyukák viszont napi többször. és pl. Viv szerint más kórházi osztályakon is ez a helyzet. én látom magam előtt azt a pasit, aki este vállalja a fürdetést, szükség esetén pelenkáz és etet, de azt nem látom, aki segítség nélkül napi kétszer főtt kaját pacsmagol neki, mint én, három óránként pelenkáz és etet, rögtön észreveszi, ha pirosabb a popsija a szokásosnál, satöbbi, satöbbi, hosszú távon, és mindezt nem kényszerítő körülmények miatt (anyuka halála, ilyenek), hanem magától. Tudtommal Nemisbéka férje (aki tényleg egy angyalkincs mellesleg) sem ezt és nem így csinálja, mások magánéletét nem ismerem még ennyire sem. és mindig vannak kivételek persze, de az általános tendencia azért nem ez. A férfiak genetikailag, evolúciósan a rövidtávú, kiemelkedő teljesítményekben jobbak egyértelműen nagyon sok téren, a nők meg a hosszú, kevésbé látványos, de folytatólagos dolgokban.
KedvelésKedvelés
az én férjem “igazi férfi”, szerel, barkácsol, hegeszt, fest, épít, fúr, farag, izmos, sportos, kemény, de kedves, és nem mellesleg tanár (ami tipikusan női szakma mostanság). szóval gyerekeket okít minden nap.
aztán hazajön, és a 2 fiúnkkal focizik, kirándul, fest, meg gyurmázik. aztán van, h én sokáig dolgozom, akkor főz. rendet is rak.
ezek a sztereotípiák, amiket írsz, hülyeségek.
nagyon drukkolok, h a köv. férfi az életedben bebizonyítsa ezt neked!
és kérlek, semmiképen se neveld a mucit a csalódások miatt úgy, ahogy leírtad, mert akkor ő sem lesz jófej, hanem pont olyan pasi, akitől a lányodat már most félted..
KedvelésKedvelés
Részegszamár: Terabithiánál az általam “provokatív sallangoknak” nevezett dolgok azok, amik tenyérbemászóak, szerintem, azoktól el is határolódtam.
Másrészt meg valóban arra fogom tanítani a fiam, hogy ne hagyja el a gyerekét, de ezt úgy, hogy a gyerek felelősség, ügyesen válasszon anyukát, viszont ha valamerrefelé elkötelezte magát, akkor ahhoz tartsa magát, amennyire tudja. engem nem azért hagytak el, mert egy borzadály volt az életünk, a gy.a. még pár nappal a dolgok kiderülése előtt is azt bizonygatta, hogy ő mennyire nem akar elköltözni, meg össze-vissza hazudozott mindenfélét, csak amikor azzal vártam haza, hogy tudok mindent, nem maradt más választása. azt biztos tudatosítani fogom a gyerekben, hogy kifejezetten csúnya dolog, ha otthon mindent elintéznek az ember helyett, a közös gyerekkel kapcsolatos dolgokat is, meleg vacsorával meg a szexuális szolgáltatásokkal kezdve a tiszta ruháig mindenfélével várják, és ezért az ember cserébe csak szemétkedést, hazugságokat, meg a szennyestartó mellé ledobott szaros gatyáját adja.
másrészt meg a gyerekeknek születéskor van egy temperamentuma és pár örökölt mozdulata és jellegzetessége, de a szerepeit, azt, hogy a kapcsolataiban hogy viselkedik, hogy milyen az erkölcsi hozzáállása dolgokhoz, nagyrészt a szüleitől tanulja (ebben javarészt az összes pszichológiai elmélet egyetért). Nem véletlen, hogy a profilerek a sorozatgyilkosok tettei alapján nagy biztonsággal be tudják lőni a családi hátterét. és az első hat év különösen fontos ebből a szempontból, akkor rögződnek a tudatalatti ősminták, kábé onnantól fogva inkább tudatosan formálódik az ember, az pedig bonyolultabb.
KedvelésKedvelés
Szörphöz csatlakozva: ahhoz nem értek, hogy genetikailag mennyire van kódolva, de szerintem jelentős része szocializáció/nevelés kérdése. Magyarország még messze jár a gyesen lévő apukáktól, meg alternatív megoldásoktól. Amikor a magyar védőnő megtudta, hogy mikor kell (részmunkaidőben) visszamennem a gyerek mellől dolgozni, majdnem hörgött, hogy hát akkor bölcsődébe kell adnom? Nem, mondtam, az apjával lesz otthon. Erre nemigen tudott mit lépni, látszott rajta, hogy nem tartja ideális megoldásnak :), de apuka ellen azért nem mert hörögni.
KedvelésKedvelés
Hm. En Svedorszagban elek. itt az apukak (is ) vannak gyesen, a parom, takarit, vasal, mosogat es meg foz is neha. A huga babajanak elobb cserelte a pelenkajat mint en. Emelett kuzdosportol es igen ferfias nem csak kulsoleg. (Sirni nem szokott:))… Sot van neki rendes munkaja is…:)
Ezt csak arra reagaltam volna, h mennyire is van ez genetikailag kodolva. Szerintem semennyire.
KedvelésKedvelés
Namost lányom van, egyelőre mérsékelten vagyok on :), de a pasimat igazinak tudnám minősíteni :). Fél napokat van együtt a gyerekkel minden áldott nap egyedül, pelenkáz (kifejezetten nehezményezte, hogy Ferihegyen a női mosdóban van a pelenkázó, nem túl PC módon), eteti 6 hetes korától ő is, mosogat, mos, vasal, takarít, de ugyanúgy edzésre jár, összeül a haverokkal, tudomásom szerint nem csal meg :). És így kaptam készen :), anyósomnak örök hála, majd alkalomadtán elkérem a nevelési útmutatót :). De tény, nem ő az általános, csak akartam jelezni, hogy van ilyen is.
KedvelésKedvelés
Ja és még valami! Azt írod, Neked kell majd megtanítanod arra, hogy milyen egy igazi férfi. Minden tiszteletem, de Te maximum arra tudod megtanítani, hogy szerinted milyen egy igazi férfi. Ebben a szemléletben pedig mindaz a csalódás benne lesz, amit Te szenvedtél el a férfiaktól. Pl. helyzetedet tekintve nyilván arra neveled majd, hogy egy igazi férfi nem hagyja el a gyerekét. Ez így kimondva helyes. És akkor is kitartasz majd emellett, amikor a felnőtt Muci elvesz valakit, akiről a gyerekük megszületése után kiderül, hogy nem a megfelelő társ, egy borzadály az életük, a felnőtt Muci csak szenved a kapcsolatban, rámegy az élete? Feláldozod-e majd a fiad lelki és akár testi egészségét, életminőségét, az Általad meghatározott Igazi Férfi eszményképért? Nem elbizonytalanítani akarlak (nem is tudnálak), és befolyásolni sem, de szerintem egy fiúból nem NEVELIK az igazi férfit, hanem vagy azzá lesz, vagy nem. Amit a szülői háttér megtehet, az általuk kívánatosnak tartott tulajdonságok szelíd erősítgetése, és a példa.
KedvelésKedvelés
Lucia: ez a “nature-nurture” dolog azért szerintem nem ennyire egyértelmű. Oké, a nőkben működnek bizonyos ösztönök, amelyek a férfiakban nem, ezt elismerem. de ezeknek általában a gyerek egész kicsi korában jut a legfontosabb szerep (a szoptatás pl. egészen behatárolt időben). Pelenkázni meg a férfi is tud, meg mesét olvasni is, sőt, uram bocsá’ főzni is. Az, hogy ezekre nincs szeme – hát lehet, de én azt gondolom, inkább nincs rá akkora társadalmi elvárás, míg a nők felé igen nagy a nyomás ez ügyben. Ez persze csak magánvélemény, mint ahogy az is, hogy szerintem nem a természet megerőszakolása (legfeljebb a férfiak kényelmes életéé), ha a házimunka, főzéssel együtt nagyjából felesben megy (nyilván nem szigorú elszámolással, csak úgy kábé, ahogy esik, úgy puffan alapon).
Szóval én büszke lennék a fiamra, ha majdan pelenkázni látnám, meg takarítani.
KedvelésKedvelés
Hát Lucia… azért gondold át ezt még egyszer. Mármint ezt a nagy egyetértést Terabithiával. Mert ebből az írásból csak úgy süt az eltorzult lélek diktálta agresszió. És nem lesz attól még puhapöcs lúzer egyetlen fiú se, ha nem abriktolja, “légy férfi” felkiáltásokkal egy keménypöcsű, vastökű anyuka…
KedvelésKedvelés
és elolvastam a velvet-cikket is. nem értem, mia baj azzal, ha egy férfi ráül a budira, és nem pisálja le. igazából nekem ezzel az egész cikkel kapcsolatban csak egy problémám van: ebben az “embert faragok belőled, ha kell, baltával is” – mentalitásban hol a gyerek akarata, egyénisége? és ha ő balettáncos, zongoraművész, vagy akár kertitörpe akar lenni, jön az anyja és jól leneveli róla? na de whatever, legalább a gyerek nem kell azon gondolkozzon kamaszkorában, hogy mi ellen lázadjon.
KedvelésKedvelés
Nekem errõl az ugrott be, hogy a múltkor volt a rádióban, hogy Vegasban vagy hol egy nõknek rendezett pókerversenyt egy férfi nyert meg, mert a szabályok nem tiltják, csak nem illik, hogy férfi induljon egy nõi versenyen. Egy mellrákos nõ lett a második. :-S
KedvelésKedvelés
nekem is van sok néptáncos ismerősöm, sokáig táncoltam én is, és azért abban is lehet kemény munka. és vannak köztük is hülye népnemzetiek a prekoncepciójukkal, de normális emberek is. ott, ahonnan én jövök, néptáncolni legalább annyira normális és átlagos dolog, mint kocsmázni.
KedvelésKedvelés
Köszi ezt a posztot, tényleg összeszorult közben kicsit a gyomrom.
KedvelésKedvelés
Az ilyen barátnéját/feleségét boldoggá tévő, kiváló apukává alakult saját fiúval való kocsmázásokat Lucia is nagyon fogja élvezni.
Jó, ha egy anya gondolkodik, na. Lehet, h. az nem divatos hormonális, de hosszú távon bejön.
KedvelésKedvelés
E tárgyban mindig kotyoghatnékom támad: az, hogy “igazi férfi” (“rendes ember”, ilyesmi) keletkezett, az anyuka számára akkor derül ki igazán – bár már korábban is gyanús -, amikor van elégedett társ is, akivel együtt “i.f.” meglehetösen megbízhatóan bírja nevelni anyuka unokáit. Jó a kiváló apákkal olykor beülni valami kocsmába, főleg, ha az illetők az ember saját fiai.
KedvelésKedvelés
Dweyra: ezt a részét nem fejtettem ki nagyon, de nem az edzőteremmel meg a kocsmával van a baj, biciklizni meg kocsmába én is el tudtam járni, nem azon múlik. de a férfiak nem tudnak szoptatni, nincs bennük meg az a folyamatosan gondoskodó ösztön, ők vészhelyzetben jók, ezért szerintem minden korban a nőkre hárul a gyerekek nevelése, ami eleve sok lemondással jár. másrészt az szép elmélet, hogy a meleg vacsora és a rendrakás mindkét ember feladata, de a gyakorlatban erre sincs szeműk, kitartásuk és állóképességük a férfiak nagy részének statisztikailag, evolúciós okokból, mivel az ilyen fészekrakásosdi mindig a nők feladata volt. persze bizonyos mértékig meg lehet erőszakolni a természetet, de szerintem mindenki jobban jár, ha a pasik valami mással kompenzálnak :)
ez a sírás olyan dolog, hogy persze, elméletben mindenkinek joga van rá. és ha valami megoldhatatlan nagy baj van, akkor szomorúságból oké. de nekem egy olyan öcsém van, aki gyerekkorunk óta mindent sírással-üvöltéssel zsarol ki mindenkiből, olyan apám van, aki önsajnálatból bármikor képes sírni, de akkor nem zokogott, amikor a lánya fejét ütötte ököllel, csak mert felidegesítették a munkahelyén, a két megcsalós pasim közül az egyik olyan volt, hogy amikor kiderült, hogy hosszabb távon megcsalt, rengeteget hazudott, meg mittudomén, és szemtől szembe kidobtam, akkor elbőgte magát, hogy ezentúl kivel fog ő sms-ezni. Ugyanakkor a nem, vagy csak komoly okból síró pasijaim általában sokkal korrektebbek voltak, és az élet más területein is jobban észnél tudtak lenni és uralkodni magukon, szóval én egyértelműen a nemsírós pasik pártján vagyok :) de nők se hisztizzenek.
az én fiamnak is vannak plüssálatai, mondjuk nem érdeklik, de az, hogy egy kisgyerek mivel játszik, szerintem nincs kihatással azokra a dolgokra, amikről írtam :)
KedvelésKedvelés
Lucita: az apukák jó esetben jó példát mutatnak ebben, nálunk ez mondjuk ugye nincs meg, de azért biztos lesznek még igazi férfiak a gyerek életében. amúgy meg ezen még nem gondolkoztam, hogy a lányok mit fognak gondolni, de a plázacicák nem érdekelnek, a normálisabb lányoknak meg szerintem minden korban tetszik az ilyesmi.
KedvelésKedvelés
Az általam ismert balettáncost fél lóba öltözve gyakrabban láttam, mint harisnyában, de ő fénykorában sem volt az az áttetsző csontú lírai alkat. Inkább az olyan szerepeket osztották rá, amelyeket egy bölénnyel a foga között táncol az ember. Nagyon elegánsan tudott bölénnyel a foga között táncolni.
És bár a kommentek a könnyebb ösvényen indultak el, ez egy fontos írás.
KedvelésKedvelés
Sok mindennel egyetértek nálad is, meg Terabithiánál is, meg egy-két dologgal nem (amúgy meg virágozzék, satöbbi :) ) Inkább az utóbbiakat sorolnám, az rövidebb.
Szóval nagyon remélem, hogy mondjuk úgy húsz év múlva viszonylag kevés lánynak kell majd háttérbe szorítania magát a családtagjaival szemben (mondanám, hogy örömmel látnám, ha már most sem szorítanák, de sajna tisztában vagyok a realitásokkal). Mert mondjuk azt látnák az anyukájuktól, hogy ő is kivívja magának a szabadidőt, neki is épp olyan joga van edzőterembe menni, kocsmázni menni, satöbbi, mint apukának, akár a meleg vacsora és a rendrakás rovására is (ami ugye kettejük műve, nem egyszemélyes feladat). Ésatöbbi, ésatöbbi.
Meg azt is szeretném, ha a húsz év múlvai pasik átadnák a helyet az öregeknek a buszon, de mernének sírni, ha úgy érzik, sírni kell. Nem azért, mert puhapöcsű lúzerek, hanem mert nem tanulnák meg, hogy egy férfi nem sír. De. Egy férfi is sír, legfeljebb jól titkolja, ami nem egészséges.
És hogy a gyakorlatról is beszéljek: nem ugrom oda a fiamhoz minden esésnél, de nem azért, mert fiú, hanem azért, mert jöjjön rá, hogy van, ami fáj, meg van, ami nem, akár fiú, akár lány. Indokolt esetben viszont igenis pátyolgatom, mert az neki is jár. És vettem neki babát, mert határozottan arra volt igénye (mindenkitől lenyúlta a játszótéren). Legfeljebb pelenkázni fog, meg majd fogadja a védőnőt… :)
KedvelésKedvelés
egyszerre tartom mókásnak, szomorúnak és iszonyú vagánynak, hogy egy nő képes arra, hogy “igazi férfit” neveljen.
kérdés: vajon az a férfi csak az anyja elképzelése szerint lesz igazi férfi, vagy majd a korosztálya női is azt gondolják róla, hogy az? érted, ugye, hogy nem egyforma értékrend szerint nevelünk/élünk, ami neked igazi, vajon nekem is az?
azért kérdem, mert magam is erre törekszem, bár én a “rendes ember” kifejezést szoktam használni.
KedvelésKedvelés
szkifi: a néptáncosok is kitartóan… :)
Lucia: egy legényest megtanulni és jól eltáncolni kihívás, de a többi részemről is áll.
KedvelésKedvelés
A balett-táncos fiúk hülyén néznek ki harisnyában. Akármilyen szép testük is van sajna.
KedvelésKedvelés
Hat… tenyleg szeressetek Luciat. En szeretem.
KedvelésKedvelés
nyina: …es kitartoan tudnak szurni!
nem penyeskednek egy menet utan…
KedvelésKedvelés
Lucia, most kaptál egy csillagos ötöst egy sokgyerekes, sokunokás nénitől, akinek valszeg nemcsak úgy egész véletlenül vannak igazi férfi kölkei, meg olyan igazi lányai, mint te.
KedvelésKedvelés
Azta. Én ezt most megkönnyeztem kicsit. Mert eszembe jutott, milyen kevés igazi férfi van, hogy mennyi múlhatott az anyukáikon, és mennyire nem tehet már egy barátnő semmit vagy csak keveset. Meg hogy milyen jó, hogy voltak, vannak azért ilyen anyukák. Meg, meg, meg… Vagy buta módon a hormonokra fogom, a nőket úgyis az irányítja. ;)
Köszi.
KedvelésKedvelés
Szkifi, kezdesz meggyőzni :)
KedvelésKedvelés
amugy ez szerintem csak azert van, mert eleg zart vilag, es altalaban nem sok balettost ismerünk. nekem is furak voltak eleinte.
en mondom neked, a kivenhedt balettancos sörrel a kezeben, tökre olyan mint egy IFA-soför.
KedvelésKedvelés
balettos pasik teste a leggyönyörűbb sztem. mrr.
KedvelésKedvelés
Szkifi: bocsánat, elhiszem, hogy tök nehéz, meg minden, de nekem akkor is bizarr egy balett-táncos férfi.
KedvelésKedvelés
hekas! balettosokat nem bantani. :)
ket evig eltem együtt egy balett-tancossal, le a kalappal azok elött a ferfiak elött akik ezt hivatast valasztjak, es nap mint nap gyürik magukat. kemeny, ferfias munka van a kecses mozdulatok mögött.
azota miota öt ismerem, hitvallasomnak tekintem megvedeni a balettos ferfitarsadalmat, minden sztereotipaival szemben.
KedvelésKedvelés