a hímsovinizmusról

Na jó, Velvet cikkekkel kapcsolatban nem szoktam reagálni, de ezt most nem bírom ki (és nem azért, mintha felháborodtam volna, mert egyáltalán nem). Szóval Terabithia írt a férfira nevelésről a szokásos, átlagvagányságnál egy csipetnyivel szélsőségesebb stílusában, ami engem általában tökre szórakoztat, nem is maguk a cikkek, hanem utána a felháborodott, tollborzolós kotkodácsolás a kommentekben. Mert Terabithia provokatív, de nem hülye, ebben az írásában is végig vigyáz arra, hogy énüzenetekben beszéljen, nem minősít senkit, azt írja le, hogy ő hogy neveli a fiát, amire egy egészséges önértékelésű ember legfeljebb vállat von, hogy oké, így neveled, te tudod, virágozzék ezer virág, egy kevésbé ép önértékelésű ember viszont tudat alatt meginog a saját nevelési elveit illetően, mert oda van írva a képernyőre, hogy ő hogy neveli, én pedig nem úgy, akkor biztos baj van velem, rossz anya vagyok, de nem akarok rossz anya lenni, szóval akkor inkább süssük rá gyorsan, hogy vele van baj.

A provokatív sallangokat leszámítva nagyrészt egyetértek Terabithiával, és ha lányom lenne, nála észrevehetően másképp reagálnék bizonyos dolgokra, annak ellenére, hogy nagyjából egyforma embert szeretnék nevelni a lányomból és a fiamból, vagy éppen azért. Mert az elméleti lányom életében lesz egy csomó olyan dolog, amin nem segít a kényeztetés, vagy a puszi a homlokára, mert kamaszkorában és fiatal felnőtt korában át fogják majd vágni fiúk, csak hogy lefeküdjön velük (lehet azt mondani, hogy a szerelmi csalódás a fiúk életében is megvan, de a lányok kiszolgáltatottabbak egy kapcsolatban, mert a fiúk inkább a szexuális oldaláról közelítik meg a párkapcsolatot, a lányok meg inkább szerelmet szeretnének (nem azt mondom, hogy ez fekete-fehér, csak tendenciák), és szexet egyszerűen nem lehet hazudni, szerelmet igen), remélhetőleg legalább egy gyereket szül majd, ami borzalmas, és nem lehet megkönnyíteni, ha úgy jár, mint én, akkor havonta megtapasztalja alig enyhébb formában, hogy milyenek a szülési görcsök, (remélhetőleg) gondoskodnia kell majd legalább egy emberről maga körül folyamatosan, akkor is, ha fáradt, és úgy érzi, hogy nem bírja, valószínűleg neki is át kell majd még élnie, hogy ki nem mondva ugyan, de a közfelfogás szerint másodrendű állampolgár és munkavállaló, akinek többet kell bizonyítania, és kevesebbet kap érte cserébe, és eközben megtanul erősnek lenni, megtanulja, mi a fontos, és mi nem, tanul empátiát, önfeláldozást, kitartást, akkor is, ha mindig megpuszilgatom, amikor elesik.

A fiamnak sajnos vagy szerencsére nem kell ilyesfajta felnőtté váláson átesnie (ajánlott zenei aláfestés), mert manapság már nem kell önfeláldozni a hazért (hálistennek), megvédeni a családot az ellenségtől, elejteni a mamutot (vagy ha igen, a nők ugyanúgy elejtik a mamutot). A fiam gyerekét a felesége/barátnője fogja kihordani, megszülni és szoptatni egy olyan társadalomban, amelyik a nőtől elvárja, hogy akkor is tegyen valamit a családi kasszába, amikor a gyerekkel van otthon (vagy ne legyen vele otthon), de a férfitól nem várja el, hogy tisztába tegye a gyereket, vagy akár csak fogadja a védőnőt. És a férfiak kitalálnak ugyan maguknak mindenféle férfias játékokat, mint például a sportok, a hegymászás és a barlangászat, de ezek pont azért alkalmatlanok felnőtté válási rítusnak, mert nincsen semmi tétjük. Ha valaki versenyfutás közben kifullad és hánynia kell, akkor megáll és kilihegi magát, de ha szülés közben kell hányni, attól még egyúttal folytatni kell a szülést is, akkor is, ha nem bírja az ember, meg akkor is, ha elájul. Hegymászás közben meg lehet halni, ami tényleg tragikus, és nem kívánom senkinek, de hősiesség szempontjából az én szememben az ilyesminek éppen olyan súlya van, mintha valaki hullámvasutazás közben esik ki és hal meg, mert aki szórakozásból csinál valamit, az vállalja a következményeit (ezzel együtt mindenféleképpen támogatni fogom, hogy a fiam/lányom sportoljon valamit, mert attól is erősödik és boldogabb lesz, jobban megismeri a saját testét és korlátait, meg mittudomén).

Szóval a fiamat nekem kell majd megtanítanom igazi férfinak (felnőtt embernek) lenni, hogy nem kell amiatt sírni, ha kicsit beüti a térdét az ember (a lányom felnőttkorára sajnos nélkülem is megtanulja, hogy milyen az, ha tényleg fáj valami), hogy egy igazi férfi akkor sem ereszkedik le a nyafogásig, ha nyafogással elérné, hogy vegyek neki csokit (a lányom legkésőbb felnőttkorában nélkülem is megtanulja, hogy nyafogással a számára fontos dolgokat (egészséges gyerek, stb) nem tudja elérni, csak ha tesz is értük valamit), hogy a gyengébbekkel szemben önként háttérbe szorítjuk a saját érdekeinket, és átadjuk a helyünket az idősebbeknek, akkor is, ha ellenszenvesek (a lányomnak felnőttkorában valószínűleg a családja összes tagjával szemben háttérbe kell szorítania magát időnként nélkülem is), és hogy a gyengébbeket és az első pillantásra lúzereket nem bántjuk és nem csúfoljuk (a lányom nélkülem is át fogja élni, milyen az, amikor nem vesznek valakit annyira komolyan, csak mert nő, és ebből tanul majd empátiát nélkülem is).

És ezért van az, hogy a lányomat kicsit jobban kényeztetem/kényeztetném majd, amíg még megvédhetem a dolgoktól, a fiamat viszont keményebben fogom, és igenis elvárom, hogy ne nyafogjon minden hülyeség miatt, tanuljon önuralmat, legyen majd képes kicserélni a kereket az autón, adja át a helyét a nőknek és az idősebbeknek (villamoson belüli állóképességben versenyezzen, ne abban, hogy ki tud messzebbre ugrani, az ebből a szempontból csak majomkodás), hogy ne éljen vissza a kiszolgáltatottabbak kiszolgáltatottságával (amibe az is beletartozik, hogy ne hazudjon olyasmit nőknek, amit nem tart majd be), lehetőleg csináljon valami olyat, ami számít, valami maradandót, építsen házat, írjon könyvet, ültessen fát, és ehelyett ne pepecseljen mosogatással meg balettal meg cukrászattal, mert az egy férfitól a könnyebb út választása lenne, de tartsa tiszteletben azokat, akik ezeket elvégzik helyette (na jó, a balett-táncosokat nem muszáj), ne rombolja a munkájukat, ne nézze le őket, és ha a csaja nagyon fáradt, akkor igenis mosogasson el helyette, mert az igazi férfi, az olyan. Mert ezekre nekem muszáj megtanítanom, és ebbe az is beletartozik, hogy nem ugrok majd pátyolgatni, ha elesik a bicajjal, és elvárom, hogy bizonyos szintig intézze el maga a vitás ügyeit a kortársaival, és ne kezdeményezzen verekedést, de legyen képes megvédeni magát, és ne futamodjon meg a kihívások elől, legyen szó köpőversenyről, vagy a kisebb megvédéséről (azt azért majd igyekszem időben tisztázni vele, hogy a néptánc nem kihívás). Mert rajtam múlik, hogy igazi férfi legyen majd belőle.

Reklámok

110 thoughts on “a hímsovinizmusról

  1. kisroka

    Hm, elolvastam minden kommentet.. mindenkinek igaza van egy kicsit..baromi nehéz gyereket nevelni, és egyáltalán megpróbálni azt nézni, hogy már nagyon kicsinek is saját élete van, és ne én éljem tovább az életem benne. Na ezt vajon érthetően írtam?..
    Egyébiránt lehet egy csomó nevelési elvünk szerintem, a gyerek úgyis eltanulja a dolgokat tőlünk, tanítás nélkül. Csak olyasmiket, amit lát, mert utánoz, illetve csendben figyel és elles. Például a konfliktuskezelési technikánkat,hogy mitől esünk kétségbe, meg amiket mondunk-ahogy reagálunk amikor azt hisszük hogy alszik és/vagy nem hallja, nem figyel. Ez gáz, de ez van, a gyerek akkor is olyan lesz mint mi, illetve amit tőlünk lát, ha ez neki és nekünk sem tetszik. Vész-illetve ösztönhelyzetben úgyis lemállik a tanult viselkedés, pláne kicsi korban (van akinél később is) és az ember azt csinálja amit a legtöbbször látott a közvetlen közelében hasonló szituációban. Szerintem.
    De az elveid egyébként tök jók, nekem is hasonlók vannak, bár néha nem adom át a helyemet a buszon, mert olyan fáradt vagyok hogy szétesek, és akkor adja át valaki más. Azt hiszem, én olyasmiket fogok tanítani a fiamnak, hogy védje meg magát, és ne hagyja kihasználni. Ez nagyon fontos. Persze lányoknál is.
    Ha meg nem alkot maradandót, de a családja-környezete felnéz rá, nem iszik, nem függ káros szenvedélytől, vannak önálló gondolatai és elvei amik mellett kitart, tud szeretni és azt ki is mutatja, akkor baromira nem izgat hogy akar-e könyvet írni vagy sem, és balettozik vagy miniszterelnök.

  2. automaton_aliza

    Lucia: újraolvastam egy barátnőm felháborodása miatt. Nem. Nem más bejegyzéshez írtam. Ide írtam. Rengeteg tréninget jártam ki. Olvastam a nemek pszichológiájáról. Tanultam arról, hogy milyen helyzetben vannak a nemek a társadalomban (még manapság is!). Lehet, hogy te nem látod kívülről, hogy a cikked egy jóindulatú szexizmust hirdető és népszerűsítő munka, de én látom, úgy ahogy a barátnőm is látta és érezte a soraidból. :) A jóindulatú szexizmusról, illetve a hímsovinizmusról itt lehet olvasni:

    http://www.stop-ferfieroszak.hu/files/hh_hu.pdf

    Paradox, hogy az írásod a hímsovinizmusról szól, miközben egy maszkulin sémára épül föl és valójában hímsoviniszta. :)

  3. r-

    ez mind nagyon szep, de valaki szanjon meg azzal, hogy lehet ranevelni a macsonak nevelt kiskolykomet a wcdeszkalehajtasra, mert megorulok

  4. tilosaz

    ez a te karmod :) nevessünk már egy kicsit :) mert Kertész is megmondta, hogy a magyarok nem értik az iróniát, a művelt réteget kivéve. gyártsunk abszurd szóvicceket, vagy bármit, ami humolos, hogy ne kelljen ennyire rémesen komolyan venni saját magunkat.

  5. mynona

    Nem arról szólt a poszt, hogy a nők mennyire másodrangúak, és mennyire máshogyan-keményebben nevelődnek maguktól ill. a társadalom által?
    Csak egy kedvenc blogom (http://www.zimonyi.hu/) cikkéből idézve, szabadon: “Mennyire hiányzik mindenkinek az otthon melege, és mennyire alantas munkának számít mégis ezt az otthon melegét fenntartani… ”
    (Nekem ez volt a hangsúlyosabb a cikkben.)

    Az igazi férfikép nálam viszont másodlagosan jött át, ezen nem kell vitázni, minden ember más, minden nő más és más a férfiideáljuk is… Még jó, hogy a saját fiamat úgy próbálom nevelni, hogy egy férfiban nekem ellenszenves tulajdonságokat megpróbálom visszaszorítani, és a nekem értékeseket lehetőség szerint erősíteni. Mindenki ezt teszi a saját értékrendjének megfelelően. Ezért is vagyunk sokszínűek, mások, nem?

  6. lucia

    NC: én tudom, hogy baromi hosszú a bejegyzés, és sok a komment, de a “menő” szó vagy egyéb rokon értelmű szavak, illetve kifejezések sehol nem szerepelnek benne. továbbá “Férfi” nagybetűvel sem. (még továbbá, kettőspont után kisbetűvel folytatjuk a mondatot, de ez mellékszál). az viszont szerepel, hogy tudom, hogy a férfiminta milyen fontos, ezért lesznek körülötte általam alkalmasnak tartott férfiminták (mint amilyen a barátaim nagy része).

    Lassan kezdem úgy érezni, mintha ugyanazt a három kommentet kéne leírnom újra és újra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s