Igazából arról akartam írni, milyen volt agnussal először találkozni, de már fogalmam sincs, valószínűleg csendben volt és mosolygott, ezek a csendben levős-mosolygós alkalmak úgy egybefolynak bennem. És bár kifejezetten szeretem azokat az embereket, akik inkább csendben vannak (esetleg mosolyognak), ez így nem lenne túl katartikus megismerkedős történet.
Aztán volt az, hogy a megismerkedésünk után pár héttel elmosogatott a konyhámban egy buli után, és közben halkan énekelt.
Arra meg pontosan emlékszem, amikor a gyerek találkozott vele először, mert az éppen korrigáltan mínusz két napos, három kilós malac különösebb tartózkodás nélkül befúrta magát agnus nyakába-keblébe, és ott aludta végig a látogatást, és ez a hozzáállás a további kapcsolatukra is jellemző, csak persze most már több az akció. Ha agnus megjelenik, a gyermek kitárja a karját, hogy vegye őt fel, majd utána végeláthatatlan puszilkodás, hempergés és röhincsélés kezdődik. Lelkük mélyén a nagyobb fiúk is így reagálnak agnusra egyébként, csak bennük szerencsére működésbe lépnek a társadalmi gátlások, mielőtt barackkal kennék össze a dekoltázsát.
És azt hiszem, ezzel lehetne agnust leginkább jellemezni, hogy annak ellenére, hogy tenyérbemászóan jó nő és okos és vicces és énekel (de nem úgy, mint az iskolakórus üdvöskéje, hanem úgy, mint egy igazi énekesnő valami füstös lokálban), mégsem utálja egy általam ismert nő sem, mert kedves és sebezhető, és részben olyan, mint amilyen minden lány volt az ő korában, részben meg olyan, mint amilyenek szerettünk volna lenni az ő korában. Pluszban még mosogat is.
További ezer bejegyzést tőle.
vagy automaton_alizának címezted? mert aa az én vagyok. :)
think: most én vagyok hülye, hogy nem is rémlik, hogy kommenteltem volna ide? és nem is látom a kommentemet. te miről beszélsz?
nem jön már több vallomás, írjál új bejegyzést.
de ezt amúgy úgy is értem, h köszönöm mindenki, tök kedvesek vagytok. kate blanchett nagyon erős, de azért mondjuk vért se szoktam szívni.
az enyém biztos plátói :)
én személy szerint szerelmes vagyok agnusba, akár plátói ez, akár nem.
agnus egy hiánypótló tünemény, pont
@aa: ahh, legalább a kommenteket olvasnád végig, mielőtt beírod a tiéd, aminek semmi köze a bejegyzéshez…
Lehet, hogy vámpír lett.. látta valaki mostanában nappal?
ez mekkora!!! :) bocs, agnus, de tök jól szórakoztam. sokáig fogsz élni. :)
(– jelentette ki megfellebbezhetetlenül agnus, a zombi.)
heló! élek! nem is vagyok múlt időben a posztban :)
Agnus nem halt meg, vagy esetleg zombi, csak most szeretjük az 1000. bejegyzése kapcsán külön is. szerintem nem cenzúra van (a szélsőséges véleményektől eltekintve), hanem a kevésszámú főoldal-szerkesztő fizikailag nem képes minden blogot minden nap elolvasni, meg persze elkerülhetetlen, hogy a személyes preferenciák is némileg befolyásolják a dolgot (a főoldal-szerkesztő azt találja jó bejegyzésnek, amit ő jó bejegyzésnek talál, személyétől függetlenül, ezen nem lehet változtatni:)). és szerintem marginális a jelentősége a főoldalazásnak, én sose értettem ezeket a “kerüljek már ki a főoldalra”, meg “nehogy kikerüljek a főoldalra”, meg “ennek ki kellett volna kerülnie a főoldalra” hisztiket, a főoldalat havonta ha egyszer megnézem. ezzel együtt ha gondolod, linkeld be ide az általad fontosnak talált bejegyzéseket, aztán szavazhatunk, hogy főoldal-értékűek-e. :)
Azt hiszem, nagyon lemaradtam valamiről már megint (csendben megjegyezve, vagy ahogy mindig szoktam) ez a szegény Agnus meghalt? Mindenki képben van, vagy csak én nem? Ha meghalt, akkor béke poraira, nem olvastam őt csak egyszer, akkor egyet értettem vele, másszor nem annyira. Valahogy távol áll tőlem a kultuszbloggerkedés, ha meghalt tényleg sajnálom. Néha úgy érzem, hogy a freeblog főoldal is haldoklik, főleg, ha egy napon 3 olyan bejegyzés nem kerül ki főoldalra, aminek ki kellene kerülnie (a félreértések elkerülése végett nem tőlem!), és nem is a mai vagy a tegnapi napról van szó. De hiába a cenzúra, ezeket e posztokat olyan gyakorisággal olvassák és kommentálják, mintha főoldalon lettek volna.
én meg nem vagyok normális, olvasom, olvasom, és akkor elszomorodom,meg megdöbbenek, mert azt hiszem, hogy az agnus meghalt… de ez csak rólam szól, nem a bejegyzésről, mégkevésbé agnusról. mindenjóhaavégejó!
ezerüdv, assam
Ez de szép!
Volt-van-lesz!
Csók Agnusnak is!
Azt hittem ilyen sztorikat csak a Hétköznapi tündérek című könyv leporolása után csekkolhat az ember:D
itt is egy agnus-rajongó. gondoltam már, hogy mailt írok neki, de itt most jobb. szóval hello, agnus, itt is egy rajnogó. :)
én sosem olvastam sehol, hogy agnus hogy néz ki, de [valószínűleg az avatarja miatt] én mindig gyönyörűnek képzeltem, mint kate blanchett-et, amikor olyan kedvesen nőies külsőt ölt [nem amikor bob dylant játsza :)]
ide is beírtam pedig, csak ledobott a freeblog, h: köszönöm :)
(mondjuk mosogatni nagyon utálok, csak másoknál vhogy más)
Zsírember, akkor nosza, vegyétek fel a kapcsolatot :)
Tényleg ilyen? Nálunk is van mosatlan. Illetve lenne szaros poronty is dekoltázsba bújni. Adottak a körülmények…