nem különösebben vicces bejegyzés

Tegnap este azután kiborult nálam a bili, biztos a kialvatlanság meg a sok munka miatt, de (többé-kevésbé) diszkréten végigsírdogáltam a szigetes buli felét. Ott szakadt el a húr, vagy mi, amikor a gyerek apja, aki megígérte, hogy nyolcra itthon lesz és gondját viseli (ez nem kötelező gyakorlat volt, felajánlottam, hogy szerzek szittert, olyankor úgyis csak alszik már a kölök), nyolc óra pár perckor egyrészt még sehol nem volt (időre mentem, nem egyedül), másrészt meg a k telefonját sem vette fel, hogy legalább tudjam, mi van. Vártam, vártam, utána megbeszéltem a rendszergazdával, hogy beadom hozzá a gyereket ágyastul, és sziget után én is ott alszom a kanapén, legalább kocsival mehetek (muszáj volt, egyszerűen muszáj volt elmennem otthonról), amikor visszahívott a gy.a., és megnyugtatott, hogy mindjárt otthon lesz. Oké, ekkor még egész normál hangulatban voltam, a gyermeket beraktam az ágyába, hívtam egy taxit, és kimentem a ház elé, vártunk még egy kicsit a taxissal, majd megeresztettem még egy telefont, hogy merre jár a gy.a., aki azt mondta, hogy éppen most parkol be. Na és itt pattant el valami bennem, mert ott álltam, ahol parkolnia kellett volna, és ahol színét sem láttam, és van egy gyerekem, aki az ő gyereke is, és ez azt jelenti, hogy a következő tizenhét évemben rengeteg kisebb-nagyobb nemigazmondást el kell még viselnem, amihez egyszerűen nincs kedvem.

És tudom, hogy két perc ide vagy oda, az nem a világ közepe, és félóra késés sem a világ közepe, és van olyan, hogy az ember nem tudja felvenni a telefonját, de nálam ezekben a tárhelyekben már bőven overflow van, úgyhogy végül sírva mulattam.

Az este fénypontja egyébként a szendvics volt, amit mr.a szerzett nekem, és ami több vöröshúsból állt, mint szendvicsből, de szó szerint, savanyúuborkával, na arra az időre eltűntek a depressziós tüneteim (vö. Maslow-piramis). A legmélypontabb az volt, amikor ex-Bright exblogger leült mellém, hogy felvidítson, még viccet is mesélt, meg minden, én viszont addig magyaráztam, hogy mindenki boldogtalan a világon, és minden kapcsolat szar igazából, amíg ő is komoran nem kezdett nézni, majd haza is ment családostul. Elnézést, egyébként meg nem minden kapcsolat szar, de tényleg, csak én az apaképem miatt a skizoid személyiségekhez / pszichopatákhoz vonzódom, akik utána a párkapcsolatunkon belül értelemszerűen úgy viselkednek, mint az a pszichopatáktól / skizoid személyeségektől elvárható. Az én hibám az egész, sóhajtotta lucia mártíromarccal.

És akkor az este végén tényleg ott ültünk és néztük az "Új Magyarország" felirat alatt csűrdöngölő bloggereket, de ez olyan sorsszerű volt, hogy be kell járni minden bugyrot, és egyébként is agnus gyönyörűen táncolt. Utána hazajöttem, és alig tudtam elaludni, pedig esküszöm, megittam mindent, amit elémraktak. És egyszerűen nem értem ezt a nem elalvás dolgot, nem jár az agyam a nosztalgikus, örökre elveszített idők emlékén (az idők átértékelődtek), nem haragszom úgy általánosságban, nem forralok bosszúterveket, az elmúlt pár évemet sajnálom ugyan egy kicsit, de már vége, mégis olyan feszkó van bennem, hogy egyszerűen képtelen vagyok lemenni alfába, és minden hülyeségre felébredek (igen, elolvastam az előző kommenteket, ha nem marad abba a dolog sport hatására, macskagyökerezek majd, annál komolyabb cuccot nem akarok bevenni, csak hadd nyígjak egy kicsit).

Reklámok

27 thoughts on “nem különösebben vicces bejegyzés

  1. dorkus

    Egy 5let az elalváshoz: (bár nekem semmi nagyobb bajom, de békeidőben bejön):
    Múltkor amikor gondolkodtam, hogyan is szoktam leggyorsabban elaludni (amikor nem is kéne), hát rájöttem: akkor amikor a kisfiamnak énekelek. fogtam hát magam, lefeküdtem az ágyra (gyerekek már aludtak :-) és rázendítettem a Bóbitára. magamnak. működött. szerintem egy próbát megér – már, ha szoktál Mucinak énekelni, mert ha igen, akkor biztosan megvan a feltételes reflex..

  2. ujlakas

    Alvás: nekem viszonylag még az tudott működni nagyon zaklatott időkben, h bekapcsoltam valami folyamatosan beszélő műsort, tv vagy rádió, és magamban szinkronfordítottam angolra. Ha figyelek is meg fordítok is, kattogásra már nem marad agykapacítás, és messze a legagyelszívóbb tevékenység számomra. Hátha nálad is müxik.

  3. lucia

    Izolda: most sokkal rosszabb lenne, ha pakolni kellene, új főbérlőkkel ismerkedni, bútorokat-mosógépet szerezni, mittudomén. én imádom ezt a lakást, a gyereket sem akarom ismeretlen környezetbe hurcolni, ha nem muszáj, és tényleg nem a rossz emlékek zavarnak, hanem a rossz most.

  4. Izolda

    Tudom, hogy anyagilag nem biztos, hogy megoldható a váltás, de biztos, hogy jó, hogy Te ott maradsz a közös lakásban és az vesz körül, ami az elmúlt években is?

  5. Magdaleha

    Szia Lucia!

    Itt is olvaslak, sőt innen keveredtem a Muciblogra…

    Látom mindenki igyekszik minél több szeretettel körbevenni, és segíteni, ez biztos sokat segít és erőt is ad…
    Amit a gyászmunkáról írtak az mind igaz.
    Én is jártam ebben a cipőben, 6 év és eljegyzés, lakásvásárlás után derült ki, hogy mindenki ‘engem sajnált’, hogy hogy átvernek.
    Sőt a pasi annyira profi volt, hogy én első körben nem is tudtam, hogy másik csaj miatt lép le, sajnáltam, hogy már nem szeret, és boldogtalan mellettem /azért vannak nálad naivabbak ;)/.
    Ami miatt ezt leírtam: Én állandóan rádiót hallgattam, újraolvastam éjszakánként a kedvenc regényeimet, és elszundítottam valahogy. emellett napközben túlóráztam amennyit lehetett /Muci erről gondoskodik/.
    Módszeresen az össze pasival kapcsolatos dolgot kiszanáltam, tárgyakat, képeket, amit ‘sajnáltam’ azt bedobozoltam, és később szórtam ki.
    Csak így lehet. Költözésen nem gondolkodtál?
    És, hogy a közhelyeket én is megemlítsem. MINDIG EGY JOBB JÖN!
    Én fél éven belül megismertem a férjemet, és családom van.
    Ha rajtam áll a dolog /a szakítás/, ki tudja hol lennék. Szóval TE egy nagyon erős, határozott nőci vagy! Ölelés, jól sírd ki magad, és ne sajnáld a csokit magadtól!
    pussz: ML

  6. NH-ék

    Lucia,

    kb 1 éve olvasom a gyerekes blogodat, és mióta kirobbant a cirkusz, ezt a “simát” is
    az alvás dolog nagyon kemény, onnan tudom, hogy amikor az előző kapcsolatom véget ért, EGYÁLTALÁN nem tudtam aludni ( értsd napi 1-2 óra, később SEMMI)
    nekem a rinya rengeteget segített, és az elmászkálás, de sajnos az az igazság, hogy MINDIG a tök egyszerű közhelyek igazak, azaz jelen estben az “idő minden sebet begyógyít”
    nálam is ez vált be, egész egyszerűen MAGÁTÓL múlt el, kb 3 hónap alatt
    ( előtte szedtem altatót, nyugtatót, antidepresszánsokat, sportoltam, olvastam, 2 hétig kórházban is voltam, ahol altattak, és szarrá tömtek gyógyszerrel- nem segített)

    más: nem ismerlek, de Nálad kevés viccesebb és értelmesebb nőt “ismerek”, és úgy gondolom, ilyen tulajdonságokkal könnyű lesz megtalálni álmaid pasiját, ha per pillanat ez egyáltalán érdekel

    (csak zárójelben, nagyon remélem, hogy a jogi dolgaid is alakulnak vmilyen irányba, mert talán ha a papírozáson túl vagy/leszel, egy nagy tehertől szabadulsz, segítségemre bmikor számíthatsz-de erőltetni sem szeretném)

  7. s6

    Végig fogsz menni az “elgyászolás” teljes folyamatán, az intenzitás mindenki másnál változó, de ez ilyen, meg kell élni, mert enélkül nem lehet továbblépni.
    A hazugságokról szóló részt hihetetlenül átérzem (sajnos, na meg a pszichopatás részt is, hehe), ráadásul egy idő után megkérdőjelezi az ember az egész múltat, hogy volt-e egyáltalán egy másodperc őszinte pillanat az egész kapcsolatban?…

    Ha ma esetleg Szigetelsz, Rocksátor, Superbutt, jó mulatság lesz!

  8. tapsi

    Az 1 filter citromfű, 1 filter borsmenta tea elvben ellazít és segít aludni, és még finom is.

    Amikor nekem álmatlan időszakaim voltak, akkor néha gépelés közben elaludtam, de ha lefeküdtem, hogy hurrá, végre álmos vagyok, azonnal felébredtem. Tényleg az működött, amit bagolylány is írt, hogy pl. a kanapén ülve olvasgattam, és amikor elálmosodtam, nem keltem föl, hanem ülve szunyókáltam egy félórát.

    A gyógyszer pedig igenis tud használni, és nem olyan nagy a veszélye szerintem annak sem, hogy rászokjon az ember, mint amennyire mindenki ezzel riogat. Isolde pl. biztos tud olyan szorongásoldót, amitől nem leszel azonnal agyhalott és függő – viszont a nemalvástól teljesen el lehet zombulni.

    És kitartás :) meg vidám és szép és jó dolgok

  9. zsuzska

    Starfish utan en is: ha csak egy csepp is a tengerben egy komment, attol meg minden csepp szamit. A ti blogotok az elso, amit minden nap megnezek, elobb, mint a hirportalokat, es fantasztikus egy csaj vagy te.
    Es en vettem be valamit, ami segitett aludni, mert a faradtsagtol csak meg feszultebb lettem, es ahogy Tim Minchin is mondja az a termeszetes szer, ami bizonyitottan hatasos, azt ugy hivjak gyogyszer. Tim Minchin amugy is jo. http://www.youtube.com/watch?v=Gaid72fqzNE&feature=PlayList&p=8729D4807424A78B&index=0

  10. cinna

    Lucia, szerintem ez a helyzet összefügg a gyökérproblémával (de szépen mondtam), nevezetesen, h még mindig nem akarod tudomásul venni, h milyen ember a gy.a.
    konkrétan megbízhatatlan, felelőtlen és hazug.
    emellett lehet okos meg szép meg akármi, és nem kell utálni, pláne a bosszút nem javaslom, de azt sajnos tudomásul kell venni, h ilyen.
    minél előbb, annál jobb.
    :*

  11. Timszike

    A “gyaszmunka” kb. 1 ev az okosok szerint. Nalam is ennyi volt, mikor csuful-rutul elhagytak, remelem, ez csak a ngy atlag, es Neked leroviditve jut :) Csak nekem nem kellett utana nezni a masikat a kozos gyerek reven :( Ugy azert konnyebb volt.

  12. másnéven

    Tudod… most megdöbbentem… Én is írok blogot, többeket olvasok is és mostanában sokhelyütt csak a ‘csupa-rossz-szindróma’ van jelen. És még az attól is rosszabb. Egy nagyon kedves pár elvesztette a kislányát, 7 éves volt. :-( Éppen ma temetik. Személyesen nem ismertem ugyan, de a blogjukból úgy tűnik, mintha ez mégis így lenne. Nagyon megvisel.
    Gondoltam, benézek hozzátok, itt olyan jó… És erre!? Áhh.. bár tudom, nem akarsz negatívat, mégis egy szó: sajnálom. Mert azért tudom jól, hogy ez egyáltalán nem mindegy az embernek!! (hmm.. sajnos, tapasztalat…de méghozzá 20 év!! boldog házasság után…)
    Totál nem ismerlek, de ha nem haragszol, most ide leírom nagyon röviden, mivel elég sz.r, mert nem mondtam el még senkinek… És csak bennem van az egész és már… na szóval én sem alszom éjszakánként…
    Tudod, a férjemnek NEM LEHETETT barátja. Anyósom egy külön műfaj…Nos, nálam lehetett haverja, sok is. De nem lett, mert nem igényelte (?) Azért mégis, így 20 év együtt eltöltött év után, munkájából kifolyólag, összehaverkodott valakivel,akinek sok barátja volt. És… ugyan nem barlangász, de nagy túrázó az egész csapat. Nos, ide került az én férjem. És igen, miért ne engedtem volna el velük a túrákra? Hiszen élvezte, feldobódva, felfrissülve, kipihenten jött haza… kell ez a mai stresszes világban – gondoltam…
    Hát, 2 év túrázás után – nem részletezem, hogyan – de kiderült, mással is múlatták az időt.
    Én a (talán) rosszabb megoldást választottam.. vagy nem is választottam? Csak torkomra forrt a szó? Mindenesetre én még egy fél szót sem szóltam, struccpolitika. Talán ha nem mondom, hogy sejtem/tudom, akkor minden marad a régiben… vagy fene tudja miért, de még csak magamban hordozom az egész dolgot. Ja igen..van két gyerekünk is. Talán miattuk hiszem úgy, talán önző módon magam miatt, hogy vissza kell hódítanom? Nem tudom… és azt sem, mi a helyes út most. Látom, Te másként oldod meg. Biztosan az a helyes út. De ennyi év után nagyon nehéz. Főleg, hogy én nagyon szeretem. :-( Bocsi, hogy idelöttyintettem szívem egy nagy darabját….
    És tudom, hogy Te megoldod, ügyes leszel, mert nem vagy az a béna csaj (mint én).. nem ejtettek a fejedre! Most ugyan rossz Neked, de simán fogsz boldogulni! Őszintén kívánom, így legyen! :-)

  13. diogenesblues

    Mindent egybevéve nem sok értelme van álmatlanság elleni gyógy-és/vagy csodaszereket ajánlani, mert igazából a helyzettel van baj. A helyzet pedig úgy néz ki, hogy adva van egy cca 14 hónapos gyerek, aki, ha ébren van, folyamatos felügyeletet igényel, meg adva van a gyerek cca 30 éves anyja, akinek nincs olajsejk a rokonságában, tehát kénytelen többé-kevésbé önerőből fenntartani az egzisztenciáját. Az anyának ráadásul időnként el kell lazítania az izmait (l. Sziget), mert folyamatosan megfeszített izmokkal sem gyerekre felügyelni, sem egzisztenciát fenntartani nem lehet megbízhatóan. A megoldás az lehetne, ha az anya átmenetileg össze tudna költözni 1-2 olyan emberrel, akikben fenntartás nélkül megbízik, és akik pl ébren tudnának maradni, ha őt magát 20-30-40 óra szakadatlan gyerekfelügyelet és egzisztenciafenntartás után végre elnyomná az álom.

    Példának okáért talán átmenetileg megoldást jelenthetne a helyzetre, hogy “a Mucinak csaja van”. Gondolom én, de hát kibicnek semmi sem drága.

  14. GrA

    “jelen pillanatban a Mucin kívül nem sok irigyellnivaló van rajtad…”

    jaj, dehogynem :) szerintem meg mindig eleg sokan cserelnenek vele, mert ez ami most van, elmulik, de az, hogy:

    1.) olyan szinten beszel / ir angolul, mint magyarul,
    2.) tehetsege van az irashoz ugy egyebkent is,
    3.) a humorerzeke,
    4.) szules utan is megmaradt vekonynak,

    ezek nem mulnak el, es nem atmeneti allapotok, szoval talan tobbet ernek, mint az, hogy egy kicsit rossz most, de elmulik.

    es meg mennyi minden lehet, amirol nem tudunk, es siman fel lehetne sorolni tovabbi pontokban…

  15. zsuzsilány

    én is abban a periódusban vagyok, hogy minden kapcsolat szar, senki sem boldog körülöttem
    a nemalvást is ismerem, ellenszerét nem tudom, mert én viszon keseregtem az elmúlt dolgokon. nekem annyira fájt, hogy magamtól megébredtem…viszont “szerencsére” sokáig nem lehet bírni
    és igenis tessék kipanaszkodni magad :)

  16. Starfish

    Most már én sem bírom tovább…
    Évek óta olvaslak, élvezem az írásaidat, a humorodat, sőt, a minden fájó helyzetben is megmaradó humorodat. Az elmúlt pár nap (hét?) eseményei viszont engem is teljesen letaglóztak.
    Nem akartam írni, nem akartam okoskodni, csak olvastam a bejegyzéseket és a kommenteket, és szörnyűlködtem az egyre több kiderülő részleten, viszont irigykedtem az erősségeden és azon, hogy megmaradt a humorérzéked. De aztán elszégyelltem magam, mikor jobban belegondoltam, hiszen jelen pillanatban a Mucin kívül nem sok irigyellnivaló van rajtad…
    Ami miatt írok, az ez a mondat: “igen, elolvastam az előző kommenteket, ha nem marad abba a dolog sport hatására”.
    Szeretnék én is adni neked/nektek egy kis erőt, úgy látom, ez most sokat jelent neked, hogy érzed itt a feléd áradó szeretetet ismeretlenektől is. Úgyhogy abból a sok energiából, amit belőletek merítettem sokszor, mikor lemerült az akksim, most egy kicsit szeretnék nektek visszaadni.
    Szóval szerettelek titeket eddig is, de csak most írtam, hogy ha nem tudsz aludni, legyen mit olvasnod. :)

  17. Judit

    Hogy mennyire nem hülyeség a “gyászolás”:
    “Minden emberi viszony megszűnését, ellenségessé válását megilleti a halálnak kijáró gyász, elkeseredés és megborzongás a végső egyedül maradás hideg leheletétől, ami megérinti az embert. ” Popper Péter
    “Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.” Csernus Imre

  18. bagolylány

    szia lucia, nagyon sajnálom a történteket, de fasza csaj vagy, és jó lesz ez:) nemalvás ügy: volt egy időszak, amikor én sem bírtam aludni, kicsi gyerekkel plusz terhesen, (szóval nem tudtam, nem is akartam bevenni semmit) a férjem sokat utazott és nem tudtam elaludni, ha nem volt otthon. ilyen is van, na:) féltem, hogy totál roncs leszek, ha éjjel nem alszom, meg mi lesz a gyerekkel kint meg bent, de persze ahogy ráparáztam, egyre rosszabb lett…etc. és akkor egy pszichiáter azt tanácsolta, hogy próbáljak nem foglalkozni ezzel az egész alvás dologgal, olvassak, kössek/horgoljak/hímezzek, hallgassam a rádiót, nézzek filmet etc. és ha álmos leszek majd úgyis elalszom, azt mondta, hogy higgyem el, semmi bajom nem lesz, és ha csak egy órát aludtam, akkor majd másnap kicsit álmosabban üldögélek a játszótéren:). és attól kezdve, hogy nem paráztam rajta, tényleg sokkal jobb lett, berendezkedtem éjszakára mindenféle programmal és meg se próbáltam elaludni, de általában hajnal 4 felé mindig sikerült, plusz napközben amikor volt rá lehetőségem, aludtam kicsit. tudom, nem ugyanaz a helyzet, meg én mindig láttam a végét, hogy hány napot/hetet kell végigcsinálni, de hátha segítettem valamit. lehet, h rákapsz a kötésre és pár hét alatt összedobod a muci teljes téli ruhatárát:) jó, ez csak egy ötlet..

  19. Judit

    Jó, de legalább nevezve van mind a két blogod a goldenblog versenyén! :)
    Amúgy meg ha magadnak (meg nekünk) nem is akarod bevallani, de egy ilyen párkapcsolati bukta iszonyat kikészítő. Még akkor is, ha jó döntés az elválás.
    Egyébként meg erre a megbízhatatlanságra írtam, hogy papírozgathatsz össze-vissza, meg szabhatsz feltételeket, ha valaki gyökér, akkor az simán átlép ezeken… Sírd ki magad, meg kell adni a módját a “gyásznak” is.
    Több okosság nem jut az eszembe… szóval hajrá goldenblog! :)))

  20. myo

    Csak el kellene dumálni egy kicsit, hmm? Ha nem velem, ajánlok egy remek kollégát. Hármat is. Nekem hétfőn van most két lyukas órám 15:30 és 17:30 között. Ez a leghamarabbi.
    Tea ügyben rákérdezek az egyik tanáromnál. Holnap megírom.

  21. exmanka

    Pedig a bosszú nem rossz dolog. Szerintem annyira senki se nagy lélek, hogy ne billenjen benne helyre tőle a világ egyensúlya.

  22. GrA

    ez a pasi egy szar alak, es mivel nem volt mindig szar alak, bizom benne, hogy hamarosan magahoz ter, es suru bocsanatokat fog kerni.

    ha meg nem, akkor asszem jobb, ha nem tervezel vele, soha.

    es jobb, ha ilyenkor nem varsz, meg erzed magad szarul, hanem azt csinalod, hogy ha x idonel tobbet kesik, akkor megoldod mashogy. ha majd ott all a hazad elott 20 perces kesessel, es senki nem veszi fel a telefont, akkor legkozelebb ketszer meggondolja, hogy meddig mehet el. az a baj, hogy most meg ugy gondolja, hogy barmeddig, mert te mindent eltursz. ezen viszont neked kell erovel es akarattal valtoztatni, hogy ne igy legyen.

  23. nodekornél

    :(( nagyon sajnálom, hogy most szar neked,és bízom benne, hoyg jobb lesz, sokkalsokkal, és nyígjál csak nyugodtan, az jó, mi meg tartjuk a virtuális vállunkat, azt hiszem mindenki nevében, és lesz ez még így se. a gy.a. meg f.himself :((

  24. sudve

    Citromfű is jó lehet, meg még majd megkérdezem az erre szakosodott emberünket, ha végre eljutok hozzá.

    Más: az én exem, mint tudod, egy másik ponton hasonlatos a gyereked apjához, az aztán tényleg totál más műfaj, mint a hegymászás/barlangászás, de basszus, ott is ezt a “mindenki ezt csinálja” c. játékot játsszák… :-( Gyakorlatilag mindenki. :-(

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s