a beengedős vámpírokról

Vigyázat, errefelé középgyenge spoilerek laknak.

A Cornerfilm és a freeblog jóvoltából megnéztük szerdán alie-vel és exBright exbloggerrel (vö. tékozló fiú) az Engedj be (Let The Right One In / Låt den rätte komma in) c. svéd vámpíros paneldrámát. Nem bántuk meg. Ez az a fajta film volt, ami a fiúmnak nagyon tetszett volna, mert egyszerre paneldráma és vámpíros, továbbá többen meghalnak benne, nekem meg meglehetősen tetszett, mert skandináv havas táj felett távolbanézős, egyben vámpíros. Mi is elég finnek vagyunk otthon, mármint nem iszunk, mint a gödény, hanem a fakeretes ablakon nézünk kifelé a tájra, és kevés szóból is megértjük egymást (kivéve, ha motoralkatrészekről van szó).

Amúgy meg minden előképzettség nélkül ültem be a filmre (ez ritka nálam, általában minden kritikát elolvasok, mire megnézek valamit, minél spoileresebb, annál jobb, a csúcsteljesítményem az volt, amikor a Planet Terror teljes forgatókönyvét végig elolvastam megnézés előtt, na akkor döbbentem rá, hogy mennyit számít a rendezői munka, addig nem értettem, hogy miért a rendezőket éltetik leginkább egy-egy film kapcsán), csak annyit tudtam a plakátokból, hogy ez az az üveg mögötti ködös szellemlányos film, meg a "Hová tűnt a testvérem?" c. alapmű szerzője rémlett, de azután rájöttem, hogy az egyik Nordqvist, a másik Lindqvist (egyébként lehet valami számomra vonzóan beteges ezekben a svédekben, van ugye Astrid Lindgren az Oroszlánszívű testvérek c. gyerekeknek szóló művével, ami úgy kezdődik, hogy az egészséges nagytestvér kiugrik az égő házból a halálos beteg kistestvérével a hátán, és rövid időn belül mindketten meghalnak, meg van ez a Hová tűnt a testvérem, ami rajzos könyv kisgyerekeknek, de határozottan felkavaró dolgok történnek benne, illetve most ez a vámpíros Rómeó és Júlia). Bár brainoiz figyelmeztetett, hogy előképzettség nélkül nem biztos, hogy érthető a sztori, igazából nem volt nehéz követni az első öt perc után. Voltak ugyan részek, amikről azt hittem, hogy fordítói hiba, vagy a svédek még különösebbek, mint gondoltam, de ezekre a könyv azután választ adott (Eli: de én nem is vagyok lány, itt azt hittem, hogy van a svédben olyan szó, mint az oroszban, hogy gyereklány, meg a malacos-visítós momentum, Oskar apja, Eli fura kapcsolata az "apjával", stb), és menet közben ezek nem zavartak be túlságosan.

A rövid felütése a történetnek annyi, hogy a külvárosi panelházban anyjával élő kisfiú, Oskar szomszédságába beköltözik egy Eli nevű fura kislány, akivel összebarátkoznak, és az addig kiközösített és terrorizált Oskar élete megváltozik. Annyival tetszett jobban a szokványos vámpírfilmeknél (hadd ne írjam le a T betűs szót), hogy ilyen skandináv módon valószerűbb volt. Vámpírnak lenni igazából nem olyan kúl, amikor benne van az ember, folyamatosan titkolózni kell, éhség esetén nem elég leszaladni a közértbe, figyelni kell a napallergiára, meg ott van a szag is. Az Éjszakai őrség után ez volt az első olyan vámpíros film, amelyikben a vámpír szerepébe tudtam inkább beleélni magam, volt például az a bizonyos jelenet, ahol hangos helyeslés ment a fejemben, hogy igen, ez tényleg ilyen, az embernek, ha lány, akkor mindenféle titkai vannak, és nagyon fél, hogy aki fontos, az mit fog szólni, amikor kiderül, de mindig az van, hogy a fiúkat igazából csak az érdekli, hogy jár-e velük az ember, mindegy, hogy vámpír-e, vagy egyáltalán.

Azóta egyébként a könyv is megvolt (lucia is a fan), valószínűleg amúgy is elolvastam volna, de alie hatására rögtön, ő ugyanis azzal jött ki a moziból, hogy ez olyan volt, mintha végig kellett volna néznie, hogy lepisilik valamelyik szerette sírját, illetve a sok távolbanézés helyett igazán berakhatták volna a kedvenc pedofil zombiját, akinek csak a lebutított változata szerepelt a filmben. Hazaúton azután a kérésemre elmesélte a teljes rendezői változatot, és hát hű. Nem is értem egyébként, mert így is tizenhatos karika van a filmen, és szerintem például nincs az a kegyetlen véres jelenet, ami lélektanilag olyan durva, mint amikor kisgyerekek más kisgyerekeket terrorizálnak (a Legyek urát nem is voltam képes végigolvasni soha, a Légy jó mindhaláliggal kapcsolatban meg megegyeztünk ott a film után, hogy nem fogjuk engedélyezni, hogy a gyerekeink elolvassák, mert, mint alie megfogalmazta, lúzerségre tanít), és akkor már igazán berakhattak volna legalább egy egészen kicsike zombiságot. Két dolgot tudok elképzelni, hogy miért nem tették, az egyik az, hogy a könyv/forgatókönyv írója inkább a művészfilmeskedésre szavazott, és hát igen, egy seggel nem lehet két lovat megülni; a másik meg az, hogy esetleg készül(nek) majd prequel(ek), illetve sequel(ek), bár ez elég valószínűtlen.

Az egyetlen dolog, ami a könyvből hiányzott, a filmben meg megvolt, az valamiféle groteszk humor, olyasfajta, hogy igazából nem történik semmi vicces, egy kutya in flagranti kap egy gyilkost, vagy a végén a véres-gyerekszadizós medencés jelenet, de mindenki nevetett a teremben, pedig semmi tortadobálás-szerű helyzetkomikum nem volt benne. Összességében, a könyv ismeretében tényleg csak reklámanyag volt a film, a maga kategóriájában 10/10-es, de az a fajta, amit szeretnék ugyan a lakásban tudni, viszont benne marad az eredeti csomagolásban, amíg kölcsön nem adom valakinek, vagy meg nem nézem valaki mással, mert magamtól, egyedül tuti nem (nem azért, mert félelmetes, ugyanis nem félelmetes, csak nagyjából minden képkockájára emlékszem, szóval magam miatt nem rakom be a lejátszóba). De egyszer érdemes szerintem, mindenkinek (július 2-tól a mozikban, október-novembertől dvd-n).

Reklámok

21 thoughts on “a beengedős vámpírokról

  1. babkávé

    alie: mármint azt hittem, hogy “hakan volt az előző oskar”, hogy ezek a románcok így körforognak emberöltőnként, vagy hogy kell ezt mondani…
    de akkor inkább elolvasom, és utána spekulálok : )

  2. babkávé

    nahát. olvasni(még) nem olvastam, és én sem tudtam előre, mit fogok látni, így viszont nekem az külön tetszett, hogy akkor majd biztos oskar lesz a következő hakan. utóbb én is hírét vettem, hogy a könyvben ez nem így van, de azóta is abban a hitben élek, hogy a filmben a (forgatókönyv)írótól ezt a sejtést kaptuk a könyv itt hiányzó száláért cserébe, még gondoltam is, hogy de ügyes.

  3. lucia

    kai: ja, az félreérthető volt, egyáltalán nem félelmetes a film (egyedül azért nem nézném meg, mert magam miatt nincs kedvem berakni a lejátszóba). az erőszakosabb jeleneteket nem mutatják, a kislány arca néha vérfoltos, de az inkább művészieskedő, mint ijesztő, és nincs ilyen idegesítő, borzongásfelvezető zene. egyetlenegy jelenet volt, ahol egy pillanatra megijedtem, de akkor is csak azért, mert fogalmam sem volt, hogy ez egy vámpíros film, és éppen olyan váratlanul ért a dolog, mint az áldozatot :)

  4. kai

    Épp eszembe jutott a bejegyzést olvasván, hogy rákérdezek a film ijesztegetés-faktorára, mert felkeltette az érdeklődésemet a film, de ha te, aki Dextert fordítasz meg minden (amit nem nézek, nem olvasok számomra már túl izé elvont nyomasztó ijesztő viszont a T. tetszett szóval nyilván én egy furcsa lény vagyok :) ) is azt írod, hogy egyedül soha, akkor azt hiszem ez nekem még társaságban is túl sok lenne :)

  5. Zalaba Ferenc

    megint rám hárul a feladat, hogy promózzam a filmet: július 2-től moziban, október/november környékétől pedig dvd-n. ja, s a könyvváltozat is kijön ősszel, de azt hiszem, ezt itt nem nagyon kell emlegetni. :)

  6. maszogep

    Letöltés? Mert valahogy beleivódott az egyszeri felhasználóba, hogy a szeme a google által kidobott linkeken leginkább a “torrent”, “rapidshare” szavakat tartalmazókon akad meg.:)

    Viszont:

    – itt az első rész első felének az első fele, csak alátámasztékul.

    Az eredeti dvd-ket én is szeretem, kivéve, ha az istennek se találom sehol (pl. Eszkimó asszony fázik, meg ilyenek). Akkor marad a remény, hogy egy jótét lélek feltölti a filmet oda, ahol én is megtalálom…

  7. lucia

    maszogep: ja, Tengil ütős egy karakter volt. nem is tudtam, hogy filmben is létezik az Oroszlánszívű testvérek, könyvben rengetegszer olvastam.

    (amúgy én nem értem ezt a letöltések körüli balhét, ami tetszik, azt úgyis megveszem eredeti dvd-n, ha kapható, akkor is, ha soha többé nem fogom megnézni, és ezzel nem én vagyok így egyedül a környezetemben).

  8. maszogep

    Ach, én is akkorát élveztem…; akarom mondani: annyira bejött ez a film, hogy a mai napig is elmorzsolok egy-egy könnycseppet a szemem sarkában, ha eszembe jut… Eredeti nyelven, felirattal sikerült megnéznem, hihetetlen élmény volt.

    Az Oroszlánszívű testvérek meg létezik filmen is, de sehonnan se tudom letölteni, illetve pfuj, miket beszélek, beszerezni:)

    Neked is Tengil volt benne a kedvenced? Nagyon nagy arc volt, majdnem olyan jó, mint szegény, néhai Türkménbasi.

  9. lucia

    alie: aha, lehet, de azért pár szóval utalhattak volna arra, hogy hogyan is állnak a dolgok, mert nekem, amíg nem mondtad, nem állt össze, hogy ha a csákó Eli apja és nem vámpír, akkor miért nem idősebb, vagy egyáltalán mi is van velük.

  10. alie

    az jutott eszembe közben, h. azért nem domborították ki jobban a zombi figuráját, mert ahhoz be kellett volna hozniuk a filmből teljesen kihagyott mellékszálat a pöffeszkedő keresztény rendőrrel + a fekete bárány nevelt fiával, és ez már sok lett volna. másképp meg nem tudta/akarta volna elintézni az író, mert az azért látszott, h. a filmbe beemelt részeknél próbálja hűségesen követni a könyv cselekményét.
    de ez csak egy elmélet. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s