heti reklám (továbbra is a biochef)

Megint adott nekem enni a biochef, megint megírom, milyen volt, képekkel. Ezúttal nem napokra bontva, hanem tematikusan, mert ennyire kreatív vagyok.

A tönkölybúza, mint olyan

Ha az ember rákeres a tönkölybúzára úgy általában a világszőttesen, akkor az első pár linkből kiderül, hogy a tönkölybúza a mennyei manna lelki rokona, gyógyítja a rákot, ősmagyar tradíció, de amellett már az ókori mezopotámiaiak is, és egyáltalán. Ha az emberben felmerül, hogy citation needed, és célirányosabban keres rá, mondjuk a wikipédián, akkor az derül ki, hogy a tönkölybúza a búzabúza közeli rokona, valamivel alacsonyabb a gluténtartalma, és a biohívők támogatják a megjelenését minél több ételféleségben.

Én kábé úgy állok a tönkölybúzához, ahogy ahhoz a pasihoz állnék, akiről a nőismerőseim csupa jót mondanak. Aki helytáll a munkájában, megbízható, mindig van öt perce, mindenkit felhív randi után huszonnégy órán belül. A tönkölybúza szerintem az a srác, akivel a megtört szívű lányok azért járnak, mert ugyan annyira nem izgalmas, vagy szellemes, vagy különleges, vagy akár magas, de legalább lehet rá építeni, nem kapcsolja ki a telefonját, meg ilyesmi. Ugyanakkor a tönkölybúza próbája is a megevés, rám pedig rámtört valami elmebaj, és az egyik napon csupa tönkölybúzás cuccot rendeltem, hátha kiderül, hogy a tönkölybúzával oktalanul voltam előítéletes, és fenekestül felforgatja az életemet, ezentúl csupa tönkölybúzát eszem szójával, meg ilyenek.

Nem akarok ilyen cliffhangeres hatásvadász lenni, úgyhogy rögtön tisztáznám, hogy nem ez derült ki*. A tönkölybúza önmagában tényleg olyan, hogy nemfinomnak néz ki, és nem is finom. Ugyanakkor nincs egy átütő íze, úgyhogy simán lehet maszkolni. A fűszeres pizzarudacskák konkrétan olyan volt, mint amikor az unalmas srácra ráadsz egy fehér pólót fekete farmerrel, ráveszed, hogy húzza be a hasát és nézzen sokatmondóan, továbbá megtiltod neki, hogy három szótagnál többet mondjon egyszerre**, szóval kifejezetten azta-élmény. A tésztája nem száraz, inkább puha, és nem is volt túlfűszerezve, hanem csak olyan tavaszi napsütésesre, ezt én is ki fogom próbálni itthon szerintem (itt megtalálható a biochef összes receptje).

A tésztában (tönkölymetélt brokkolival és olivabogyóval) konkrétan egyáltalán nem érződött a tönkölybúza íze, talán csak annyi, hogy nem lettem annyira tele vele, mint a klasszikus fehérlisztes-tojásos tésztákkal, továbbá be kell ismerjem, én reszeltem rá egy kis sajtot (érzékeny lány vagyok, kellett bele nekem valami kis átmenet a visszafogott brokkoli és a harsány ízű olajbogyó közé), de így teljesen ehető volt, mondhatni finom. Én nagyon szeretem a brokkolit, csak fogalmam sincs soha, mibe tegyem, ha olajban sült bundással nincs kedvem vacakolni.

A kókuszkenyeret chilis csokoládékrémmel ki se raktam tányérra, dobozból ettem, mint az állatok, kiskanállal, mélyen beletunkolva a csokiba. Az öntet nagyon ravasz volt, csak körülbelül a harmadik kanálnál kezdett érződni a chili, akkor viszont intenzíven (én szeretem az ilyet). A tönköly ezen se érződött igazán ki a nyakig csokoládéból, igaz, a kókusz se.

Összegzés: elképzelhető, hogy a tönkölyliszt tényleg egészségesebb a fehérlisztnél, ezt se cáfolni, se megerősíteni nem tudom, mert nem vagyok gasztroenterológus, mindenesetre lehet vele úgy főzni, hogy ne érződjön, és akkor nem zavaró a jelenléte.

Az salátákrul

A biochefnek eddigi tapasztalataim szerint a saláták az erősségei (nem meglepő módon), pusztán amiatt, hogy frissek, változatosak, és organikus növényízük van.

Tegnap beszélgettünk a fiúmmal arról, hogy rendelt valami könyvet, amit egy túlélésre játszó pasi írt, aki mindenféle könyveket írt a túlélésről, és az egyikben például az is szerepelt, hogy konkrétan bérelt magának egy rednecket (vidéki jellegű életmódot folytató, egyszerű gondolkodású amerikai állampolgár), hogy tanítsa meg kecskét vágni, és az illető tényleg elvitte kecskét vágni egy farmra egy furgonban, amiben hátul ott utazott velük a kecske. Mert az iró szerint a kecskevágásnál elválik a vér a víztől, az embereket két részre lehet osztani, azokra, akik képesek kecskét vágni, meg akik nem. Én éreztem, hogy a fiúmat komolyan foglalkoztatja ez a gondolat, és szerintem én simán képes lennék egy kecskének akár a torkát is átharapni (mármint egy nagyon nyugodt kecskének, aki türelmesen megvárja, hogy végezzek), ha a túlélésemről van szó, de amíg nem, addig meglehetősen pacifista a természetem, úgyhogy rákérdeztem, hogy nem lehet-e inkább csak nagyon megverni egy kecskét ilyen rite of passage jelleggel. Mert szerintem az is elég bátor dolog, meg minden.

Sőt, a már emlegetett kecskesajt is testben és lélekben felkészült fogyasztót kíván, ezért egy kicsit nevettem is a gyereken, amikor nagyokat csámcsogva kinézte a kezemből a fejessalátát újhagymával és kecskesajttal. A kecskesajt sós, büdös, és mi így szeretjük, de egy sót és tejterméket eddig nem fogyasztó gyereket azért sokkolhat, úgyhogy nagyon büszke voltam, amikor sokknak jele sem látszott a tízhónaposon, hanem simán lenyomta a kecskesajtot, majd cuppogott még egy kicsit. Túlélő típus.

Valamelyik nap megint a diétásmenüből rendeltem bátran, ezúttal gyümölcssalátát. A gyümölcs konkrétan nagyon jó volt, sokféle, és azt számolgattam, hogy én boltban véve és otthon elkészítve is kábé ennyiből hoznám ki így télen, ráadásul azt se tudnám, hogy hol vegyek ennyiféle biogyümölcsöt, mert itt van ugye az ökopiac, de ott csak körte van meg alma jelenleg. Öccázé'. Na jó, a szilva ízetlen-savanykás volt, de a többi összetevő finom. Legyen már nyár, meg minden.

Mot így az olivával pácolt fehérbabról ruccolával nem nagyon jut eszembe semmi, a fiúmmal se nagyon szoktunk babvágásról beszélgetni, és a ruccola sem ébreszt bennem kimondottan szellemes gondolatokat, szóval aki sztorira is vágyik a képek mellé, az olvassa el még egyszer a kecskés részt. Amiből egyébként kihagytam, hogy a csirkevágás az nem ugyanaz, tehát ha valaki képes egy csirkével végezni, az még nem egy szörvájvör automatikusan. Állítólag.

A tofu

Lehet egyébként, hogy kapuzárási pánikom van, vagy valami, mert simán kikerülhettem volna a tofut, ami a belső étkezési szabályzatom több pontjával ütközik (fehér színű és passzírozás útján állítják elő. Don't ask.), de egyszerűen annyira izgatja a fantáziámat már régebb óta, hogy nem bírtam ki, és ráadásul nem is a kompromisszumkészebb változatát választottam, mint például a málnás tofukrém, hanem a tofut natúr valójában (rozmaringgal, fokhagyma lekvárral és paradicsomos rizzsel), hogy szembenézzek vele, mint férfi a férfival. A tofu az én kecském.

A tofu a fehérjék tönkölybúzája, csak még sokkal olyanabb. A tofu és a többi hüvelyes tartja épen és egészségesen a vegetáriánusokat. A tofut egyes források szerint szójatejből varázsolják sajttá, mások szerint szójabab passzírozása által készül. A tofu nem egyszerűen az unalmas srác, hanem az a srác, aki annyira visszataszító, hogy az ember biztosra veszi, hogy nagyon intelligens, vagy nagyon jó az ágyban, esetleg pénzügyi zseni.

Amikor megérkezett hozzám a tofu, akkor rögtön kiderült, hogy a biochefnek tényleg van rozmaringja, és nem fél használni. A rozmaringillat adott némi frivol, barátkozós jelleget a tofunak, amit ennek ellenére bizonyos távolságtartással közelítettem meg kés és villa által. Mint kiderült, a tofu pont olyan, amilyennek hírlik, hogy mozarella-állaga és visszafogott babíze van. A kétharmadát elfogyasztottam, hogy pontozással mindenképpen engem kiáltsanak ki győztesnek, a többihez nem volt kedvem. A paradicsomos rizs viszont fenomenális volt, illetve a fokhagymalekvár (itt nálunk vidéken fokhagymaszósz) is nagyon tetszett, csak a csirke hiányzott mellőlük.

Plusz egy, avagy a mai ebédem (könnyed levezetés)

Egyebek mellett ma megint olivával gyúrt juhsajtot ettem, ezúttal zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez továbbra is olyasmi számomra, amiért érdemes volt feltalálni a konyhát és a juhokat, megőrzöm szép emlékezetemben.

* Ja, és ha egy lány csúnya, attól még nem biztos, hogy okos.
** Persze lehet, hogy nem mindenki a hallgatag, mélynek tűnő fiúkat szereti, mint én, annál jobb nekem, de a többiek helyettesítsék be a számukra szimpatikus archetípussal.

Advertisements

17 thoughts on “heti reklám (továbbra is a biochef)

  1. lucia

    Hiver, nem volt rossz, megettem, de már nem emlékszem rá, nem volt különleges fűszerezése, vagy ilyesmi. Sima fehérbab, valami kellemesen semleges mártásban, még az liva sem tűnt fel benne annyira.

  2. Hiver

    spiraea: sose birtam azt az embert (volt szerencsem hozza szemelyesen, ha csak ropke idore is), de igy meg plane nem.

    Es en is vegigolvastam, sot amint latszik, a kommenteket is :o)

    Nem is hagy nyugodni a kerdes, hogy akkor most az “olivával pácolt fehérbab” jo volt-e vagy nem-e?

  3. R.

    hát persze, hogy végigolvastam és nagyon élveztem. de ettől függetlenül kevés esélyt látok, hogy rendelek majd tőlük, bár a kókuszos süti roppant mód csábított
    a másik kedvenc mondatom egyébként az volt, hogy a biochef-nek van rozmaringja,de nem fél használni.

  4. Zsu

    +1 aki végigolvasta :) Mondjuk engem alapból érdekelt.
    Kecskét még nem téptem szét, de pesti lányként fejtem. Az számít valamit? :)

  5. lucia

    s: a deriválásról simán, a másik kettőhöz nem értek, de a tankönyvírási karrierem legfőbb akadálya, hogy egyelőre nem állnak sorban az ajtóm előtt a tankönyvkiadók :)

  6. lucia

    pappito, Hawah: hát nem tudom, a gyerek biogyümölcsöt-zöldséget kap, de csak mert itt van az ökopiac mellettünk, nekünk háztáji húst és tojást veszek, mert azon érzem ízben a különbséget, de a tönkölylisztben meg a szójában nem hiszek. azt meg végképp nem értem, hogy mi ez a nagy felhajtás a génmanipulált termékek körül, manapság már _minden_ génmanipulált, csak régebben ezt nemesítésnek hívták, ami egy kicsit lassabb, drágább, és kiszámíthatatlanabb mellékhatásokkal jár, mint amit a laborban szerkesztenek.

    a biochef kajája meg nem azért jó, mert egészséges, hanem mert a zöldségeknek igazi zöldségízük van benne, és sokkal gusztább ebédeket hoznak, mint az eddig kipróbált házhozrendelős szolgáltatások.

    amúgy meg szerintem tolerancia, amiben nekem remek példát mutat a fiúm anyukája, aki sok éve nem eszik húst meggyőződésből, viszont szó nélkül csinál nekünk mindenféle baconba tekert sültekkel megrakott tálakat, ahányszor csak megyünk hozzá. cserébe biocsokit szoktam neki venni ünnepekre, bár én meg abban nem hiszek.

  7. pappito

    még olvassak? :) édes pofa vagy…

    brit tudósok nem érdekelnek (ők fedezik fel a sok okosságot mindig) agrász meg van a családban dögivel, nem véletlenül ekézem a sok ezobioöko háziasszonyt.

    Inkább nekik javasold a tudósokat, jó?

    Boldog tofut!

  8. Hawah

    Pappito, kicsit egyoldalú hozzáállást érzek én itt, de nagyon. Még olvassál egy kicsit ezekről a dolgokról, mondjuk ne háziasszonyok megnyilatkozásait, hanem tudósokét. Hidd el, érdemes.
    Én maradok az arany középútnál.

    Én is szemeztem már a biochef dolgaival, de sajna minket messze elkerülnek. Néha megkóstolnám. Ezután a beszámoló után meg pláne.

  9. Pappito

    Kénytelen voltam én is. Sajnos abban a szokatlan helyzetben vagyok, hogy némileg tájékozottabb vagyok agrárvonatkozásban az átlag tofuevőnél (istókuccse nem én akartam, hogy igy legyen, tekintetes esküdtszék!) igy fogadd szimpátiámat, hogy nem dől az ezobioöko.

    Számos divat lepte el a magyar agyakat már, a fényevéstől a káposztalaves diétáig, sebaj (not tu mensön a bioboltokban fellelhető BIO-CINK feliratú dobozokat, amelynek láttán láncfűrészéhez kap a bennem szunnyadó kis, gonosz vegyész). Most az ezobio van, meg a tofu. Meg a kurva tönkölybúza, amely amellett, hogy csak egy szimpla búzafajta, bir azzal a tulajdonsággal, amitől kiment anno a divatból: alacsony a hozama. “búzabúzából” egyszerűen sokkal több jön le egy hektárról, innen érdemes továbbgondolni. Lásd még a mangalica, szürkemarha, strucc sé egyéb ősi magor újrafelfedezetteket.

    A tofu a maga visszataszitóságában (amely feldolgozással fokozható) nem csak a vegákat tartja életben, hanem fél ázsiát, különösen a szegényebb részét.(az nem a fele)
    Nagyon tápláló meg izé. Én már ettem is, de ha lehet, inkább kecskét vágnék.

    Szóval csak annyit szeretnék, a magam szkeptikusságában, hogy a tönkölytől nem leszünk egészségesebbek, a tofutól nem leszünk okosabbak, ám mindkettőt nyugodtan helyezzük el a takarmányozásunkban időnként, ártani sem ártanak.

    Az egyik kezükkel szájukba grillezett tofut tömő bio-, és másikkal GMO-s szója ellen hisztiző ezoháziasszonyok dilemmáját pedig nem vagyok hivatva megoldani.

  10. s

    én is végigolvastam. kíváncsi lennék, h pl. a biokémiáról, fizikáról ill. a deriválásról is tudnál e ilyen érdekesen és/vagy viccesen értekezni? mert akkor minden tankönyvet is neked kellene írnod :)
    jó volt, köszi.

  11. Encsi

    Énis énis elolvastam, és már az előző is tetszett, de ez plánenagyon :)
    Lassan a biochef marketingesei elérik céljukat, és én is kipróbálnám…

    U.i.:Persze költői szabadság van, de pontosan az alcím nem “AZ salátákrul” lenne? :)

  12. aureliano

    Nem igaz, én is végigolvastam, akaratom ellenére, mivel idegenkedem mindentől, ami bio- vagy ezo- taggal kezdődik, esetleg csakrára végződik, de aljas módon szórakoztatóan lett itten előadva, és nem hiszem ugyan, hogy valaha is megkóstolnám valamelyiket az egészségem megőrzése végett, de például bátorságpróbán bármikor megennék egy tofut tormadzsúzzal vagy hagymadzsemmel vagy mivel. És a lábjegyzetekhez kapcsolódnék még azzal (most frappánsabb átvezetés nem jutott eszembe), hogy nagydarab, durva és szőrös testben sem mindig lakozik érző szív, valamint attól, hogy paranoiás valaki, még nem biztos, hogy nem üldözik.

  13. lucia

    gratulálok, szerintem te vagy az egyetlen, aki végigolvasta :) amúgy meg a nyuszi és a zsiráf tudják magukról, hogy ők csúcsragadozók, erről van is egy aranyos történetem, majd egyszer megírom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s