Amúgy meg ma írtam életemben először fülszöveget, mármint úgy, hogy nem fordítani kellett, hanem nekem megírni (az angol kiadás még nincs kint, és rajtam kívül senki, aki olvasta a könyvet, nem ért erre rá), és ez asszem a szakma csúcsa (leszámítva a kritikákról írt kritikák fizetett publikációját). Könyvet fordítani, az oké, cikkre is van kereslet, meg saját könyv kiadása is csak pénz kérdése, de az mindig is nagyon izgatta a fantáziámat, hogy lehet beférkőzni a fülszöveg-írok titokzatos, zárt szubkultúrájába. Nem csodálkoznék, ha ezentúl páran a titkos kacsintással köszönnének nekem az utcán.

(És ha valaki tíz éve azt mondja nekem, hogy tíz év múlva laskagombásmakaróni-evés közben fülszöveget fogok írni, miközben pislogok át Pest látképére felülről, akkor azt mondom, mindent elértem, amire vágyom, szóval ezt észben tartva egy ideig most nem nyavalygok).