a receptes ragozásról

Teljesítettem a heti penzumomat fordításból (könyv + munkahely), úgy tűnik, lassan érett, felnőtt nő leszek, aki nem az utolsó négy és fél napban csapja össze a munkáit, mondjuk sokat segít, hogy a gyerek miatt bőven számolom a határidőket, pedig nem visz el több időt, mint a kávézni és pletykálkodni csábító kollégák.

Így viszont vasárnapi ebédcsinálás is volt, mondjuk gyorsan lezavartuk, gyereketetéssel együtt kb. egy óra alatt készült el. A csirkét a fiúm csíkozta, mert ahhoz nők nem értenek, viszont én löttyintettem rá szójaszósz, paprikát és sót. Utána bekevertem egy sűrű palacsintatésztát sütőporral (3 dl tej, három tojás, három csapott ek cukor, sütőpor és annyi liszt, hogy sűrű palacsintatészta állagú legyen), kis tepsibe szórtam 300 g fagyasztott málnát, és először szórtam rá kb. két ek nádcukrot (nemtom, de nekem a fagyasztott gyümölcsök mindig savanyúak), utána leöntöttem a tésztával, majd be a sütőbe 200 fokra, amíg aranybarna nem lett a teteje. Összeráztam a gyereknek kb. 2,5 dl tápszert, testhőmérsékletűre melegítettem, és tálalás előtt tettem bele 5 csepp Maltofert, illetve 2 csepp Vigantol olajat. Azonnal fogyasztásra került.

Közben megérett a pácolt csirkemell is, úgyhogy serpenyőben mindkét oldalán megpirítottam olivaolajban, majd felöntöttem derékig vízzel, illetve a maradék páclével, és lesütöttem zsírjára (olajára). Közben a fiúm elkészítette a tök jó rizst, beáztatni ugyan már nem volt idő, de megpirította jószagúra olivaolajon, felöntötte dupla térfogatú vízzel, megsózta, rakott bele egy karika tv paprikát, és lassú tűzön, fedő alatt lefőzte róla a vizet. Utána egy kisebb kukoricakonzervből két kanállal megevett, majd a többit belekeverte a rizsbe. Olyan forma1-es csapat vagyunk, mert egyszerre lett kész a süti, a hús és a rizs. Ja, a húshoz még kevertem ad hoc jelleggel gépimustárból, tisztességes magos mustárból és mézből mézes mustárt, amit a fiúm rákenve fogyasztott (azt mondta, amíg ő felmegy, intézzem el, hogy rákerüljön a szósz a húsára, nem érdekli, hogyan), én mártogattam.

(Mindezt igazából azért írtam le, mert múltkor Sumatrával és Isoldével arról cseréltünk eszmét, hogy recepteknél melyik igeragozás az idegesítő, és melyik nem, ugye van az E/1 (jelen, illetve múlt időben), az E/2 (ebből kijelentő, illetve felszólító mód), a T/1 (a "felrakom főni" és a "rakd fel főni" közötti kompromisszumos megoldás), az E/3 felszólító mód (magázás), illetve én itt suttyomban bevezettem az E/3-at is (kijelentő mód, múlt időben) a fiúm révén, szerintem ez érdekes megoldás, mert abszolút nem agresszív, az ember nem állítja önmagát vele példának, illetve nem utasítgatja a másikat, mégis átmegy az információ, de szakácskönyvekben hülyén nézne ki, bár a bűvös szakácsban előfordul. Na mindegy, lényeg az, hogy most akkor előfordulhat, hogy próbálgatni fogom ezeket, mert mégis).

Advertisements

21 thoughts on “a receptes ragozásról

  1. teodora

    nem sok receptet írok, de nekem az E/2 a természetes, mert végülis az a kérdés, hogy “légyszi, mondd el, hogyan csinálhatok ezt” és akkor “süsd meg” a válasz… viszont lehet ragozás nélkül is pl.

    a tojás két percig főzendő
    a tojást két percre kell a tűzre tenni

    és legjobb személytelen E/3 az összetevők szemszögéből:

    a tojás két percig fő a vízben, aztán kiugrik a tányérra, szeletekre esik a kés éle mentén, miközben hullik rá a só

  2. R.

    higgyétek el, még mindig ezerszer jobb, amikor csak mondja a “nyomjunk anyuka, nyomjunk”-ot, mint amikor tényleg beszáll és belefekszik a hasadba, hogy kinyomja a gyereket.
    (16ik óra, beakadt gyerek, nem részletezném jobban)

  3. cinty

    T/1 klasszikus a fogjuk meg és vigyétek.

    “azért vegyük ki egy fél perccel azelőtt, hogy leégne a teteje”
    Erre meg az autószerelős analógia van: minden csavart maximálisan meg kell húzni, pontosabban a meghúzást egy fél fordulattal az előtt kell abbahagyni, hogy megszakadna a csavar.

    Jóanyám a klasszikus rózsaszínnel jön mindig, hogy olyan színe kell lennie, de hát akár hogy nézem az csak a barna egy árnyalata lehet. Ami még viccesebb, mert az adott szín a világítástól függően másnak és másnak látszhat. Akárhogy is nézem ez is csak kísérletezés eredményeképpen állapítható meg biztosan. Éljen az évek tapasztalata.

  4. r-

    a nyomjunk anyuka, nyomjunk is igen eros, sajatelmenykent a hasonloan ertelmetlen 1/2 8kor elhangzo “nevicceljen anyuka, 5 perce mondta a doktorur, hogy 10 elott nem szulunk” (/me: es te anyad hogy van, en biza szulok mindjart, jobb ha elhiszed), illetve mikor megkegyelmezett, es megengedte 10 perccel kesobb, h szuljunk, a “na akkor most nyomunk, anyuka?” – nem csoda, ha faradtak a muszak vegen a szulesznok:)

  5. Encsi

    Szia Lucia, kipróbáltam a clafouti receptedet, és nagyon fincsi lett :) köszönöm!

    (Nem akarsz gasztroblogot is indítani…? na jó, inkább ne, de a leányanya blogra most már szentelhetnél pár gondolatot… ;) )

  6. lucia

    cinna, erre a legemlékezetesebb tapasztalatom az volt, amikor biztatott a szülésznő, hogy nyomjunk, anyuka, nyomjunk, én meg mondtam neki, hogy de én már nem bírok, azt’ mégse szállt be ő is.

  7. lucia

    R.: hát annál pontosabban nem tudtam megadni, én először receptből csináltam, ott dekázás volt, de nekem úgy hígnak tűnt, olyannak, mint amiből én csinálom a palacsintát. úgyhogy hozzászórtam még ennyi (mutatja) lisztet, és akkor olyan lett, hogy tisztességes palacsintán túl, galuskán innen, de igazából szerintem hóttmindegy, elrontani nem lehet.

    az “aranybarna” nálam meg annak az eufemizálása, hogy “azért vegyük ki egy fél perccel azelőtt, hogy leégne a teteje”, de az is széles határokon belül mozoghat. szóval ez egy olyan kísérletezős süti szerintem.
    :)

  8. R.

    annyira megkívántam ezt a sütit már első olvasásra is, hogy gyorsan ma meg is csináltuk a gyerekkel.
    a sűrű palacsintatészta állag nyilván okozott számomra egy kis problémát, de majd referálok milyen lett.
    ja és meggybefőttel készült, illatra idáig isteni. (kettes számú akadály: “amíg aranybarna nem lesz a teteje” még legyőzés előtt)

  9. davir

    Bocsánat, hogy belekotyogok, de az E/2-ről csak és kizárólag az anyósom jut eszembe: “Aztán ebben a lábosban megmelegíted…” (Utasító hangsúly stb.)
    Az E/3 nagyon üdítő volt számomra! :)

  10. Zsu

    Hm, így is jól hangzik :)
    A bundás málna kifejezést csak a süti bundás alma jellege miatt használtam, mintegy azonosításképp, merthogy ott is sűrű palacsintatészta van meg gyümölcs. De értem :)
    Mostmár kénytelen leszek valamikor megcsinálni hogy megkóstoljam.

  11. s

    mi is imádjuk a clafutist, a világ legegyszerűbb, ámde isteni sütije. barackkal is jóó. hehe, azért ne legyél gasztroblog..

  12. lucia

    Zsu: az nem igazán bundás málna, hanem ilyen rendes sütikinézetű süti, a málnák felemelkednek benne, meg minden. amit leírtam, az a legszottyosabb változat, mert mi azt szeretjük, de friss (akármilyen) gyümölcsből szárazabbra is lehet csinálni, illetve a tejet részben lehet helyettesítni tejszínnel, joghurttal, tejföllel, szóval borzasztó sok variációja van. a lánykori neve egyébként clafouti(s), és eredetileg cseresznyével/meggyel készül.

  13. Batkamanó

    én igazából a Mucis blogod olvasója vagyok, de ezt is élvezem.Neked még ez is jól áll /E/1 stb, ez is humoros, jó stílusú, írjál bármiről, én szívesen olvasom.Jók a receptjeid és gyorsak, nem tökölősek.

  14. part

    Jézus, csak ne E/1! Az legalább olyan beképzelt p*csös, mint a “Dolgozom!” egy kissé felsőbbséges hangsúllyal. Meg tudok őrülni tőle! :D

  15. Zsu

    Ez így ilyen gyorsan elhadart mitcsináltamma bejegyzésnek tűnt nekem :) Egyébként nálad mindig az az érzésem, mintha hadarnál, a sok vessző miatt. Az E/1 sem rossz :)
    A ‘bundás málna’ meg jól hangzik, ki kell próbálnom. :)

    Lelkes olvasó

  16. isolde

    vagy lehetne E/1 felszólító mód is, és akkor a férjem azt akarta, hogy hámozzam meg neki a krumplit, aztán főzzem meg, és ez nem elég, utána még vágjam is karikákra, meg rétegezzem egy tűzálló tálba kolbásszal meg főtt tojásokkal, meg még löttyintsek rá tejfölt, hát még mit nem, tejfölt, csináljon magának rakott krumplit, ha akar.

  17. phzs

    Mikor elkezdtem gasztroblogot írni, tudatosan választottam a T/1 megoldást, pontosan azért, amit most leírtál az E/1 és E/2 hatásáról.
    Gasztroblogban nekem a te módszered is sok lenne, de egy énblogban a legjobbnak tűnik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s