a revolutionary roadról

Most filmesztéta leszek, és úgy véleményezek egy filmet, hogy nem láttam, illetve nem is áll szándékomban megnézni. Előrebocsátom, hogy abban, hogy idáig süllyedtem, nagy szerepe van annak, hogy január 1. óta megszűnt a pont fm (na jó, egy ideig még nyomták a műsorukat ismétlésben), és helyére egy tüc-tüc rádió került, a többi slágerrádión szar zene megy olyan műsorvezetőkkel, akik képtelenek egy háromszavas mondat elejét egyeztetni a végével, maradt nekem a klubrádió. A mélypont, azt hiszem, az volt, amikor Bolgár György megkockáztatta benne azt a mondatot, hogy a politikusok azért szeretnék, hogy az ő pártjuk győzzön, mert szerintük ők jobban tudják, hogy mi lesz a jó a hazánknak. És erre van igény, és ezért megy tönkre az egyetlen normális zenei adó (na jó, a szombati magyar rock délelőttjeik erősen pengeélen táncoltak, de a többi zenéjük nagyjából olyan volt, mintha itthon lennénk).

Szóval láttam valamikor a Revolutionary Road előzetesét a moziban, és akkor is azt hittem, hogy kihagytak belőle valamit, ez csak ilyen teaser, de nem, minden kritika szerint tényleg arról szól, hogy a főszereplő DiCaprio őszerinte Nagyobb Dolgokra Hivatott, mint kertvárosban élni és dolgozni járni, bár azt nem tudja, hogy mire, de biztosan valami jobbra. A konfliktus tárgya meg az, hogy vajon van-e kedve arra az időre szüneteltetni ezt a rettenetes posványt, amíg kitalálja, hogy mi az a sokkal méltóbb dolog.

Én már rögtön azt sem értem, hogy az amerikai kertvárosok miért szimbolizálják mindig a dekadens nyugat fertőjét, a legalját mindennek, ami emberi. A szüleim például tökegyforma homlokzatú házak egyikében laknak, egy ház hat méter széles, a kertjük is, csak színről lehet megjegyezni, hol lakik az ember, az szerintem sokkal nyomasztóbb, de van annál rosszabb is, vegyük a belvárosban élőket, vagy továbbmenve, a hajléktalanokat, akiknek azért még mindig emberes dolguk van az indiai, leprás hajléktalanokhoz képest, de párizsi padlásszobában, vagy karibi, légkondicionálatlan pálmakunyhóban, esetleg egy new yorki lepukkant garzonban is kellemetlenebb lehet szerintem élni, mint egy amerikai kertvárosban. Az meg, hogy tele van torz, csökevényes, életképtelen lelkületű emberekkel, úgy hülyeség, ahogy van, elég sokba kerül olyan helyre költözni, valamilyen téren való tehetséget mindenképpen fel kell mutatnia annak, aki ezt megteheti, és nem hiszem, hogy egy illegális bevándorlókkal teli nagyvárosi bérházban kevesebb elmebeteg lenne.

A másik, ami mindig felnyomja bennem az ideget, ha ilyet látok, a "jobb sorsra érdemes"-szindróma. Szerintem aki tehetséges valamiben, eléggé ahhoz, hogy motivált legyen, az tűzön-vízen keresztül is eléri a célját, lásd pl. Gaugin, illetve a bori noteszben sem az áll, hogy "szerintem nagyon szép verseket tudnék írni, de a munkaszolgálat taposómalma kiölte belőlem az ihletet". Személyes tapasztalataim szerint az ún. jobb sorsra érdemes fiatalemberek, ha a környezetük gondoskodik arról, hogy legyen idejük és nyugalmuk megvalósítani önmagukat, akkor leginkább a számítógépes játékok terén találják meg önmagukat, mások meg internetes társkereső oldalakon találják meg őket. Szerintem az nem szégyen, meg nem lealacsonyító, ha az ember tisztességesen (mondjuk akár a minimálkövetelményeket is meghaladóan), illetve különösebb hiszti nélkül ellátja azt a munkát, amit elvállalt, és amiért megfizetik, az viszont gáz, ha pár óránál hosszasabban kesereg azon, hogy nagyon szeretne valamit, de, de, de.

Szóval csak ennyit szerettem volna mondani a Revolution Roadról.

Reklámok

57 thoughts on “a revolutionary roadról

  1. lucia

    kamillusz: a Síp utcában laktam.
    a legnagyobb hiba az volt, hogy körfolyosós ház, és udvarra nyíló lakás. vagy egész nap sötétben voltam a függöny miatt, vagy az egész ház belátott hozzám. az egyik srác a szomszéd családból átjött “csak körülnézni”, amikor beköltöztem, majd nagyon kurtán-furcsán távozott, nem sokkal később észrevettem, hogy eltűnt a fényképezőgépem az asztalról. később betörtek hozzám, a szomszédok szerint ugyanaz a család, és nem is tehettem volna ellene semmit, mert ugye ablak is, ajtó is a folyosóra nyílt, megfigyelni meg betörni is könnyű volt.

    további hátrányok, hogy az egy szoba, konyha, fürdőszobából csak a szobában volt egy gázkonvektor, ott is felment a meleg a plafonhoz (nagy belmagasság), a konyhában és a fürdőszobában hideg volt. mivel nem lehetett kifűteni, nedvesedett a fal, majd gombásodott, következményképpen sötétben, hidegben és büdösben éltem. ráadásul mindentől kb. fél metrómegállónyira laktam, ami nem hangzik vészesnek, de bármilyen 5 kilónál nehezebb cuccal az :) harmadik szint volt, természetesen lift nélküli régi házban. és még ott van az én egyéni nünükém, hogy a városi levegőtől szétmegy a bőröm, illetve a hangulatomnak sem tesz jót a csupa aszfalt és beton. a parkolás nagyon drága volt, ezt figyelembe kellett venni, ha jött valaki hozzám. utáltam az egészet, életem mélypontja volt, csak pár hónapig maradtam.

    ha a belvárosba lenne muszáj költöznöm, akkor csak valami széles út mellé, magasba, liftes házba, padlófűtött, jól szigetelt lakásba lennék hajlandó, de inkább hadd ne egyáltalán.

    Kedvelés

  2. kamillusz

    Nos, igen, végülis megértem azokat is, akik nem akarnak belvárosiak lenni. Tudom, hogy alapvetően nem erről szól ez a poszt, de muszáj megkérdeznem, hogy pontosan hol laktál a belvárosban, ami ilyen rossz volt. Na és persze mi volt annyira rossz? Ez nem kekeckedés vagy rossz indulat, csak érdekel, hova ne költözzek soha, ha egyszer arra kerül a sor. Meg hogy milyen buktatói vannak a belvárosnak, amire esetleg nem is gondolnék.
    Én cserébe szivesen leírom, mit utáltam otthon – bár ez gondolom nem túl kecsegtető.

    Kedvelés

  3. syca

    Tényleg nem kötekedésképpen, de az előzőben azt írtad, azért nem akartad megnézni, mert unod. Mindegy, ennyit tényleg nem ér az egész. Szerintem egy DVD-zést viszont igen. Megtekerheted benne a nyávogást :) Különben sokmindennel egyetértek, amit írtál, és ha azt írtad volna, hogy a film csak gondolatébresztő ehhez a poszthoz, akkor meg se szólalok.

    Kedvelés

  4. lucia

    hát, egyrészt nem véletlenül emeltem ki, hogy nem láttam a filmet, másrészt abban a 15 percben, amíg a bejegyzést írtam, még nem untam a témát, a film viszont másfél+ óra, a bejegyzésem óta meg több mint 72 telt el.

    Kedvelés

  5. syca

    Szia, általában szeretem a bejegyzéseidet, de ezzel szerintem melléfogtál. Olyan film esetében szerintem nem jogos a véleményalkotás, amit nem is láttál, és aminek a cselekményét a hatodlagos szűrőkön keresztül nem sikerült helyesen kisakkozni. Ha meg unod a témát, miért írsz róla posztot?

    Kedvelés

  6. lucia

    Kiccsilag: na de pont erről beszélek, hogy szerintem az “egyen”-házak “egyen”-életei egyáltalán nem tragikusak, a tragikum csak a fejekben van. akinek annyira tragikus az élete, az foggal-körömmel harcolni fog, hogy megváltoztassa, ez az “egyen”-ből se veled, se nélküled kiszakadási próbálkozások meg arról szólnak, hogy az illető csinálni is akarja, meg szűznek is maradni, mert azért kell neki az a biztonság és kényelem és társadalmi megbecsülés, ami az “egyen”-eknek jár, ugyanakkor a kiugróknak járó tisztelet és izgalom is, és azon siránkozni, hogy a kettő együtt nem megy, az számomra nem egy szimpatikus dolog.

    a különlegesség meg nem olyan, hogy nesze, te különleges vagy, ezért jár neked az érdekesebb élet, hanem olyan, hogy ha az ember képes érdekesebb életet csinálni magának, azzal bizonyítja, hogy különlegesebb, szerintem legalábbis.

    és nagyon halkan megjegyezném, hogy én azért nem akartam ezt a filmet megnézni, mert borzasztóan unom a témát, viszont lassan éppen annyit kell vele gondolatban foglalkoznom, mintha megnéztem volna, de no offence, tényleg :)

    Kedvelés

  7. Kiccsillag

    Még annyit szerettem volna mondani, hogy a film szerintem nem arról szól, hogy van két (vagy egy)tehetséges, de lusta ember, akik rinyálnak, hanem a betagozódásról. Valahol mindannyian azt hisszük magunkról, hogy különlegesek vagyunk, attól függetlenül, hogy a való életben mennyire találtatunk tehetségesnek. És nem csak magunkat hisszük különlegesnek, hanem az életünket, és főképp a jövőnket is.

    A film szerintem arról a pillanatról szól, mikor az ember rádöbben, hogy semmivel sem különlegesebb/másabb/tehetségesebb/okosabb/szebb, mint bárki más, és az élete ugyanolyan unalmas, vagy szánalmas, vagy egyhangú, mint azoké, akikről azt gondoljuk, hogy nem szeretnénk olyanok lenni. Ez a felismerés vagy meg sem történik, vagy ha igen, akkor a.) megrántod a vállad; b.) elindulsz lefelé a lejtőn; c.)sürgősen változtatsz. Változtatni azonban nehéz, sokkal nehezebb, mint az ember gondolná, és ilyenkor kell egy nagy adag bátorság, ami a főszereplőinknél nem volt elég kitartó.

    A kertváros, mint helyszín, pedig nagyon is a helyén van. Mert oké, hogy indiában éheznek (erre ott van a Slumdog millionaire), meg Afrikában is, és a hajléktalanok, de a mi életünk nem erről szól, a nyugati társadalomnak nem Afrika a tragédiája, hanem a társadalmi szabályok mentén kialakított, többnyire pénzhajhász, céltalan és üres élet. És ugye mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.

    Erre jönnek még rá a párkapcsolati gondok, ami szintén nem egy egyedi dolog, hogy X év házasság után, két gyerekkel a felek lassan tök idegenek egymásnak. Ez pedig a szerelem tragédiája, és az emberek nagy részében már az esküvő előtt is ott lapul az alattomos félelem: ugye nem leszünk ilyenek?

    Szóval a film számomra nem lustaságról és mártíromságról szól, hanem arról, hogy az egyenházak egyenéletei igenis tragikusak, pedig lehetne másképp is.

    Kedvelés

  8. Kiccsillag

    Hát engem nagyon odabaszott* a film. Amúgy nem csak mi, hanem a közönség nagy része is a helyén ült a film vége után kábé még negyed órát. De ahhoz hogy az ember értékelje, éppen erre a témakörre érzékeny korszakban kell lenni. Nálam ez megvolt, a film pedig az elmúlt évek egyik legjobbja. Az Amerikai szépség nekem fele ennyire nem jött be. Amúgy ha nem akarod, úgysem nézed meg, de amőgy sem rinyálás sem nyáladzás nincs benne. :)

    (* a megfelelő hatás érzékeltetéséhez muszáj volt a szót használnom)

    Kedvelés

  9. cinna

    „amerika sokkal kevésbé tűnt esztelen, politikailag befolyásolható tömegek gyűjtőhelyének, mint magyarország”

    hehe. idézném egy ideje amerikában élő barátomat egy múltkori kifakadásom kapcsán: „na de mit érdekel téged az? szabad országban élünk. mmint te, nem én.”
    *
    franc, maga hüje.

    Kedvelés

  10. franc

    nyavaLYa, nyavaLYGÁS, stb.

    /censored…………/nem vagyok nagy véleménnyel, Lucia, de a “nyelvi képességeidről” igen. Nos, azokhoz méltatlan, hogy ikszedszerre szerepeljen itt rosszul leírva.

    Kedvelés

  11. m

    cinty:én simán el tudom képzelni ezt a szitut…
    kulonben itt a helyi újságok (London)
    azzal a mondattal reklámozták a filmet,hogy Kate Winslet és Leonardo di Caprio újra egyutt,ezzel csak azt akarom jelezni,hogy ez így azért elég kevés,foleg annak,aki a Titanicot se szerette.Mást nemigen tudtak elmondani a filmrol…
    De biztos érdekes.

    Kedvelés

  12. cinty

    jót nevettem a jobb sorsra érdemesek leírásán. köszönöm a tükröt.

    a filmről nekem is vannak fura gondolataim, de szintén távolról piszkálom, mert még nem láttam.
    so rendező bácsi elbeszélget kedves feleségével, hogy mivel dobhatnának kicsit a szexuális életükön és az asszony bedobja, hogy vannak kellemes emlékei leoról a múltból, mi volna ha összehozná őket, esetleg lenne szex is, amit ő közben persze nézhetne kívülről és utána ezt közösen is levezetnék.
    és mivel rendező bácsinak és kedves feleségének már van hitele, így létre is hozták a filmet, amit aztán betettek a privát pornó gyűjteményük megfelelő helyére.

    nagyon agyament, vagy a világ kitermelhet ilyet is?

    Kedvelés

  13. lucia

    kamillusz,
    1. jó, magamból indultam ki, tudom, hogy drágák a belvárosi lakások, de én utáltam ott lakni, a fiúm gyereke ott lakik, és életében még soha nem mehetett le az utcára játszani tizenkét évesen, de valóban, egy belvárosban dolgozó, otthonról elmenős kultúrát kedvelő, társasági, levegőre nem különösebben érzékeny illetőnek ideális.
    2. amerikában nem kell a nőknek csadort hordaniuk, utazhat mindenki szabadon, ritka a halálbüntetés, ugyanakkor — átlagban — erős a közbiztonság, nem szabja meg az állam, mit gondolhatnak az emberek, érthető és elfogadható az adózási rendszer, tarthat az ember fegyvert otthon önvédelmi célra, költözhet országon belül liberális, ill. konzervatívabb részre, melegek (bizonyos államokban, papír kérdése) házasodhatnak és örökbefogadhatnak, stb, stb, és ezek a világ legnagyobb részéről nem mondhatóak el. és nem tudom, miben lehetne ezt tudományosan lemérni, de nekem amerika sokkal kevésbé tűnt esztelen, politikailag befolyásolható tömegek gyűjtőhelyének, mint magyarország.

    én most a város szélén lakom, nem tudom, kertváros-e, de kertek vannak, és jobban közelíti szerintem a suburböket, mint mátyásföld például. én imádok itt lakni, madárcsicser, fák, kevés autó, húsz perc sétára vaddisznók. nem mintha naponta kijárnék vaddisznót ölelgetni, de jó érzés a tudat, hogy megtehetném. a szomszédok nagyon rendesek, kicsit sem suttyószerűek, mondjuk bármelyik rejtegethet hullákat a kertjében, de az szerintem magánügy.

    ettől függetlenül, mint mondtam, biztos jó a belváros is annak, aki szereti, és nem a körúti, jól szigetelt, sokszobás lakásokra gondoltam, amikor felhoztam, hanem a folyosóra ablakos huzatos, penészedő garzonokra egy közbiztonságilag visszavetett kerületben.

    Kedvelés

  14. kamillusz

    1. azert sztem ne nézzük le a belvárosiakat, nem vlen kerül annyiba egy belvárosi lakás, mint egy kertvárosi ház.
    2. amerika mióta liberális? nem inkább esztelen, politikailag befolyásolható tömegek gyűjtőhelye? lehetőségek persze vannak, de sztem ez nem liberalizmus.
    Én kertvárosban nőttem fel és a belvárosba vágyom, mióta felnőtt életem élem – már majdnem el is jutottam oda:). ez azert van, mert a külváros tele van külvárosi suttyókkal, pl. nézz körbe a buszon, szuper élmény! infratrsuturálisan, kulturálisan semmit sem nyújt, mindenhez egy órát kell kb. utazni.
    a filmmel kapcsolatban egyet értek – a “jobb sorsra érdemes”-duma (legyen az bármi) gyenge, mindenki pont odajut, ahová való.

    Kedvelés

  15. lucia

    hát ja, mióta provokatív posztokat írok, azóta igen. bár kezdek kifogyni, kénytelen leszek cigányozni, vagy mittudomén, ha nem akarok elsüllyedni.
    :)

    Kedvelés

  16. biene

    Hm, most kíváncsi lettem a filmre. Azért bízok Sam Mendesben, hogy nem ilyen egyszerű a film, mint ahogy a ez poszt felveti. Lucia, lehet, hogy a “többre hivatott” exekre kellett volna fókuszáljon ez a bejegyzés :)

    Kedvelés

  17. lucia

    babkávé: nem állt szándékomban fentről beszélni, legfeljebb az ún. jobb sorsra érdemes fiatalemberekkel kapcsolatban.

    velük kapcsolatban nálam a személyes érintettség is bejátszik, mert apám például mártírként tűri az életét, amelyben mindenki őt ugrálja körül és rá van tekintettel, csak mert “szegény olyan érzékeny”, ő viszont nincs igazán tekintettel senkire. továbbá több ilyen “többre hivatott” diplomás pasival jártam, akik inkább voltak munkanélküliek, mint hogy a szakmájukban helyezkedjenek el “méltatlan” helyen, de a munkanélküliség alatt elvárták, hogy én fuvarozzam őket, én fizessem a mozit nekik is, én szaladgáljak ügyintézni helyettük, mittudomén, és tűrjem mosolyogva, ha hülyeségekből vitát provokálnak. mivel a látszattal ellentétben angyali türelmem tud lenni, elég sokáig meg is feleltem az ilyen elvárásoknak, csak jóval a történtek után kezdtem a fejem a falba verni.

    na de ha a filmről van szó, valószínűleg az ilyen párkapcsolati izé sem kötött volna le túlságosan, én elég pragmatikus vagyok, abban hiszek, hogy összeköltözni meg gyerekeket csinálni olyannal kell, akivel az ember nem veszekszik évente kettőnél többször, az elvárásokat a jelenre kell alapozni, és nem az esetleges jövőre, és igen, van olyan, hogy az emberek vagy a kapcsolat megváltozik, az gáz, de nekem például az is megfelelne, ha a fiúm kőműves lenne, ha abból + az én fizetésemből telik mindenre, amire igényünk van, ÉS jól érzi magát a bőrében. nekem legelsősorban az a fontos, hogy otthon legyen béke, nyugalom, vidámság, érdekes beszélgetések, néha utazzunk, de a párizs meg a többre hivatottság mindegy.

    én ugyan nem vagyok bangladesi kéregető, de nem szoktam olyan rengeteget töprengeni a szeretteimhez való viszonyomon, a fiúmat szeretem, és kész, a barátaimat kedvelem, és kész, az, hogy mit miért csinálnak vajon az emberek, az más, azon rengeteget tudok agyalni, de az nem érint meg érzelmileg, csak szórakoztató. meg még annyi mindenen lehet agyalni, ami nem kellemetlen. az egymás kínzása egyszerűen nem köt le, az sokkal egyszerűbb, mint a nem-kínzás.

    (természetesen nincs harag)

    Kedvelés

  18. babkávé

    lucia:

    isolde írásán kívül nemigen olvastam róla kritikákat, így én meg csak abból tudok kiindulni, amit a filmen láttam. ez alapján jelentem, x babkávé y szerint 2 ember – 1 házaspár – önmagához és egymáshoz való viszonyáról szól egy +lehetősen tipikus életkorban, -helyzetben.
    (ki tudsz-e békülni azzal az emberrel, aki lett belőled és/vagy a társadból ahhoz képest, amilyen vélt és/vagy valós lehetőségeket beleláttál az egykori magadba/magatokba és viszont. megalkuvás-e vagy bölcs belátás az a sok kompromisszum, amit eddig hoztál/hoztatok, illetve milyen arányban. mennyi/milyen kompromisszumot bírsz még elviselni mától kezdve. bírod-e az együttélésetek alatt rád rakódott felelősségeket. és ha úgy érzed, hogy nem bírod, az felment-e a vállalásuk alól. el tudod-e választani a saját (egykori) ambícióidat a kettőtök közös álmaitól/céljaitól, ezek közül melyeket kérheted számon a társadon, melyekért felelsz te magad. meddig jogos a közös életetek kezdetekor tett kimondott/kimondatlan ígéretek, a ’taken for granted’ közös világkép számonkérése a másikon, honnan kezdődik az, hogy a saját kudarca fulladt ambícióidat a társadra projektálod. egyáltalán mi lehet ’taken for granted’. ilyesmi szerintem.)
    erre igyekeztem referálni a bergman filmmel.

    az ízlés tényleg egyéni dolog, nem is arról vitatkozom, hogy mindebből sikerült-e jó filmet forgatni, vagy picsogás lett belőle. (ha már szóba elegyedtünk, küldtem levelet arról, hogy egyébként mennyire találom jó filmnek vagy sem.) a főszereplők ~30 évesek, ez ma itthon azt hiszem, a 30sok-40 évesek között talál be inkább, de ezt ugye még nem tudhatom biztosan. mindenesetre nem annyira érzem korrajznak, mint életkor-rajznak a dolgot, ezért gondoltam, szólok, hogy amiről beszélsz, az a film settingje, nem a témája. és mint ilyen, nem feltétlenül érdemes rá, hogy „felnyomja benned az ideget”.

    vitára viszont azért ragadtattam magam, mert a kiinduló geller mellett patronizing felhangokat véltem beleolvasni abba, amit írtál. ott a pont a ’jobb sorsra érdemes’ szindrómáért, csak hát itt nem erről van szó, hiszen a tűzön-vízen át tehetségek házaspárjának lenni sem lehet annyira hálás szerep, a filmben pedig így merül fel a kérdés, nem másképp. én is hallottam már róla, hogy afrikában éheznek. igaz, ez megint ízlés dolga, de én egyrészt csak elég sok fenntartással tudok hinni az ilyen „csak rajta áll, hogy mihez kezd az életével” american dream szlogenekben, másrészt – és főként – viszont:
    az, hogy valaki bangladesben születik, 16-od magával lakik egy cipősdobozban, és koldulással tengeti szánalmas életét, nagyon nem spórolja meg neki azt, hogy el-eltöprengjen a magához és szeretteihez való viszonyáról, mivel bármit tesz/nem tesz, az interakciónak számít. azzal együtt vagy annak dacára, hogy milyen körülmények között él. illetve attól még, hogy nem reflektál rá, igencsak befolyásolja az életét. szóval az érvelést éreztem egyre inkább magas ló nyergéből jövősnek és csúsztatósnak, valamint a film kapcsán pont irrelevánsnak is.

    with all due respect, csak ennyit szerettem volna mondani a revolutionary roadról. bocs a hosszú kommentért, písz.

    Kedvelés

  19. human

    azért érzett valamit ő is nyilván, de tényleg elvolt a munkában — ahol azért mondom, hogy tehetséges volt, mert olyasmiért léptették elő, amit csak úgy összecsapott — és azzal, hogy ellátja a családját, de amikor nyavajgott ezen, akkor simán a nő harcolta ki azt, ő már kezdett beletörődni ebbe az életbe. Tehát olyan nem nagyon volt, hogy leült és random órákig nyavajgott a nőjének. Inkább olyan volt, hogy a nője nem bírta ezt az életet és vitában kiharcolta “Borzasztó itt nekünk, borzasztó így nekünk” (néhol kicsit passzívan, néhol majdnem sírva), hogy Leo kifakadjon “De hát én napi 10 órában csinálom ezt a szart, csak hogy titeket ellássalak” erre a nő, hogy “akkor menjünk párizsba, és én fogok dolgozni amíg te ki nem találod miben vagy igazán jó, mit akarsz csinálni, mert azért szerettem beléd, mivel többet láttam abban a fiatalemberben” persze ezek nem aktuál idézetek. (az első gyerekük amúgy véletlen volt, 50-es évek, védekezés nuku?)

    úgyhogy eléggé zavaró ez a poszt, bár a célja az lehetett, hogy a nyavajgó féfiaknak beszólj, csak rossz alapanyagot választottál szerintem

    bár filmesztétaként írtad :)

    Kedvelés

  20. isolde

    lucia: kb az volt, hogy fiatalkorukban a srác kvázi megígérte a csajnak, hogy ő (srác) majd többre hivatott lesz. És aztán amikor nem vitte többre, nyavajgott, hogy utálja a munkáját és csak a gonosz sors tehet róla, hogy itt kell élnie, de valóban volt az embernek egy olyan érzése, hogy ezt ő se gondolhatja komolyan. A csaj viszont, mivel ő igazán borzalmasan szenvedett (=unatkozott), minden többrehivatottságról szóló rinyálást véresen komolyan vett, és ő nyomatta a gyakorlatban, hogy jó, de ha tényleg többre vagy hivatott, ahogy ígérted, akkor mutass belőle valamit.
    Az lejött a filmből, hogy az egész többre hivatottság valami illúzió, amit ezek egyszer kitaláltak, és nem valós tehetség vagy ilyesmi.

    Kedvelés

  21. lucia

    de Maitai, a házasság meg a két gyerek nem csak úgy megtörténik az emberrel, hanem elég komoly energiabefektetések kellenek hozzá, és ha valaki megházasodik, és csinál két gyereket, akkor számoljon már a következményekkel, mert ha nem teszi, akkor is vállalnia kell őket.

    és én nem tudok elképzelni olyan kapcsolatot, ahol ha szeretik egymást, ne biztosítana egy egyik fél a másiknak szusszanást, de itt nem is arról volt szó, hanem hogy a férfi vívódik, akarja-e egyáltalán a szusszanást, az értelmezésem szerint.

    Kedvelés

  22. lucia

    te human, én téged meg most látlak csak, de rájöttem, nem szelektív vakság miatt, hanem mert itt jogosult vagy.

    ja hogy igazából a srácnak nem volt baja a status quo-val, csak úgy érezte, az az elvárás felé, hogy többet akarjon?

    Kedvelés

  23. Maitai szólt, uff

    A “jobb sorsra érdemes”ségről: én el tudom képzelni, hogy valakit a házasságkétgyerek annyira lenyom, hogy egész életében csak egy szusszanásra lenne szüksége, hogy kitalálhassa, mit akar valójában.

    Kedvelés

  24. diogenesblues

    Az Amerikai szépség nem a suburbról szól. Szól a képmutatásról meg egy sereg egyéb dologról, a kertvárosnak csak annyi szerepe van, hogy minden történethez kell egy helyszín. (Bár az igaz, hogy nyomornegyedekben talán valamivel kevésbé dívik a képmutatás.) Az Amerikai szépség bárhol játszódhatna, ahol a képmutató és önelégült emberek aránya elér egy kritikus szintet, márpedig szinte mindenhol elér.

    A “jobb sorsra érdemes”-szindrómával kapcsolatos bekezdés viszont teljesen jogos.

    Kedvelés

  25. human

    annyit tennék hozzá:

    a csaj (aki otthon maradt a gyerekekkek) sokkat többet nyavajog, Leo is csak akkor hozza elő milyenszaramunkája meg stb (pedig tehetséges benne, és abban tehetséges, bár nem szereti), amikor a csaj kiharcolja a veszekedést, meg hogy szerinte (a csaj szerint) ők tényleg sokkal többre voltak hivatottak, Leo sokkal többre volt hivatott, azért szeretett bele.

    Krap Nek.

    Kedvelés

  26. lucia

    babkávé, én csak abból tudtok kiindulni, amit olvasok (a revroadról nagyjából öt kritikát olvastam általam hitelesnek vélt helyen, imdb, isolde, és további, nem i-vel kezdődő forrásokról van szó). azzal a nem-információval nem tudok mit kezdeni, hogy xy szerint nem arról szólt (hanem?). :)

    az ízlés meg egyéni dolog, én egyrészt problémamegoldó alkat vagyok, nekem a hamlet már nyavajgás kategória, másrészt túl sok olyan önjelölt önjelölttel találkoztam életemben, akik folyamatosan az sorsuk miatt pnaszkodnak, noha ugyanolyan lehetőségeik vannak, mint bárki másnak. ha valakit komoly tragédia ér, meghal valakije, levágja a lábát a troli, vagy mittudomén, az persze más, oda belefér nekem is egy kis nyavajgás, de hogy utána mit hoz ki a helyzetből, az már az illető felelőssége. vannak lábatlan hegymászók, meg lábatlan leszázalékoltak, akik pokollá teszik a környezetük életét és az állapotukra hivatkozva egy szalmaszálat sem hajlandóak keresztbetenni, na ez utóbbiakról készült filmekre én egyszerűen nem vagyok kíváncsi, mert számomra nincs az ilyesmiben semmi új, semmi érdekes, semmi katartikus.

    Kedvelés

  27. babkávé

    norico: „nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. a többi stimmel.” így értettem.

    lucia: nyavalygás, mint pl. a jelenetek egy házasságból? (nem, nem a 2 film minőségét szeretném 1 lapon emlegetni.) a post még pont nem, de amit noricónak írtál már elég demagógnak tűnik ám. meg aztán a rev road kapcsán tényleg beside the point is szerintem. furcsa szakma ez a filmesztétaság : )

    Kedvelés

  28. lucia

    norico: szerintem nem csak annak van joga panaszkodni, akinek a világon a legszarabb, de az, akinek a világon nagyjából a legtöbb lehetősége van (a világ egyik leggazdagabb, legliberálisabb országában él, rendezett anyagi körülmények között), és csak rajta áll, hogy mihez kezd az életével, az szerintem ne panaszkodjon arra, ha szerinte szar az élete. vagy panaszkodjon, de bennem azzal nem kelt jó benyomást.

    meg egyáltalán, a nyavajgás szerintem soha nem vezet semmire, csak megmérgez mindent.

    Kedvelés

  29. norico

    Amugy a film tenyleg nem erröl szol es nem igy, ahogy irtad. De a többi se stimmel. Miert csak annak van joga panaszkodni, akinek a vilagon a legeslegszarabb?

    Ennek ellenere nekem is az a velemenyem, hogy moziba elmenni ezert nem volt annyira erdemes.

    Kedvelés

  30. lucia

    JoeP: ja, azt kihagytam, hogy csak a kocsiban hallgatok rádiót, mert mindig elfelejtek cédét vinni ki, de otthonra ez tényleg megoldás lenne.

    Kedvelés

  31. lucia

    aa: aha, értem én ezt, amit mondasz, hogy kontraszt, csak egy kicsit átestek a ló túlsó oldalára, és lassan előre lehet tudni, hogy ha suburb, akkor a végén legalább egyvalaki meghal, és mindenkiről kiderül, hogy nincs értelme az életének.

    Kedvelés

  32. bb

    kár,hogy nem egy hete írtad ezt,én ugyanis megnéztem… egész végig azt vártam,hogy mikor kezdődik,hogy lesz-e majd valami. netán valami új. de régi se nagyon történt benne. azt éreztem a végén,hogy igen,és?

    Kedvelés

  33. aa

    igen, az amerikai szépség nekem is eszembe jutott, miközben írtam a kommentet, de végülis én arra jutottam, h szerintem ott, meg a született feleségekben, ez teljesen fordítva működik: mekkora meglepetés lesz bazzeg, ha a nagy kertvárosi idill közepette az arcotokba nyomjuk a véres valóságot. (imádom amúgy az amerikai szépséget.) csak hát pont azért, mert a kertváros az amerikai álom, lehet vele ilyen fordított, nagyon drámai módon hangsúlyozni a sztorit. na, ezt most tök hülyén magyaráztam, de remélem, értehető. szóval született pár film az elmúlt évtized(ek) ben, ami így ábrázolja az amerikai kertvárosokat, de nekem az jött le, hogy az ott élő embereknek, azért ez mégiscsak olyan, mintha mi elköltöznénk Visegrádra, Esztergomba vagy tudomisén (a lényeg, hogy valami nagyon szép hely legyen), aztán drága autókkal járunk dolgozni, bulizni Bp-re. na mindegy, nem értem én az amerikaikat.

    Kedvelés

  34. lucia

    hát azt nem láttam, én az amerikai szépségből (rendező miatt is), meg a szülfelből, meg volt az a gusztustalan film, aminek négy betűs a címe, és visszafelé olvasva egy értelmes szó (név?), most nem jut eszembe, szóval ezekből indultam ki.

    Kedvelés

  35. aa

    nekem semmi közöm az amerikanisztikához, de most meglepődtem: én azt hittem, az amerikai kertvárosok mindig is a rózsaszín, nagycsaládos, kutyás-macskás, drága autós idillt voltak hivatottak szimbolizálni. (lásd mondjuk Dennis, a komisz. :) )

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Kiccsillag bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.