arról, hogy milyen kalandos ám itt az élet

Jövök ma haza kocsival, az utcából jön ki velem szemben egy másik autó,
nem ismerős (rövid, kis forgalmú utca, minden autót tudok), mindegy,
leállok, látom, ő is leáll, majd miközben pakolok ki, visszasétál, és
elkezdi fotózni a szomszéd házát a kapuból, meg távolabbról.

Na mármost az van, hogy ez borzasztóan idegesített, mert nincs rá
tervem. Azt már kitaláltam egy hosszú téli estén, hogy ha a gyermekemet
kenguruban cipelve mennék le a 100 méterre lévő kisboltba, akkor az út
bal oldalán érdemes sétálnom, mert ott van az árok, és ha bandaháború
törne ki az úton, melynek során mondjuk autókból lövöldöznek egymásra
(egy nagyrészt egysávos útról van szó egy kertesházas környéken, de az
ember legyen felkészült), akkor ott könnyebb fedezéket találnom.

De ez kissé megakasztott, hogy fényképez, sőt, visszajön fényképezni,
de nem ott parkol le, wtf, mindenesetre bemenekítettem a gyermeket,
vele nem konfrontálódom, majd azt találtam ki okosan, hogy kiviszem a
fényképezőgépemet én is (úgyis vissza kellett mennem postafordultával a
csomagokért), és fotózni kezdem én is az illetőt, ez mégiscsak
egyszerűbb, mint megszólítani, és ha beszélni akar arról, mit is csinál
ott, akkor ez ürügyet adhat neki, legrosszabb esetben meg megmutathatom
majd a szomszédnak a képeket, hogy na ez az ürge fotózta a házát, tud-e
róla. De mire visszaértem, már a kocsija is kiért az utcából, pedig egy
olyan 50 méterre parkolt, szóval megoldódott a helyzet.

De tényleg érdekelne, hogy mi ilyenkor a protokoll, mert egyrészt az
utca közterület, és én utálok beleszólni mások dolgába, ráadásul velem
is előfordult, hogy mások házát fotóztam, mert szép piros levél volt a
fehér falon, ugyanakkor a szomszéd háza bár szép, de nem annyira
festői, hogy percekig kelljen kattogtatni rá, autóval jőve, és
egyáltalán, ez egy olyan utca, ahol az emberek köszönnek az
arrajövőknek, és rákérdeznek az idegenekre, szóval most így tisztára harcol bennem a liberáldemokrata a konzervatív patriótával, fogadjunk, a pulzusom is felment.

És akkor azt még meg sem említettem, hogy a múltkor beszélgetett velem a bolond lány, de ennyi izgalmas sztori elég egy napra.

Advertisements

One thought on “arról, hogy milyen kalandos ám itt az élet

  1. Dee

    Lehet, hogy olyan prózai a fényképezés oka, mint ismerősömnél. Ott egy apehos fényképezett a kerítés mögül, majd jött nekik papír, hogy ennek a háznak bizony nem annyi a piaci értéke, mint amennyiért vették, és nesztek, egy kis plusz illeték.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s