Igazából két téveszmém van, mióta otthon vagyok a gyerekkel, az egyik, hogy soha nem jutok el sehova, a másik meg hogy rengeteg szabadidőm van.

Az egyik azért téveszme, mert másfél hete moziztam az L.-lel (és úgy alakult, hogy mr. a-val is, ott kaptuk ugyanis) a MOM-ban, előtte vásároltam többezer pengő forint értékben csokoládét a földszinten lévő puccos csokoládésnál a szeretteimnek Mikulásra (nem tehetek róla, nagyon szép csokoládék voltak ott), meg aztán berángattam az L.-t új bárányöltözéket vásárolni a gyorsan növő gyermekemnek, meg ha már ott voltunk, sálat is, meg végül könyveket, még mozi előtt, szóval igazán nem volt okom panaszra program tekintetében, még ha az egészet kissé fogcsikorgatva, olyan szórakozni-fogok-ha-beledöglöm-is hozzáállással csináltam végig (valami front volt, vagy nemtom).

Szóval ezt követően fél (egy?) hete az isolde házaspárnál jöttek össze a medúzák abból a célból, hogy Agnust a Macskafogó megtekintésére kényszerítsék (igen, fiatalok vagyunk, átlagban nincs gyerekünk, és a túl sok szabadidő hajlamossá tesz minket a céltalan kegyetlenkedésre), ezt megelőzően és másfél órán keresztül a közeli intersparban keringtem, mert az L. későn indult, de legalább kiegészítettem a karáconyi bevásárlások során beszerzett termékek listáját karácsonyi macis terítővel és karácsonyi macis szalvétával, másegyebek között. A végén egy ötjegyű végösszeget tartalmazó blokkal távoztam, pedig csak kenyérért indultam (highlightok: csokival töltött pléhautó, és gyűródeszka), de okító-nevelő szórakozásban is részt vettem, végigpróbálgattam például az összes Fisher Price játékot (borzasztó érdekes ám, tök nem evidens, hogy mit kell meghúzni meg tekerni meg ráütni, hogy mi történjen, és pozitív visszajelzést is ad, egy háromévesforma kislány például teljesen