a bonbonokról

Az ünnepi hangulat engem mostanáig hálistennek nagyrészt elkerült, mert kívül lakom, illetve kívül dolgozom a bűnös városon, nagyjából egy három kilométeres egyenes szakaszon élem az életem (amit megkönnyít az, hogy ezen a három kilométeren van egy Tesco, egy Auchan, egy Ikea, egy Kika, egy Decathlon, stb., ezekbe szoktam tejér-kenyér beugrani, aztán persze mindig eszembe jut, hogy a tejet nem szeretem, a kenyérig meg nem jutok el, mert leragadok a túrókrém-választás komoly szellemi befektetést igénylő problémájánál). Az otthoni életem meglehetősen letisztult, nagyjából öttől éjfélig-egyig könyvet fordítok, ekkorra már a csillagokat is lehoznám az égből legszívesebben, csak hogy egyanként megrugdoshassam mindet.

A munkahelyi tevékenységem sokkal változatosabb, céges vacsit szerveztem például (nagy siker volt, megnyíltak egymásnak az emberek, a szervizmanagerünk például tájékoztatott, hogy azért rohan el mindig két éve, ha meglát, mert az akkori rendezvényen részegen összeveszett velem a leptonokról, aztán másnap rájött, hogy nekem volt igazam, de ezt cikinek tartotta volna bevallani, a Zandi meg az est vége felé a nyakamba ugrott, hogy de jó, hogy ott vagyok, noha ezt megelőzően kábé ötször beszóltam neki az étteremben, és háromszor kértem tőle cigarettát, csak az egyensúly kedvéért), bonbonokat installáltam gravírozott fadobozba, biztosítókkal tartottam a kapcsolatot, illetve elszórva a munkámra is jutott időm, vagyis koreai magyar fordításokat ültettem át itteni magyarra. A titkárnőnket imádom egyébként, mindig vigasztal, ma is kifakadtam neki, hogy a koreaiak Hangszint névvel illetik az OSD-ben az OSD átlátszóságának mértékét, mire megvigasztalt, hogy de hát azok koreaiak, honnan is tudhatnák. Ekkorra már nagyon vidám volt, megevett ugyanis a hasfájására olyan egy kiló konyakmeggyet, onnantól fogva ült és nevetgélt, remélem, azért haza tud vezetni. De megérdemli, hogy kirúghasson a hámból, mert baromi sokat segít mindenben, például elvégzi a munkáját hiba nélkül.

Időnként persze lazítok is,  leginkább olyankor, amikor véletlenül ReCaptcházom,  engem bármire rá lehet venni, ha azt mondják, régi könyvek sorsa forog kockán, jajmilesz, jajmilesz.

Aztán most megyek, mert Isoldénak boldog születésnapja van, és találkozom igazi emberekkel,  furcsa lesz, remélem, menni fog.

Reklámok

6 thoughts on “a bonbonokról

  1. aureliano

    Nálunk is közeleg az ünnep, a fát például a Kisjézus hozza, akivel kinn neki is láttunk az udvaron a faragásnak, de a büdös kölke valahogy rávágott a baltával a középső ujjamra, aholis keletkezett egy kis folytonossági hiány, meg egy nagyobb piros púp, mondtam is neki: menj a ..csába, Jézus, nem tudtál vigyázni, mire kiröhögött a taknyos és elhúzott és akkor már valahogy az én kezemben volt a balta, nem tudom, hogy csinálta.

    Ja, és készítettünk saját szaloncukrot, ami elég jó lett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s