elvoltunk, de már megjöttünk

Hétvégén az intellektuális típusú ismerőseimmel rajzottunk Krakkóba lengyelországi nevezetességek végett. Pont a múlt héten cseréltem eszmét egyébként a fiúmmal arról, hogy igen, jöhet hozzánk aludni az angliai spanja, mert az ő barátai általában teljesen jó benyomást gyakorolnak rám, úgymond rendes, tisztességesen viselkedő emberek, szemben az én barátaimmal, akik két perc alatt képesek felbaszni bennem az ideget. Most például azzal indult az út, hogy találkozzon a két autó péntek du. kettőkor egy bizonyos benzinkútnál, amit a másik csapat úgy jellemzett, hogy a Bojtár utcában van (mint kiderült, a Bogdáni út helyett mondták ezt), mire mi odagyülekeztünk a Bécsi úti Essóhoz, de aztán megoldódott (nem mintha én nem lennék az a szabad asszociációs típus, de szerencsére az L. a múltkor is simán kilogikázta, hogy ha azt mondom, hogy Erzsébet híd budai hídfő nyolckor, akkor igazából azt szeretném, ha a pesti hídfőhöz jönne értem kilencre). Volt még rengeteg olyan jelenet, hogy két órán keresztül keresünk olyan éttermet, ami mindenkinek megfelel, illetve húsz percet beszélgetünk arról, hogy szétoszlás után mikor és hol fogunk találkozni, kibővítve azzal a motívummal, hogy addig ki ehet és ki nem.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy a rendszergazda a komplikáltan egyszerű női ismerősét hozta magával a mi autónkban, akit egyrészt előre figyelmeztetett, hogy én és a negyedik utastársunk kedves mosollyal apró darabokra fogjuk őt cincálni, másrészt engem többször megkért külön, hogy legyek lehetőleg leginkább udvariasan távolságtartó az illetővel, mert abból semmi jó ki nem sül, ha elkezdek vele beszélgetni. Ezt a prejudikációt a korábbi közös élményeink alapozták meg benne, amikor az említett női hölgy még barátkozni próbált velem (hiba, velem nem lehet egyszerre barátkozni, és ugyanakkor olyan szavakat alkalmazni élőbeszédben, mint a "micsodácska"). Emígyen felkészítve a negyedik utassal, alias tarhonyakártevővel rendkívül felhasználóbarát módon viselkedtünk, azonban sajnos ennenmagát nem figyelmeztette a rendszergazda, úgyhogy első reggel arra léptem az ebédlőbe, hogy női partnerével közli, miszerint egy ilyen emberrel ő nem reggelizik egy asztalnál, majd átül egy másikhoz. A hazaútra meg sikerült elérnie valahogy azt az állapotot, hogy ismerőse szinte egyáltalán nem szólt egyikünkhöz sem, hozzá meg hozzám kiemelten nem (vagyis az addigi gyakorlattal ellentétben nem próbált életvezetési tanácsokat osztogatni nekünk, illetve nem fejezte be (hibásan) a mondatainkat a szavunkba vágva. Ja, viccelni se viccelt tovább).

Az út hozadékai közé tartozott viszont, hogy a tarhonyakártevő kolléga, akivel időm java részét töltöttem (jóval kevesebbet pöcsölt, mint a többiek) ilyen triggerelhető tudtaeön forrás volt, felvilágosított például a birkaszaporítás témáján is belül a jelölőkos szerepéről, aki nem lennék szívesen. A jelölőkosnak ugyanis az a dolga, hogy izgalmi állapotba jöjjön, amikor a női birkák ivarzanak, majd hagyja magát elrángatni a csajok közül. Párzani nem pározhat, mert az nem comme il faut a tenyésztésben. Tragikus egy sors ez, ha belegondol az ember, de mi inkább nevettünk.

Advertisements

6 thoughts on “elvoltunk, de már megjöttünk

  1. Panzer

    Ne legy benne biztos! :-) Del-Lengyelorszag nincs annyira messze, sot. (Egyebkent trefas modon a MALEV kedvezmenyes repulojegye pontosan ugyanannyiba kerul Krakkoba, mint a vonatjegy!) En anno hasonlo ugybol kifolyolag tanultam meg ugy-ahogy lengyelul + egy banyaban dolgozo (meg ha csak guide is) no eleve elszant tipus lehet… :-)

    Ez a kekszes zacsko + nevjegykartya viszont eredeti otlet! Kiveve, ha epp az elerhetosegek csokizodnak ossze…

    Udv,
    Panzer

  2. gargoyle

    aztan majd benne lesz a lengyel kekfenybe oltott CSI-ben hogy a lengyel idegenvezetonot megtalaltak holtan torkan legyurve egy gyanus rendszergazdai nevjeggyel, de mar nagy erokkel kovetik a nyomot. es a kov elmenyed az lesz ahogy radrugja a kemenyt a beavatkozo alegyseg (:

  3. lucia

    R.: nem, nem ugyanaz. az a csaj a “sokáig nem szólalt meg, ezért egész intelligensnek tűnt” kategória. a hétvégi útitársunk soha nem esett a hallgatagság bűnébe, viszont jól néz ki, lelkes az ágyban és igen ragaszkodó típus.

    hát, ezek jutnak mostanában a rendszergazdának. vasárnap ugyan bepróbálkozott a sóbányában a szimpatikus női guide-unknál is (adott neki egy fél zacskó csokis kekszet, benne a névjegykártyájával), de a földrajzi és a nyelvi különbségek miatt ez az ígéretesen induló románc is valószínűleg a hamvába hal.

  4. R.

    ez ugyanaz mint aki múltkor a vacsoránál nem értette a másik fizett, akkor rendelhetett volna drágábbat poént?
    mazohista az RG egyébként, hogy ilyenekkel kezd?

  5. Mina

    Ijj, hát az a nőci nagyon kis cukika lehetett.
    (Na jó, nem szeretnék IP-tiltást). Szegény birka! Az viszont jó, hogy végre előkerültél, mert majdnem (…) végigolvastam az archívumot. (ugye aki későn érkezik…)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s