hello world

Mostanában ott kívül nem igazán történik semmi, a legjobb, amikor reggel bebicajozom a munkahelyre, tök autistán. Mindig a Gazdagréti lakótelep mellett zúgva levelé 42 km/óránál jut eszembe, hogy vissza kéne rakni a napszemüveget, amit a Törökbálinti úton található szederfa mellett szoktam levenni (nem látom benne a szedreket) mert kifolyik a szemem, akkor ezzel elbohóckodom egy darabig. Felhős napokon különösen vicces, mert akkor hirtelen egyszer csak nem látok benne, csak érzésből zúzok tovább, mint Neo. A Budaörsinél szokott becsatlakozni az a fiú, aki a háromnegyedes biciklisnadrágja felett farmersortot visel és mindig nagyon komoran néz (nem viccel a biciklizéssel), int, majd elhúz mellettem. Újabban még a reptér melletti hosszú egyenes szakaszon (balra búzamező) is látom a hátát, engem ez motivál, aztán a kedves, romantikus megjelenésű vörös kurvánál jobbra fordulunk, innentől szederfától szederfáig élek (ez is motivál), majd jön a kamionos szakasz. A kamionosok a legjobb arcok, nem dudálnak, nagy ívben kerülnek (tartanak tőlem, gondolja a vagány hangya). Ha még a bicikliúton meglátom a Kövér Fiút szemben, akkor messziről csöngetek, mert mindig csak az utat nézi maga előtt, és nem tart jobbra. Amúgy jó fej, a láncos afférnál is megkérdezte, segíthet-e, de a Lujza megoldotta. A fülemben a másokzenéje (a másokélete-junkieság mellett másokzenéje-junkie is vagyok, a legújabb szám a lejátszómban a Tear You Apart a She Wants Revenge-től, amit a fiúm hallgat mostanában rongyosra otthon), a fejemben az aktuális munkáim, nagyon komolyan, szóval időnként sorozatgyilkos vagyok, máskor meg szarkasztikus idős vidéki hölgy, görbe orral. És jól érzem magam, mindig szeretem az ilyet, amikor igazából belül élek, nem hatok a gravitációra különösebben (ugye van az a gumilepedős hasonlat, hát én most nem dudorítom ki észrevehetően).

Reklámok

7 thoughts on “hello world

  1. R.

    túl élénk a fantáziám, egy lucia fazonú biciglizős vagány hangya képén röhögök már öt perce, amint sakkban tartja a kamionosokat :)

  2. fosok

    Mindig is szerettem a lírádat. Szeretem a képeket is, amiket megjelenítesz. Itt belül. És az emlékeimet, amiket ezek a képek leporolnak. Kösz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s