arról, hogy nem vagyok szimpi

Azt, hogy mennyire meghatározó az első benyomás, az is bizonyítja, hogy az eheti új sales kolléga (fejlődünk fel, vagy mi, újabban minden hétfőn új arcokat hordoznak itt körbe) például egyáltalán nem úgy gondolja rólam, hogy ijesztő vagyok és szigorú, hanem úgy, hogy egy kedves, mocskos lány vagyok, aki őszintén meg fogja neki mondani, hogy merre van a McDonalds. Az úgy volt ugyanis, hogy reggel biciklivel jöttem be, azzal a biciklivel, amiben nemrégiben megjártam nyakig sárban az Irhásárkot, kétszer klasszikus módon pofára is estem közben, majd hazaérvén csak ledobtam mind a biciklit, mind a bicikliscipőt, ma reggel meg nem gondoltam volna, hogy reprezentálni kell, de már ott elkaptak a raktárban, még mielőtt megszabadulhattam volna a méltatlan állapotú járműtől. Beismerem, vigyorogtam is, de csak mert <30 perc alatt beértem, nem szimpátiából, viszont ez, a sárcsimbókok, továbbá a tény, hogy beszélek angolul, annyira meghatotta az új kollégát, hogy úgy döntött, lelki társak vagyunk, és beköltözött mellém (nincs még asztala), ami nagyon bátor elhatározás volt, tekintve, hogy egyrészt faldöngető mennyiségű dezodorral fújta be magát, másrészt Beszél Hozzám, amikor én Dolgozom. Egyelőre csak dolgokat csapkodok előtte bottal, mint a gorillák, vagyis különösen bunkó vagyok a direkt marketingesekkel, de már odakészítettem a tűzőgépet is az asztalom szélére, ha esetleg véletlenül a lábára kéne essen valami. Jobb nem a véletlenre hagyni az ilyesmit.

Advertisements

2 thoughts on “arról, hogy nem vagyok szimpi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s