Az van mostanában egyébként, hogy kaptam két olyan fordítást is, amilyenekre mindig is vágytam, és ezekben kiélem magam fogalmazásilag. Az egyik egy olyan mondattal indított rögtön, aminek konkrétan az utolsó egyharmadát nem értettem, pedig veretes nyelvezetű angol irodalmakat olvasok amúgy orrba-szájba, általában nem kottyan meg. Aztán amikor bepötyögtük a googliba, az első találat egy olyan fórum volt, amiben valaki ugyanerről a mondatról kérdezi, hogy mi a rossebet jelenthet, akkor egy kicsit megnyugodtam. Most meg mondtam a fiúmnak, hogy én ma már nem vagyok képes szellemi munkát végezni, és leültem blogot írni, vissza is rakta rögtön a Kalapácsot a lejátszóba, rám való tekintettel ugyanis egész nap Iron Maidentől dübörgött a ház, magyar rockzenére nem tudok fordítani, hülyék lesznek a szövegek.

Hát ilyenek vannak. Aztán majd folytatom az indiás sorozatot is.