zenei témájú bejegyzés

Tegnap este azután sikeresen lekéstük (-tem) a bakancsboltot, de úgyis a kocsma volt a lényeg, így legalább rögtön arra vehettük az irányt. Útközben találkoztunk egy mackófelső-árussal, meg is örültünk rögvest, aztán amikor közelebb értünk, mondtam a glóriának, hogy te figyelj, ezek nem jó mackók, mert címer van rajtuk, amire a glória azt válaszolta minden nemzeti öntudatával, hogy az még önmagában nem lenne baj, de sajnos magyar, aztán gyorsan elsétáltunk onnan, mert elég hangosan mondta. Aztán volt közben egy tolókocsi is, amit egy jólöltözött hölgy fogott, a glória mondta is, hogy nézd már, ez csal, kiszállt egy kicsit kinyújtóztatni a lábait, én röhögtem, szóval esélyesnek látom, hogy ha még sokat sétálunk együtt csevegve, a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb valahol nagyon megvernek majd minket.

Aztán a kocsmában lírikusra vettük a figurát, mondta is a glória úgy f9 tájban, hogy te jó ég, ma még egy csaj kinézetére sem tettünk megjegyzést, pedig ez amúgy mindig olyan jokertéma kettőnk között. Ezúttal viszont filozófikusan beszélgettünk, mondtam például, hogy megfejtettem végre azt a dolgot, hogy mi a különbség közte, és a kettőnk beszélgetéseiben sztálin néven elhíresült volt pasim között, akivel egy napon születtek, és van ezen kívül még pár huzam. Kettőjük között egy Kispál idézet a különbség, konkrétan hogy abban a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi azt a tájat hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni, na és sztálin esetében az a táj baszott olyanná lenni, pedig ő is meg volt áldva művészi hajlamokkal, nem így glória esetében. A glória ezt azzal magyarázta, hogy ő úgy ír, ahogy beszél, amit nagyon nehéz, mert azt nem úgy kell, hogy szó szerint leírod, amit mondasz, mert akkor nem olyan lesz (ki lehet próbálni, tényleg nem), és akkor komolyan bólogattunk a sörök felett.

Kábé ennél a pontnál érkezett meg a kedves, aranyos R., aki úgy jellemezte előzetesen magát, hogy állig érő barna hajú, erre megjelent szőkén (és a látható tárgyi bizonyíték ellenére is ragaszkodott ehhez még egy darabig, ez olyasmi lehet nála, mint nálam az, hogy szerintem én egy lobogó hajú, vak csaj vagyok). Tőle előtte nagyon féltem, mint általában mindenkitől, mondtam is a glóriának, rettegéssel az arcomon, hogy ide fog jönni egy nő, és könyvet ad nekem kölcsön, most mi lesz, a glória erre azt felelte, hogy az én életem sem könnyű bizony. Aztán amikor megjött, akkor cseréltünk, és én már egyáltalán nem féltem, hanem a glória ült megszeppenve, egyre távolabb, mert ő valós időben retteg az ismeretlen emberektől, amíg én előre lerendezem, hogy aztán ne legyen rá gond (vö. atomcsapásos gondolkodásmód). A kedves, aranyos R. tényleg hozott nekem könyvet, meg popsikenőcsöt is hozott, de azt visszatette a táskájába, aztán folytattuk, amit online elkezdtünk, hogy a közös problémáink, mint például hogy én nem mertem Prágából plüssállatot hozni, mert az nem lenne tisztességes a zsiráffal és a nyuszival szemben, és ő hasonló megfontolásokból nem (sem) visz haza gyerekeket a játszótérről, csak nézegeti őket, hogy ez kéne, az viszont nem. Meg szó esett később a sziklamászó fiúk hátáról, ami rajongásunk közös tárgya, mert hogy azokon ott is izom van, ahol más fiúknak háta sincsen, majd áteveztünk zenei témákra, mert ez egy olyan este volt, hogy az foglalta keretbe a történéseket.

Aztán R. hazament, hozzánk meg átült a szerencsétlen, ártatlan nyehi, akitől megkérdeztük, hogy mivel mosakszik, és a glória hiába böködte oldalba, hogy szappannal (még a lábát is rugdosta, úgy láttam), a nyehi mégis azt felelte, hogy tusfürdővel, és ehhez úgy ragaszkodott, mintha nem csak beszélgetnénk, hanem konkrétan meg kellene fürdenie előttünk, meg is beszéltük rögtön, hogy lehet ugyan, hogy szép fiú, de a felfogása nem a leggyorsabb. Ez már az a rész volt, ahol nagyon sok sört ittunk, úgyhogy a glória ezt a sugdolózós dolgot (hogy odahajol hozzám, és halkan a fülembe súg valamit a nyehiröl) el is rontotta, mert véletlen hozzá hajolt oda, és kérdezte meg, hogy tusfürdő? buuuzi-e?, úgyhogy ezt még gyakorolnunk kell. Ennek ellenére a nyehi nagyon derekasan állta a sarat ott velünk, két óra alatt csak egyszer emelte fel a hangját, amikor is azt mondta, hogy ha egy pillanatra befognánk, de aztán nem derült ki, hogy akkor mi történne (és szerintem egyébként is léha dolog imaginárius helyzetek lehetséges kimeneteivel foglalkozni, sokkal praktikusabb a pillanatnak élni, és ahhoz igazodni), ezek után már csak olyanokat szúrt be, ha véletlen egyszerre vettünk levegőt, hogy te sem vagy normális, meg te is defektes vagy. A párhuzamos eszmefuttatásunk egyébként azzal a tanulsággal érte el klimaxát, amit a glória verbalizált, hogy a nyelvészet komoly dolog, de azért muszáj rajta röhögni (ezt egyébként, mondjuk a nyelvészetet lélektannal helyettesítve, akár ars poeticámnak is tekinthetjük). Ezek után már csak olyanok voltak, hogy a nyehi azt mondta, prűdek vagyunk, pedig ő provokált minket, olyanokat mondott, hogy bemászik, meg túró rudi (de doktor úr, maga mutogat folyamatosan pinákat), mondjuk végső soron ez megbocsátható, mert mint hosszas kutatásainkkal kiderítettük, magyarul egyszerűen nem lehet normálisan beszélni, állandóan magyarázkodnunk kell egymásnak, mint például amikor a glória azt mondja, hogy "látta, hogy fiú van a taximban", vagy én megkérdezem, hogy megvigasztalták-e, nem beszélve arról, hogy az olyan, elsőre ártatlannak tűnő kifejezésekről is, mint a békeszerződés, rögtön az ugrik be az embernek, hogy a csatabárd le van téve, amitől már csak egy lépés az, hogy de neki mégis, satöbbi, csak hogy visszatérjek a magyar zenei élethez, már csak a keret végett is.

Reklámok

5 thoughts on “zenei témájú bejegyzés

  1. lea

    (ezt a kommentet kizárólag a sörnek rendelem alá, mondhatni inspirálója, tehát megérdemli.meg amúgy is)
    kezdek nagyon félni. ma elmentünk kocsmába, és képtelen voltam két sört meginni. kettőt. másfélnél félretoltam (=odaadtam az egyik haveromnak). hazajövet egész végig ezen bosszankodtam, aztán elhatároztam,hogyha már így adódott, iszom bort (meggyőződésem egyébként hogy azért nem tudok többé sörözni, mert túlságosan hozzászoktam a borhoz), de nem találtam normálisat, így azt sem.

    azt hiszem, az életkedv csökkenésével párhuzamosan vonul vissza a sör iránt érzett megkívánás. (és itt életbe lép a második pont, és magyarázkodhatnék mert magyar nyelv. látod milyen egy rugóra jár az agyunk?. vicceltem, a saját érdekedben)

    :fejétfogja:

  2. dreamdancer

    megjegyzem, én kizárólag szappant használok tisztálkodáshoz, ugyanakkor véleményem szerint nyehi a tusfürdő ellenére sem buzi…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s