az eheti kocsmázásról

Ma arról volt szó, hogy meglátogatjuk a kocsmát a glória nevű ismerősömmel, akivel szoktam kocsmába járni, de betaknyosodott, pedig ez fontos lett volna, mert már nem bírom tovább, hogy a fiúm egy önmaga farkába harapó kígyó. Az van ugyanis (tömören), hogy neki nincs éhségtudata soha, viszont kivetít, sajnos változó formában, ezért nem mindig könnyű rájönni. Volt egy időszak például, amikor ha azt mondta, hogy nem kap levegőt, akkor rögtön tudtam, hogy szomjas, ez a vidám éra azóta viszont elmúlt, most az van, hogy amikor éhes, akkor ilyen mániás takarításba kezd. Ráadásul mivel élete fontos szereplőjének tart, engem is bele akar vonni ezekbe a tevékenységekbe, pedig sose nem a háziasszonyi kvalitásaimra voltam büszke, ennek ellenére a minap például ott találtam magam a konyhakövön térdelve (a glóriának pl elég lenne ennyit írnom, és már együtt vihognánk, de erről majd később), és liszteket válogatva lejárati dátum szerint, noha nem akartam, de ha egyszer ez okozott neki örömet. Tegnap viszont egészen odáig fajultak a dolgok, hogy megkért, hozzak a boltból felmosószert, na itt majdnem betelt a pohár, de aztán arra gondoltam, hogy ezen is túlleszünk valahogy, majd azt mondom a barátnőimnek, hogy közben azért meccset nézett és sört ivott, esetleg atlétában, viszont végignézni nem akartam volna, az én empátiámnak is van határa, és ekkor jelentette be a glória a taknyát.

Szerencsére aztán hirtelen problémamegoldó típusok lettünk, úgyhogy amint hazajöttem, bejelentettem a fiúmnak, hogy én most elmegyek kocsmába, ide a kanapéra. Ő először hülyén nézett, aztán bontott nekem egy sört, majd magamra hagyott a notebookkal, úgyhogy a glóriával elmerülhettünk a kedvenc témáinkban, úgy mint nyelvészet (olyanokat szoktam mondani neki, hogy ez a "szaxizni" is milyen szó már, ő erre olyanokat válaszol, hogy a béterv megmutatta neki a fuvoláját, mire én, hogy az még szaxibb, satöbbi), filozófia (különös tekintettel arra, hogy hol kezdődnek a buzik és hol végződnek a gigolók), kortárs vizuális művészet (mit akart kifejezni azzal a forgatókönyvíró, hogy Ewan McGregor megkefél mindenkit), illetve kortárs irodalom (ma a blogtér egyik vezérblogját tárgyaltuk ki, ami ugyanis gondolatokat ébresztett bennünk, konkrétan egyszerre jöttünk rá, hogy mi valószínűleg buta celeblányok vagyunk, úm. önfeledtek, vígak, illetve szoktunk csacsogni, öltözködni, fogyókúrázni is, időnként kombinálva. Kis együttgondolkodás után ezzel kapcsolatban egyébként arra lyukadtunk ki, hogy így még valószínűleg mindig jobb, mind számunkra, mind a környezetünk számára, mintha meztelen, kövér, hallgatag lányok lennénk, akik ráadásul szomorúak és aggódóak, illetve én (defenzíven) megosztottam a glóriával az etiópokkal kapcsolatos gondolataimat is (amik igenis vannak), miszerint hosszú, izmos combjuk van. A glória ezek után mondott valamit az írástechnikai hibákról, mint például a közhelyek rendszeres használata, de szerencsére ezt követően konkrétan azt öntötte szavakba, hogy "a Led Zeppelin erotikus", amivel sikeresen áthidalta a már képződni készülő kommunikációs szakadékot).

Időközben a fiúm egyáltalán nem takarított, és nem is próbált megérteni engem, okulva a tegnapiakból, amikor megírtam neki, hogy nincs az a bíróság, mi engem elítélne. Tegnapelőtt ugyanis az történt, hogy egy órán keresztül rimánkodtam neki, hogy vacsorázza meg végre, amit főztem (reggel óta nem evett, ilyenkor már közveszélyes, vö. folytatólagos csempesúrolásra való kényszerítés), végül kijelentette, hogy addig nem hajlandó, amíg nem tisztítjuk le az ablakpárkányt (asszem, ennél a coming outnál mindenki képet tud alkotni arról, hogy mit kell nekem elviselnem), erre én lepakoltam onnan a koporsófogantyúkat, ő meg lepucolta, és viszont visszaült ezek után kirakózni, mint ha mi sem történt volna. Kénytelen voltam felmenni az emeletre ötszázig számolni, hogy ne omoljon össze alapjaiban a kapcsolatunk, és akkor még nem is sejtettem, hogy mi fog rám várni. Ezt követően ugyanis másnap (ami tegnap volt), olyat írt nekem levélben konkrétan, hogy "ma lepucoltam egyedül a többi ablakpárkányt, mert úgy vettem észre, neked valami fóbiád van ezzel kapcsolatban", na ekkor volt nagyon szerencséje, hogy nincs a közvetlen közelemben. Az soha nem vezet jóra, amikor fiúk lélektanilag próbálnak megközelíteni (vö. Ewan McGregor, mint ellenpélda).

Reklámok

One thought on “az eheti kocsmázásról

  1. lea

    azt hiszem, a fiúdnak komoly problémái vannak. próbálkoztatok már a sötét hangulathullámok mögé nézni?
    bizonyára a javatokat szolgálná, de feltétlen nézestd meg szakemberrel amíg még nem az ablakokat pucolja (akkor már menthetetlen).
    és még egy: véletlenszerűen ejts el egy sörösüveget előtte (természetesen csak üres állapotban) és ha nem vetődik utána, mintha e lépéssel önnön életét veszélyeztetnéd, azonnali ügyelet, nyugtató és infulzió szükséges.
    (egyébiránt most: szépazélet~)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s