a szubkultúrákról

Mutatom a fiúmnak valamelyik este a könyvjelzőt, lásd lejjebb, ami ugye értelemszerűen a Tranzit glóriában tartózkodott (ami egyébként minden prekoncepciómra rácáfolva egyáltalán nem rossz könyv), nézegeti, majd rápillant a könyvre, és azt mondja, hogy jé, ő addig azt hitte, hogy a magyar könyvklub valami neofasiszta szervezet. Mint kiderült, túl életszerűtlen volt számára az a gondolat, hogy az embereket mondjuk az olvasás szeretete kovácsolja közösségbe.

7 thoughts on “a szubkultúrákról

  1. Ismeretlen's avatarlucia

    zsoltu: pedig az a bodor-kritika még nem is tetszett nekem annyira, én ugyanis szeretem az “idegtépô részletességű, színtelen stílusú” írói hozzáállást (a realizmus is egy stílus, és nem kell mindig szóvirágozni, ráadásul bb figyelmét elkerülte egy csomó érdekes nyelvi megoldás), nem igazán kedvelem viszont, ha valaki öncélúan idéz Kierkegaard-tól mindenféle kritikákban.

    Kedvelés

  2. Ismeretlen's avatarlucia

    phnb: a critical massről is megoszlik a véleménye, neki az a biciklizés, hogy száguld hegynek felfelé magányos ösvényeken órákig, én meg mögötte tolom a saját bicajomat, és hisztizek. nem szereti a városi bringázást, meg a tömeget.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) lucia bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .