a buffyról, spoilerekkel

Az van, hogy én nem szeretem az érzelmes filmeket, bár természetesen ez a szó értelmezésétől függ, elvégre az is érzelem, amikor valakit annyira szomorú attól, hogy pont egy lépésre van tőle, hogy meglássa az élet értelmét és a végső igazságot, hogy fúróval illeti ennen halántékát, meg az is érzelem, amikor az ember nagyon fél attól, hogy megeszik a zombik, márpedig a Pi és a 28 nappal később a kedvenc filmjeim közé tartoznak. A nyünnyögést viszont nem állhatom, az Elfújta a szél nekem a giccses nagyhalál, és soha nem leszek képes megérteni, hogyan lehet másfél órán keresztül azon dilemmázni, hogy szeret-e, vagy nem (szerintem ez egy eldöntendő kérdés), illetve én a magam részéről általában mindig tudni szoktam rögtön, hogy kit szeretek és kit nem, ezzel tökre úgy vagyok, mint például a málnával meg a hallal (igen, nem). Sose szoktam így leülni, és azon gondolkozni, hogy most akkor miért, és hogyan szeretem a málnát, szabad-e a málnát szeretnem, esetleg még sírni is emiatt. Soha. A zombik, az más kérdés, az valódi probléma, ami komplex megoldást kíván.

Igazából ezzel idővel arra akartam kilyukadni, hogy miért tetszik nekem nagyon a Buffy musicales epizódja, noha a logikai összefüggés egyelőre nem biztos, hogy mindenki számára nyilvánvaló. Az van ugyanis, hogy én nem szeretek rögtön egy egész műfajt elítélni, szerelmesfilmből is van jó szerintem, például az Oldboy (ez egyébként a kalapácsról szóló filmek kategóriájának is dobogósa), vagy a Bin jip (úgy tűnik, az ütésre használt eszközökről elnevezett koreai filmek jönnek be nekem legjobban a témában), ugyanígy, a Once More With a Feeling (Buffy the Vampire Slayer, Season 6, Episode 6 (107)) bebizonyította számomra, hogy létezik igazán jó musical, ehhez csupán az kell, hogy a szereplők akaratuk ellenére, kicsit meghökkenten énekeljenek, és közben nagyon hülyén érezzék magukat. Az alaptörténet az, hogy egy olyan démon érkezik a városba, aki miatt mindenki dalra fakad bármilyen feszültebb helyzetben (csakúgy, mint a musicalekben), aztán előbb-utóbb a saját felfokozott érzelmei porrá égetik (megfontolandó tanulság, jegyezném meg itt). A szituáció azért is különösen ironikus, mert ez a legsötétebb Buffy-évad egyik legsötétebb szakasza amúgy, a főszereplőt ugye pár résszel azelőtt rángatták vissza a mennyországból (nem mindig jó húzás feléleszteni a halottakat), Spike ugye egyrészt akarata ellenére képtelenné válik embert bántani, másrészt azon kapja magát, hogy szerelmes Buffyba, ami nem tölti el felhőtlen örömmel, mivelhogy alapvetően utálja, nem beszélve arról, hogy nem tesz jót a velejéig gonosz, ugyanakkor nagyon kúl imázsának (you know how I got my name? I once killed a man with a railroad spike. – Ezt így brit akcentussal), a lányok éppen szakítófélben vannak, senki nem boldog igazán, és akkor Buffy egyszer csak azt veszi észre, hogy a szokásos esti őrjárat során a temetőben arról énekel, hogy mennyire nincsenek érzelmei, aztán megindul minden. A dalokat egyébként Joss Whedon írta és komponálta, nagyon el vannak találva, pont nem túl csöpögősek vagy parodisztikusak, és a szereplők a saját hangjukon énekelnek. Ennek a résznek a szerkezete is nagyon szabályos, helyén van az expozíció meg a klimax, nem beszélve a cliffhangerről a végén. Amikor először mutatta meg a fiúm, akkor nagyon hülye arcot vágtam szerintem, de baromira megfogja az embert, így a harmincötödik végignézés után is.

A Buffy többi részét is nagyon szeretem amúgy, különös tekintettel arra, amelyikben láthatatlanná válik, vagy amikor mindenkinek elviszi a nyelvét a cica, meg amelyikben átjön a gonosz Willow a párhuzamos jövőből, szóval ezt most így muszáj volt elmondanom, de ígérem, a Betty, a csúnya lány 226. részének soha nem fogok külön postot szánni, azért még maradt bennem tartás.

Ui.: Youtube. Részlet.

Reklámok

21 thoughts on “a buffyról, spoilerekkel

  1. Visszajelzés: nightswimming

  2. lea

    persze. miért?O.o
    karcsi a kaktuszom, lajos a gúla, adalbert a maci, és van egy hármasikerpár rovarom, név szerint lóri,marci és alfréd.vagy albert?O.o

    Kedvelés

  3. hunterspirit

    az bebop:8
    bahh emberek..! nőjetek már föl!!
    mit nekünk buffy amikor ott az én pici pónim??!
    (van új ágyam^^~~ tudom hogy nem jön be a te minimalista elképzeléseidnek az olyan banális és nyárspolgári dolog, mint az ágy,dehát én megszoktam:P)

    Kedvelés

  4. Lamia

    Én német szinkronnal néztem. Szerintem ritka kellesen sikerült. Drakula annyira megtetszett, hogy megtanultam az akcentusát. Sajna ma már nem megy.

    De egyéb tapasztalatok tartósabbnak bizonyultak,pl. ha egyszer vámpírvadászatra adom a fejemet, mielőtt kimennék a temetőbe, mindenképpen veszek 1 tűsarkút.

    Kedvelés

  5. CuCrassus

    Sorozatok..ehh.
    Uuuuutalom amikor egy tarsalgas sorozatokrol szol, en meg nem tudok hozzaszolni. Ami sorozatot meg en nezek ahhhoz meg mas nem tud. (pl: cowboy bebap)

    Sic transit gloria mundi.

    Kedvelés

  6. lucia

    gargoyle: romantikusan a spike/angel vonulat a bejövős. A mozdulatlan halott pasik csak szakmai szempontból érdekelnek. ráadásul nem az én szakmáméból.

    Kedvelés

  7. ZeldushkaTimurovna

    te is nézed a buffyt? meg a horrort is?:):):)

    tudod, milyen ritka ez nálunk, lányoknál? a legjobb barátnőm pl ezért a legjobb. mármint a kölcsönös horrorimádatunk miatt.

    a 28 days az ütött:)

    Kedvelés

  8. gargoyle

    az a resz eleg emblematikus, en is hulyen neztem amikor teljesen veletlen rakapcsoltam egyszer, nem is beszelve a baratnomrol aki addig nem volt tulzott buffy rajongo de azota azer meg lehet nezetni vele (:

    a halott pasikon a spike/angel tipusu halottakat kell erteni vagy a csendbenfekvos, melegbenszaglos tipusuakat? :D

    Kedvelés

  9. hunterspirit

    (=avagy lea) igazad van, a betti a csúnya lány valóban nem érdemel meg külön bejegyzést, igaziból egy blogot kéne vinni az érdekében hogy aztán mindenki olvashassa és tudhassa mennyire népszerű. és ilyesmi is sok.
    hazudnék,ha azt mondanám hogy egy részt sem láttam a verliebt in berlinből de főként buffyból, de ez nagyon aranyos, főleg mikor a lányzó füstölő berobbanós keretek közt rockballadázik.
    és kívánjatok boldog bulizást mert tegnap lettem szürke felnőtt. szürke:S
    de ígérem, csak és csak.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.