a monomániáról

Lassan én is kismamablog leszek, csak én építkezésben, meg lakberendezésben, ami, ha csak virtuálice, még nem is lenne baj, de olyanok vannak, hogy tegnapelőtt lepauséztuk a Monkot, hogy jobban megnézhessük azt az állat vakolatlan betonfalat, ami a pszichiátere rendelőjében van, tegnap meg a Lars von Trier film közben a fiúm, aki soha meg nem szólal a moziban*, az egyik résznél izgatottan megragadta a karomat, és odasuttogta, hogy ugye olyan tologathatós létrát akarok majd a könyvespolcaimhoz, a ma délelőtt nagy részét pedig egy burkolóanyag-mintaboltban (vagy hogy az istenbe hívják ezeket) töltöttük a bép.-pel**, nem is volt elég az az óra, amennyit terveztünk, mert nagyon belemerültünk a különböző betonszínű lapok összehasonlításába (szegecseléssel avagy anélkül), meg utána a konyháról is beszélgetnünk kellett. Egysíkúak-e vagyunk?

* egyébként másokban se szereti az ilyesmit, nem is érti az ismerőseimet, ha valaki például sokat zörög előadáson vagy ilyesmi, akkor nagyon csúnyán néz, és azt mondja, rosszabb vagy, mint egy mensa-tag.

** aki nagyjából kiismerte már a fiúmat, rá is mutatott egy éjjeliszekrénykére ma, hogy az biztos tetszene neki, a fiúm viszont rázta a fejét, mire a bép. csodálkozó tekintetet vetett rá, és azt mondta, hogy de hát ez tökre olyan, mintha hulladékból lenne összehegesztve, és az arcára volt írva, hogy szerinte a fiúm odavan az ilyesmiért. Amiben igaza is volt, csak az az ördög a részletekben, hogy a fiúm a nagy, idomtalan fémhulladékból összehegesztett izéket szereti. A kicsi, buzisan cizellált fémhulladék az én világom inkább.

2 thoughts on “a monomániáról

  1. lucia

    András, ööö, én is M-tag vagyok, vagyis egy ideje különféle okok miatt nem fizetem a tagdíjat, de verset nem írtam róla :) RP-ről meg jót vagy semmit, szóval inkább semmit.

    Kedvelés

  2. andrás

    “rosszabb vagy, mint egy Mensa-tag”? Ez érdekes. Szerintem a Mensa-tagok büszkék lehetnek magukra. Persze Mensa-tagként tudom, hogy az IQ nem minden, de aki valamilyen tulajdonság szerint (akár IQ, akár más szerint) bekerül az emberiség legjobb 2%-ába, annak ezt a tulajdonságát (pl. Mensa-tagságot) nem illik negatív jelzőként használni!

    A társaság is jó, de azért a Mensában sem minden a legjobb. Ott is történnek kellemetlen dolgok az emberrel, pl. velem is (persze a sok kellemes élmény mellett). Írtam róla egy verset is, előzmények és magyarázat: http://mage.hu/profile/MA

    A vers:

    Proktorságom története

    Történetem nagyon hosszú,
    De jogosan fűt a bosszú.

    Feketelistám több méter,
    Első helyen Rigó Péter.

    Pszichológus a Mensában,
    Megismertem és megbántam.

    Leírom a kezdetektől,
    Mi bajom lett nekem ettől.

    Jelentkeztem a Mensába,
    Intelligens társaságba.

    Nem használt könyörgés, sírás,
    Nem volt Veszprémben tesztírás.

    Hiába vártam a tesztre,
    Elutaztam Budapestre.

    Három hét múlva kiderült,
    Hogy a tesztem jól sikerült.

    Megoldást kellett találni,
    Másoknak ne kelljen várni.

    Megszerveztem én a tesztet,
    Az elnökségnek is tetszett.

    Októberben sokan voltak,
    Elnökségben megtapsoltak.

    Ígéretes volt a kezdet,
    Megszerveztem még egy tesztet.

    Mi a Mensa? Mit mér a teszt?
    Majd a proktor elmondja ezt.

    Veszprémben még nem mert senki
    Proktorságra jelentkezni.

    Ez nagy baj a tesztíráson,
    De volt rá egy megoldásom.

    Proktorságra jelentkeztem,
    A felkészülést elkezdtem.

    Hogyan lesz proktor valaki?
    A pszichológus szavai:

    „Olvasd el a könyvem még ma!
    Intelligencia-téma.

    Utána járj tesztírásra,
    Figyelj az előadásra!”

    Olvasgattam, utazgattam,
    Minden követ megmozgattam,

    Majd lehetőséget kaptam,
    Mikuláskor előadtam.

    Tesztíráson nagy a tömeg,
    A Mensáról szólt a szöveg.

    „Gátlásos.” Szólt az ítélet.
    Nincs benne semmi kímélet.

    Még proktorjelölt maradok,
    Veszprémben majd előadok.

    Márciusi tesztíráson
    A vizsgaelőadásom.

    Tizenharmadika péntek,
    Tesztírók előtt beszélek.

    Vigyáztam rá, hogy mit mondok.
    Ugyanazt, mint a tesztgondnok.

    A fontos témákról szó volt,
    Egy tesztíró szerint jó volt.

    Kellemetlen meglepetés:
    Elmaradt a kinevezés.

    Az indoklás nem túl hosszú.
    Talán választási bosszú?

    Vidéki vagyok. Ez a baj?
    Miért nem tudtam ezt már tavaly?

    Nem tűröm el ezt a sértést,
    Várom a bocsánatkérést.

    Mi legyen az elégtétel?
    Párbajozzunk, Rigó Péter!

    Kihívásom hatástalan,
    Döbbenetem határtalan

    Rigó Péter gonosz ember,
    A szemembe nézni nem mer.

    Cikket írtam az újságban,
    Mert bíztam az igazságban.

    Kaptam egy szánalmas választ,
    A mentegetőzés fáraszt.

    Az elnökség összefogott,
    Érthetetlen döntést hozott.

    Megbíztam bennük valóban,
    De végül nagyot csalódtam.

    Ombudsmanunk eldöntötte:
    Hagyjam békén őt örökre!

    Panaszkodtam fűnek-fának,
    A nemzetközi Mensának.

    Vártam rájuk, válasz: semmi.
    Ezzel nem tudok mit tenni.

    Kellemetlen ez a dolog,
    Nem maradt már más, csak a blog.

    Amit nem láttam előre:
    Fegyelmi ügy lett belőle.

    Versemnek a végén járok,
    Egy jó kívánsággal zárok:

    Harapjon beléd egy mókus,
    Rigó Péter pszichológus!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.