– Akkor húsz perc múlva a ravatalozónál – mondta a telefonba derűsen anyám, a találkozó végén pedig biztosítottak arról, mennyire remek volt, és milyen jól érezték magukat. És akkor rájöttem, hogy valószínűleg azért nem tudtam eddig nekik megfelelni sohasem, mert még soha nem jutott eszembe az ősz egyetlen borús, egyben leghidegebb napjára találkozót javasolni nekik egy a lakóhelyüktől 50 km-re lévő temetőbe, ahol szemerkélő esőben, térkép nélkül kereshetünk sírokat. A fene gondolta volna, hogy ez kell ahhoz, hogy megdicsérjenek.