Mivel mi a világ végén dolgozunk, ahova busz csak nyolcig jár*, a
munkahelyre való bemenetel gyűjtőrendszerű személygépkocsi-járatokkal
történik. Én különösen szerencsés vagyok, mert a logisztika
engem a háztól hárompercnyire vesz fel. Tegnap is megbeszéltük
háromnegyed hétre, este beállítottam az ébresztést a telefonomon (egy
órával korábbra szoktam, a reggeli egyik helyiségből a másikba
vonszolódásra és világfájdalomra időt hagyva), de reggel még a csörgés
előtt felébredtem. 6:46-kor. Valamit magamra ráncigáltam, berdobáltam a
táskámba a bedobálnivalókat, és lerohantam a találkozási pontra, ahova
kb 20 másodperccel később fordult be a logisztika az ő autójával, heves
bocsánatkérések közepette.

Mivel nagylelkű természetem van, megbocsátottam. De azért kicsit éreztettem vele, hogy ez így nem mehet tovább.

* Elméletben mi is nyolcra járunk. Elméletben.