Most nem nagyon érek rá írni, mert mindig a leendő bringámra gondolok
meg-megállva (holnap lesz, ha minden jól megy), de azt muszáj
közzétennem, hogy Raymond Chandlert én az ilyenekért szeretem:

Óvatosan
oldalra fordultam, felültem, s egy puffanásban végződő csörrenést
hallottam. Egy csomóra kötött, olvadó jégkockákkal teli törülköző
csörrent és puffant. Nagyon szerethet az, aki a tarkómra tette. Valaki
más, aki kevésbé szeret, előtte behorpasztotta.
Lehet, hogy a kettő ugyanaz? Az embereknek vannak hangulataik.

Visszajátszás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.