politika kategória bejegyzései

a revelációimról

És szerintem nem lenne szabad pozitív megerősítésként bármiben is engedni az erőszakos, romboló tömegeknek, de azért az illetékesek elgondolkozhatnának azon, hogy mi is a mostani problémák valódi forrása, és hogy milyen könnyen elejét lehetett volna venni az éjszakai felforgatásoknak, ha a média felelősen gondolkozik, és szeptember elejétől a megfelelő időpontokban műsorra tűzi a firefly, a veronica mars, illetve a house md sorozatokat.

(Erre én is csak tegnap este döbbentem rá, amikor is Pesten költöttük el az estebédünket képző söröket, bibliai békében meghúzódva a Fehér Gyűrűről elnevezett vendéglátóipari egység további közönségét képző, felsőruházatként zászlót viselő ifjakkal, illetve azzal az asztaltársasággal, akik szájából tíz másodpercenként felhangzott az a szó, hogy demokrácia. Az L., aki megengedőbb nálam, mondta is, hogy amikor mi húszévesek voltunk, mi is állandóan a demokráciáról beszélgettünk, én meg azt mondtam, hogy ezeket is ki kéne vezényelni málnát kapálni, vagy tuját ásni, és akkor megtudnák, hogy mi merre hány méter, és erre a L. is egyetértett, hogy tuját ásni mennyivel valódibb és konkrétabb munka már, mit amit mi csinálunk, hogy ülünk a gép előtt egész nap, és úgyse fogja sose senki elolvasni azt a használatit, és úgyis elromlik az a levelezőszerver, bezzeg a tuja, ha abból felpakolsz huszonötöt a kamionra, akkor az a huszonöt tuja elmegy rendben. A tuja nem szarozik. Erre ittunk.)

az idoljainkról

Ja, egyébként tegnap mesélem az L.-nek, hogy a glóriával megállapodtunk abban, miszerint a mai politikai életből leginkább egy karizmatikus, motoros, bőrdzsekis fiatalember hiányzik, aki felkelthetné az érdeklődésünket. Azt felelte erre, hogy Navracsics Tibor, ráadásul komolyan gondolta, még sms-ben is elküldte nekem, úgyhogy ma reggel rákerestem a google által. Hát, nem is tudom. Egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy ha akar tőlem valamit, kezdeményezzen ő.

hümm

A múltkor R.-rel pont a ruhaajándékozás lélektani aspektusait vitattuk
meg ott baloldalt a shoutboxban, aminek kapcsán fény derült arra, hogy
ő a saját pártszimpátiáit háttérbe szorítva vásárol narancsszínű
dolgokat az ő vőlegényének, egyben születendő gyermeke apjának, ezzel
szemben én – valószínűleg a tudatalattim által motiválva – kék színű
pólót vettem az én fiúmnak. Aztán ma én is kaptam tőle valamit, már
eleve annak is megörültem, hogy egy fekete színű zacskóval ajándékoz
meg (néhány téren kifejezetten low maintenance bírok lenni), de aztán,
amikor megláttam, hogy mi van benne, még inkább.

Persze azért egy kicsit kíváncsi vagyok, hogy mi lehet a fiúm
mélylélektanában velem kapcsolatban, ami arra indította őt, hogy egy
fekete alapon vörös gót betűs "Vampire" feliratú felsőt vegyen nekem*.

* Ami egyébként valószínűleg még mindig egyszerűbb
képlet pszichológiai szempontból, mint a sárga alapon Neophone
feliratos, amit alvósnak kaptam tőle.

ez évi politikai témájú bejegyzésem

A komenyisták mindenhol ott vannak, körülöttem meg pláne mindenhol,
figyelmeztettek is tegnap, hogy félreérthető voltam, és ne keltsem a
Kóka rossz hírét: nem ő kap 320 ezret a fellépésért (már ha egyáltalán
fellép). A XI. Vezérigazgató találkozón való részvétel kerül ennyibe
(tényleg, ki lehet az a XI. Vezérigazgató?), vagy opcionálisan 390
ezerbe, ha egyfős szobában alszik az ember (egy éjszakáról van szó). A
környezetem politikai kiegyensúlyozottságát csak az biztosítja
számomra, hogy a fiúm enyhén náci, amikor éppen eszébe jut, és ez azért
is praktikus, mert én szélsőségesen liberális vagyok (amikor éppen
eszembe jut), és így tök jól kiegészítjük egymást. A politikáról a
továbbiakban már csak annyit, hogy a fidesznek mindig sikerül ezt
elérnie, hogy én elhatározom, hogy nem megyek el szavazni, mert nincs
jó választás, és én a távollétemmel demonstrálom ezen véleményemet, és
akkor a fidesz egy hónap alatt úgy febassza az agyam, hogy mégis
elmegyek szavazni. Ellenük. Akkor is, ha mára lecserélték a plakátjaikat.