Az úgy volt, hogy már napok óta gondolkozom azon, hogy felhívom a balrogot, mint olyat, aki egyszerre gyakorló pszichopata, ugyanakkor boldog házasságban él, hogy mondja meg a tutit arról, hogy én akkor most rosszul gondolom-e a dolgokat (igazából azt akartam, hogy azt mondja, hogy jól gondolom a dolgokat), csak azért nem hívtam, mert telefonon ez hosszú lett volna. És akkor egyszer csak felhívott ő tegnap (mostanában nagyjából évente-félévente egyszer beszélünk), hogy munkaügyben szeretne velem tárgyalni, és akkor átjönne valamikor.
És már eleve nagyon jól indított, mert az első pár percben mondta, hogy (a) sokat fogytam, (b) a gyerek tiszta anyja (aki én vagyok), (c) szép ez a gyerek, és innentől nálam nem igazán lehet rossz lapot húzni. Úgyhogy kifejtettem neki a tényállást, mire tényleg megmondta a tutit, hogy ebben a helyzetben nekem az a dolgom, hogy eldöntsem, én mit akarok (pipa), erről én-üzenetekben tájékoztassam a másik felet (pipa), higgyek is benne, hogy tényleg ezt akarom (pipa), aztán lesz, ami lesz, de ami a legfontosabb, ez nem ciki. Mármint ne legyen magam előtt ciki, mert nem az, és ettől megnyugodtam, mert a balrog simán megmondaná nekem szerintem, ha valami cikit csinálok (esetleg orrbavágna).
És ami még érdekesebb, felhívta a figyelmemet arra, hogy kétszer is tettem olyan megjegyzést, hogy szerintemfélrekúrklára (pontosabban olyat, hogy mivanhafélrekúrklára), ami teljesen jogos, mert amikor a balroggal megismerkedtünk, meg utána még jó ideig bennem fel sem merült, hogy engem egyáltalán meg lehetne csalni (igazából most sem értem a jelenséget, ez a legijesztőbb). És valahol igaza van, mert életemben jártam olyan tíz pasival kábé, és ebből nyolcnál szó sem volt ilyesmiről, szóval nem kellene általánosítanom.
És akkor nézegettem, ahogy a gyerekkel játszanak az erkélyen, tök aranyosak voltak, és örültem, hogy egyik sem fél a másiktól (igazából a balrog az ijesztőbb, de úgy tűnt, a gyerek megérti, hogy csak azért, mert valaki nagyon magas, nagyon kevés haja van, és nagyon összefirkálta magát, mert az anyukája nem vette el tőle időben a filctollat, még lehet vele joghurtos dobozokat egymásra pakolni vigyorogva).
Utána elmondtam, hogy megtapasztaltam az endogén depressziót tökre, mivel kétszer altatóval aludtam el, és azonnal kiütött ugyan (az ajánlott adagnak csak a felét vettem be, de így is), viszont másnap kora délutánig a szorongásos depresszió minden tünetét megtapasztaltam, amiket egyébként ismerek, de ha külső okok miatt vagyok rosszul, akkor a munka segít, vagy a biciklizés, most viszont tök tehetetlenül vártam, hogy elmúljon végre. És egyébként az a legfurább, ahogy egy részem tényleg depressziós volt meg szorongott, de nagyon, egy másik részem viszont enyhén unottan figyelte, és azon gondolkozott, hogy most már megérti az öngyilkosok beszűkült tudatállapotát, mert ennél tényleg bármi jobb (félreértés ne essék, eszemben sincs öngyilkosnak lenni, de ha valakinek ezt nem pár óráig kell átélnie, hanem hetekig-hónapokig mondjuk, akkor szerintem tényleg nem érdekelheti a családja meg bármi, csak hogy szabaduljon, és azért élménynek nem volt rossz, hogy már tudom, milyen ez, nem csak könyvekből). Aztán megnéztem a lehetséges mellékhatásokat, és tényleg ott volt, hogy az emberek öt százalékánál szorongás, depresszió, szóval ezt kifogtam, szívás.
Utána megbeszéltük még a munkaügyeket, ami angolra fordítás, ezzel nem is lenne baj, de gyermekversek is vannak benne. A versekre azonnal rávágtam asszertívan, hogy nem, mire a balrog nagyon csalódottan nézett, majd előadta (van neki ez a stílusa, ami félúton jár Riddick és John Wayne között, hogy mély hangon, lassan, szűkszavúan elmond valamit, közben áthatóan néz), szóval előadta, hogy ő megkeresett ezzel egy amerikában angolt tanító magyar nőt, aki azt mondta, hogy nem. Utána megkeresett egy finn-magyar fordító- és költőnőt, hogy legalább a saját verseit fordítsa angolra, aki szintén azt mondta, hogy nem. És akkor arra gondolt, hogy megkeres engem, mert én biztos megcsinálom, mert én zseni vagyok (nem röhögte el, áthatóan nézett). Erre revideáltam az asszertivitásomat, és azt mondtam, adjon egy hetet, meglátom, de nem ígérek semmit. Mindenesetre ha valaki érez magában ehhez vénát (tényleg nagyon egyszerű négysoros gyermekversek angolra), jelentkezzen, legyen szíves.
Kerestetnek még iPhone-nal rendelkező, kisgyerekközeli személyek applikációtesztelésre (Dream?), továbbá takarítónő, mert megőrülök különben (az elmeállapotomat csak a takarítónő befolyásolja, az iPhone-osok nem).
Utána még vagy egy órán keresztül magyaráztam a balrognak, hogy csináljon már egy gyereket otthon, és ne halogassa, mert attól csak jobb lesz minden, remélem, sikerült adni neki egy újabb lökést (remélem, nem riasztottam most el hosszú időre), ő meg ugyanezt magyarázta nekem az Apple termékekkel kapcsolatban (nem ügynök, meggyőződésből), aztán hazament, én meg tökre aludtam végre hat órát három részletben (altató és xanax nélkül), ami nálam már-már normálisnak mondható.
settenkedve lopakodó 