az univerzum kiszámíthatatlan útjairól (általában a BAH-csomóponton keresztül)

Az egész úgy kezdődött, hogy különféle okok miatt (anyagilag a magyar egészségügyet kell nagyobb összegekkel támogatnom folytatólagosan, másrészről meg költözésre készülök, és addig nem akarok ennél több tárgyat birtokolni) ősz óta megszorításokat hirdettem a házi költségvetésben, konkrétan elhatároztam, hogy (a) nem veszek több cipőt, (b) nem veszek több könyvet, (c) nem veszek semmit az ikeában, akkor sem, ha úgy érzem, hogy 590 forintnyi befektetéstől megváltozna az egész életem, (d) egyáltalán, nem veszek semmi olyasmit, amire nincs feltétlenül szükségem (persze ezekre mindig érvényes az apróbetűs kitétel, hogy kivéve, ha nagyon-nagyon akarom, de igyekszem megszabadulni a földi vágyaktól).

Karácsony táján és január közepén ebbe az elhatározásomba egyébként az Univerzum is erősen besegített, mivel nagyon úgy tűnt, hogy enni sem leszek képes többet, vagy ha igen is, minek (nem, nem szuicid gondolatok, hanem arra az öt percre, amíg bennem tartózkodik, egyszerűen nem tűnt érdemesnek semmit sem lenyelni), illetve a megvonási tüneteket némileg enyhítette, hogy két hányás között a nyakára hágtam a karácsony/évvégi bónusz ürügyén beesett ruházati utalványoknak (ami indokolt befektetés volt, elvégre a nincsegyrongyomban mégsem mehetek ki az utcára).

Naszóval, elérkezett a sötét, ködös és reménytelen január vége, amikor is P (lelkes navigátor és a popkultúra szkriptelője, mind emberileg, mind szakmailag) ismételten tájékoztatott arról, hogy nem tud vezetni. Ezen szerintem még képes is lenne amúgy túllépni, de az is súlyosbítja a helyzetet, hogy autója sincs, ami általában nem okoz neki problémát, kivéve, ha ágyneműtartós ágyakat kell beszereznie az IKEÁ-ból, és felvinni a hegyre, mert az IKEÁ-ban mégsem alhat az ember. Lényeg, hogy ezáltal megnyílt előttem a lehetőség, hogy mintegy ikeapornót nézzek sofőrként és lelki asszisztenciaként, ami lehet, hogy guminő, de a teljes absztinencia nem játék.

Az első IKEÁ-s kör alatt sikerült beszerezni az ágyat és egy zsáknyi csetreszt P, a hegyek démonának új életéhez, továbbá a két kívánt matrac közül az egyiket megláttuk a leértékelt osztályon, ami konkrét endorfinrohamot váltott ki belőlem. Nem akarom amúgy a Priust reklámozni, de megint az volt, hogy minden meggyőződésem ellenére mindez belefért velünk együtt, anélkül, hogy eszembe jutott volna időben kivenni a gyerekülést és a nagy dobozos ülésmelegítőt*. (Szerintem a matracon még egy kisebb etióp családot is el tudtunk volna szállítani, de azt éppen nem árultak a FYND osztályon.)

Viszont a másik kívánt matracért tennünk kellett volna egy kört a külső árukiadóhoz, amire nem volt idő, úgyhogy beiktattunk egy másik menetet is a másik IKEÁ-ba.

Mivel tanulok a hibáimból és igyekszem a későbbiekben elkerülni őket, természetesen kipostiteltem az ajtómra, hogy “gyerekülést kivenni!”. Ugyanakkor mivel reggelente se motivációm, se szemem nincsen ahhoz, hogy hülyeségeket olvasgassak random postitekről, természetesen bent felejtettem a gyerekülést**. Emellett az Univerzum is (tőle elvárhatóan) a lehető legalkalmatlanabb pillanatot választotta arra, hogy jót tegyen velem, ugyanis az egyik kiadóm értesített, hogy mazsolázni lehet náluk amúgy kiselejtezett kiadványokból, és gondoltam, az az öt perc és tíz könyv még belefér az időmbe (és az autómba). Arra, hogy pontosan mi történt a kiadónál, csak foltokban emlékszem, de az IKEA parkolójában bepakolás előtt már ezzel szembesültem a csomagtartó felnyitása után:

konyvek

Csak azzal tudtam vigasztalni magam, hogy amúgy sem akartunk kisebb etióp családot vásárolni, úgyhogy minden rendben lesz (vagy valami).

Én nem akarom egyébként az Univerzumot gyanúsítgatni semmivel, de amikor a külső árukiadóba tett út előtt ezen a helyen is bepillantottunk a leértékelt részlegre, ott hevert két gyárilag összetekert matrac, és az egyik a kívánt memóriás darab volt a kívánt méretben, 30%-kal leértékelve, mert egy pár négyzetcentis darabon kiszakadt rajta a nejlon. A különbözetet természetesen muszáj volt levásárolni, de ekkor már biztos voltam benne, hogy ha egy nagyszobányi PAX gardróbot vennénk összeszerelve, az is beférne a kesztyűtartóba (ha nyitva hagyom az ajtaját), úgyhogy be kell vallanom, hogy nem fogtam vissza magam (bár a reaverekére hasonló őrjöngés előtt mélyen P szemébe néztem, és felszólítottam arra, hogy akár fizikailag is akadályozzon meg abban, hogy bármit azzal az indokkal vegyek meg, hogy mert olyan cuki***).

P, akit ekkor már eleve nagyon jó embernek gondoltam (még soha senkit nem ismertem, aki, ha együtt megyünk az IKEÁ-ba, a többszörösét képes megvásárolni nálam) kalandunk méltó lezárásaként vásárolt nekem többek között dinnye ízesítésű gumicukrot, mintegy hálája jeléül, amiért megtanultam vezetni, és nyírfa ízesítésű zöld teát is, majd beszéltünk egy kicsit az érzelmeinkről a körforgalomba való besorolás közben, és tájékoztatott, hogy nagyon jól érezte magát, mert úgy látta, hogy én nagyon szeretem mind az IKEÁ-t, mind őt egyidejűleg, és ezt jól esett átélnie.

Ja, meg vett nekem egy faládát is, de ott nem volt választásunk, mert az tényleg nagyon cuki volt.

 

* Amit egyébként gyógyászati célokra szereztem be, és tényleg működhet, mert mióta ott tartom felbontatlanul a kocsiban, mintha egyre jobban lenne a derekam.
** És az ülésmelegítőt is, de, mint azt már említettem, az gyógyászati célokat szolgál.
*** Ennek ellenére itthon találtam például magamnál egy bimbozó jácintot kék-fehér színösszeállítású kaspóban, de P sem figyelhet mindig.
Reklámok

One thought on “az univerzum kiszámíthatatlan útjairól (általában a BAH-csomóponton keresztül)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s