Amikor első alkalommal látogattam a fővárosi okmányirodába az autós ügy kapcsán, és megpróbáltam kiskaput keresni a nagy hátsó, elrejtett ajtón bemenni a kapott itiner alapján, egyszer csak elém ugrott a biztonsági őr, és mintegy entestével utamat állta, majd a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:

B. őr: Azon az ajtón nem mehet be!
Én: De nekem a telefonban azt mondták, hogy ezen az ajtón kell bemennem*.
B. őr: Ja, akkor rendben.

A titkos jelszót ezennel előre megfontolt szándékkal ingyen és bérmentve a nagyközönség rendelkezésére bocsátom.

* Szó szerinti idézet, nem elaboráltam jobban, mert nem emlékeztem a telefonpartnerem nevére, és nem volt kedvem az egészet végigmondani onnantól fogva, hogy “aznap derűs, a hónaphoz képest is meleg napra virradtunk…”